Hello!





















Ennek a hétnek is vége. Én hálás vagyok, pont ezért. Nagyon sűrű volt. Minden nap mentünk valahova és dolgokat intéztünk. Kit voltunk, és bent, és rohantunk, hogy a vonathoz érjünk és, hogy végre otthon legyünk.

Otthon végre csent volt; esténként lázas munka. Előkerültek a melegvizes palackok. Bármennyit is veszek, soha nincs elég, tényleg. Éjszakára pedig a vastag takaró és a meleg pizsi váltották a nyáriakat. Eddig a nyáriban voltam. Fura, hogy az ember néha mennyire halogatja a megszokott dolgok változását. Pedig vártam, hogy fázzunk... hideg legyen a lábunk, és zoknit kelljen húzni; elővehessük a takarókat. Most pontosan meg sem tudom mondani, hány takaró kering a házban. Van patchwork, polár, régi vastag szövésű, és IKEA-s, és kötött, szövött és még ezer féle. Minig ott és azt kapjuk magunkra, amire éppen szükség van. Ábel oda van a takarókért, és a párnákért. Azt hiszem nemsokára varrnom kell neki egy takarót, ami csak az övé.

Andris babajógázik és végre elindult, fel alá tologatja a kis waking aid-jét a folyosón. Persze a könyv ilyenkor is elmaradhatatlan. Ábel pedig rajzol, nem csak a lapra magára is...bajuszt zölddel és utána nem engedi, hogy letöröljem csak parádézik. Az eső pedig hullott és hullott  a fiúk pedig kitörő örömmel nézték a leveleken csorgó, csöpögő vizet. Minden alkalommal, amikor nagy robajjal kezdett szakadni kint, az ablakhoz rohantak és sikítoztak. Apró örömök....

Amikor csak tudok kötök. Már a második gombolyagomnál vagyok és nemsokára kész a lélekmelegítőm. Közben pedig Lucy Worley : Ha a falak beszélnének- sorozatát nézem. Teljesen magávalragadott!!! A karácsonyi díszek is készülnek :). Végre, úgy érzem: haladok. Esténként pedig, amikor minden elcsendesedik a kereszszemesekkel bíbelődök. Jól esik foglalkozni velük.  Menet közben is rengeteget tanulok. Színek és formák és a szimetriája is lenyűgöz, minden alkalommal. Rengeteg mintát szeretnék megvalósítani, de erről még írok majd egy külön posztban.

Most, hogy végre hideg van előkerültek a komfort étellel megtömött szakácskönyveim. Az egyik nagy kedvenc A chilli imádók szakácskönyve. A concarne-től az almáspitéig, ebben minden benne van. A héten kipróbáltam a Wood's Undenia-Bull World Championship Chili-t. Tényleg világbajnok volt és autentikus ízű. Kicsit idő igényes, de nagyon finom és jó kis vacsora esős hideg napokon.

Azoknak, akik szorítottak a mamámért üzenem, hogy nagyon jól van! Minden nap skype-olunk és egyre többet nevet, javul a kedélye is. Köszönöm Mindenkinek, aki gondolt ránk!

Nagyon szép hétvégét kívánok! Nemsokára újra itt! Addig is: xoxox

1 megjegyzés:

  1. Egészen döbbenetes, mennyi energiád van! És a rengeteg csoda, ami kikerül a kezed alól! ♥ Egyszerűen nem értem, hogyan van időd, energiád ennyi mindenre... Én legtöbbször tízkor elalszom, pedig tavaly még úgy bírtam az éjszakákat!
    A csilis receptek nálunk is nagyon mennek mostanában, úgyhogy ne fogd vissza magad, nyugodtan ossz meg velünk minél többet!
    A keresztszemes mintáid pedig meghozták a kedvem a hímzéshez. Ez pedig igazán nagy szó! ;-)

    VálaszTörlés