Bagel Story

Egy pont ilyen napos őszi reggelen M barátnőmmel vágtunk át a Ha’ penny hídon, hogy a Liffey másik oldalán igazi New York Bagelt együnk. Akkor még a sarkom álló Woolen Mills a legnagyobb méter- és rövidárubolt volt egész Dublinban; ma már kávézó- az idő megállíthatatlan. Ott a Lower Liffey Steet és az Abby Street sarkán lévő étterem árkádban ettem először igazi fahéjas mazsolás bagel-t. Ezen felül még mákosat kóstoltam krémsajttal és lazaccal, és az óta is, ez a kettő a kedvencem.

Bevallom azelőtt azt sem tudtam, hogy a bagel mi fán terem, de azonnal a kedvencem lett. Írországban soha nem sütöttem, mivel minden sarki boltban be lehetett szerezni. A tésztája sűrű és rágósabb, a külseje pedig fényes és puha. Itthon sokszor megkívántam, de beszerezni annál nehezebb volt, ezért is adtam be a derekam és megpróbálkoztam vele. Sokáig megrémisztett, hogy annyira macerásnak tűnt az elkészítése, hiszen főzni és sütni is kell, a dagasztásról kelesztésről nem is beszélve. Már az első alkalommal kellemesen csalódtam, mert kicsit sem volt ördöngös. Sokszor készítem, de főleg ilyenkor ősszel krémlevesekhez.

Igazi New York Bagel Recept

Hozzávalók:

500 g kenyérliszt (a kedvencem Doves Farm)

5 g élesztő

20 g só

1 tk. barna cukor

2,5 dl víz   

½ bögre mazsola

2 csapott tk. fahéj   

1 felvert tojás a kenéshez

A cukrot feloldom a vízben és hozzárakom az élesztőt és félreteszem. A lisztet átmozgatom kézzel és a sót hozzáadom, majd elkevertem. A tésztát eldolgozom, és egy kicsit dagasztom, közben hozzáadom a mazsolát és a fahéjat is; 1 órán át lefedett tálban kelesztem. Ne feledjük, hogy ez a tészta sűrűbb és kicsit nehezebb lesz, olyan, mint egy jó “erős” barna kenyér.

A tésztát kicsit átnyomkodom, feldarabolom annyi részre amekkora bageleket szeretnék. Ebből a mennyiségből 6-8 nagy és 10 mini bagel-t lehet készíteni. Ahhoz, hogy koszorúformát kapjunk, először hosszúkásra kell kézzel nyújtanunk a tésztát majd ezek végét összedolgozni. Ezután egy belisztezett vászonruhán pihentetem egy éjszakán keresztül a hűtőben. Másnap reggel kiveszem a hűtőből és sütés előtt szobahőmérsékletűre melegítem.

Közben egy fazékban vizet forralok, és amikor már intenzíven forr, kicsit visszaveszek a fokozaton, kettesével belerakom a bagel-eket. Azért kettesével, mert nekem ennyi fér el kényelmesen a fazekamban. Nagyobb fazékkal akár több bagel-lel is lehet próbálkozni. A bagel-ek mind a két oldalát megfőzöm egy kicsit, majd egy rácson csöpögtetem és szárítom.

A tojást alaposan felverem és a bagel-ek tetejét megkenem vele. Ezután sütőpapírra teszem és előmelegített sütőben 220 fokon 20 percig sütöm. Ha magában esszük akkor krémsajttal és mogyoróvajjal tálalom. Nagyon finom, nálunk általában még aznap elfogy. 

A Város Dala

I s t e n h o z o t t Ő s z !

Hétfőn 4- kor megérkezett a játszótérre az ősz. A Duna felől sétált oda csak úgy át a rakparton és az úton. Majd felhajtotta a zárat és kinyitotta a nagy vaskaput. Onnan már olyan felszabadult örömmel szaladt végig a platánfák mellett, mit, aki pontosan egy éve vár minderre. Megborzolta az apró méregzöld füvet és szárnyat adott a lehullott leveleknek. Majd a mindenerejét összeszedve a kedvenc szórakozásának kezdett hódolni. Megindult és belebújt a gyerekek ruhaujjaiba és hűvös fuvallattal csiklandozta a hasukat és hátukat.  Majd egy nagy hideg sóhajtás után a Culinarismellet elviharzott a parlament felé. Én pedig rohantam a pulcsival. Sapka már volt rajtuk. Nálunk sapka mánia van. Inkább azért kell küzdeni, hogy ne legyen fent, mert imádják, télen és nyárom is, csak egy a fontos, hogy meg legyen kötve, mert a nélkül elindulni nem lehet.

Annyira szép ez a város. Nekem legalább is minden nappal szebb. Minden sarkon valamilyen meglepetés fogad. Itt pazar gipszvirágok ott medvefejek és ott a labdás bácsi, ahogy Ábel mondani szokta. Apró kávézók és szebbnél szebb virágboltok.  A bazilikánál biscotti-t veszünk. Megyünk és hagyjuk, hogy sodorjon magával a tömeg. A sarki boltban virágalakú sütit veszünk és fahéjas kávét.  Nézzük a tornyokat, íveket, szinte simogat minden ablak. A bolt előtti kényelmes padon majszolunk.  A város pedig dalol. Minden útja, járdája, háza, ablaka, spalettája, redőnye, dúdolja szinfóniáját, amire öreg házak kecses szobrai lejtenek őzszerű apróléptű táncot. Már messziről, halljuk a kettest. A fiúk imádják a kettes villamost. Már alig várom, hogy tél legyen, és aprófények százai világítsanak rajta. Aztán hirtelen megjelenik Lonci néni, mint mindig a társalkodónője tolja a tolókocsijában a parlament előtti térre. Beszélgetünk, és közben integet a fiúknak ők pedig vissza. Mosolyognak és örülnek a találkozásnak. Minden kedves szó és mosoly, mint egy meghosszabbított kéz simogat, ölelget az egyik kocsiból a másikba.   Itt találkozik az élet kezdete és vége, de semmiféleképen nem szomorú ez a találkozás, hanem a legelső pillanatától fogva a legutolsóig felszabadult őszinte és tökéletes.

 Itthon a reggelik már banános mézes zabkásamajszolássaltelnek, minden reggel nagyobb és nagyobb választékkal int búcsút az asztal a nyári reggelek petit dejeuner fekete kávéjának és apró szendvicsének. Este pedig leves készül és tökmagolajos toast. Sütőtök-, gomba- , paradicsom-, zöldségkrém leves. Minden egy csak meleg legyen. Előkerültek a norvégmintás meleg vizes palackok, amit a fiúk esete ölelnek alvás közben.

Amikor nem sétálunk, próbálom a rettenetesen, hosszú teendőkkel teli kis listáimat redukálni. Komolyan mondom, hogy az idén, talán a fáradtság miatt is, de még azt is nehéz volt kitalálnom, hogy mit is szeretnék csinálni. Most már sínen vagyok és nem csak a listámat, hanem az általam birtokolt dolgokat is redukálom. Minden évben egyszer tényleg nagyon nagy figyelemmel átnézek a házban mindent, és amit nem használok(-unk) annak mennie kell. Tudom ez egy kicsi túlzásként hangzik, de nem az. Két gyerekkel és egy ekkora házzal, már nem lehet annyi mindent managelni, de erről, majd írok egyszer bővebben. Lassan végig érek, már csak a szekrények vannak, amit mindig a legnehezebbek. Oda, egyelőre csak az új őszi ruhákat tömködöm… Mert ugye, hány ruhára is lehet egy nőnek szüksége? Ne várjátok tőlem a választ, mert én őszintén nem tudom.

Egyet viszont megmondhatok. Tényleg itt az Ősz. Onnan tudom, hogy ha lehetne, egész nap a kanapén ülnék a kötött takaró alatt és filmeket néznék. Hogy mit? How to Makean American Quilt, Proposal, Practical Magic, You’ve got Mail-t. Kötnék és kötnék…. Tököket rendezgetek, gesztenyét szedek és színes faleveleket.Tudom, reménytelen eset vagyok.

LáttátokSzékelyföldet? Ha havat és fenyőket látok , nem tudom magam tűrtőztetni.Ma azon kaptam magam, hogy Annie Lennox Winter Wonderland-jét énekelem. Tudjátok, hogy nem vagyok az előre hozott karácsonyok híve, és még én is meglepődtem, de most lélekben, havas tájakon járok, és nemsokára hozok is valamit. Addig is üdvözlök mindenkit. Köszönöm, hogy itt vagytok és olvastok, nemsokára újra itt veletek!