Hát itt vagyunk. Ez itt Krakkó! 1 250 000 ember, a Visztula, 40 kisebb
nagyobb park (mint a Planty, ami a legnagyobb és a legárnyasabb) emlékművek,
templomok, múzeumok és több ezer apáca otthona. Krakkóban az a jó, hogy sok meglepetést
és bensőséges belvárosi zegzugokat tartogat mindeninek. Az egyik legszebb
lengyel város Krakkó, ahol a múlt elevenen él és a jelen szorosan őrzi ez
elmúlt, vészterhes évek nyomait. Egy kis időutazás, ami mindig aktuális
kérdéseket feszeget.
Ez itt a Posztócsarnok. A főtér óriási, mindig rengeteg ember sétál rajta.
Helyiek, apró kosarakkal és kocsikkal igyekeznek a piac felé a kezükben pirinyó
virágcsokrok vagy óriás napraforgók, amiket a téren lévő virágárusoktól
vesznek. Majd megpakolva igyekeznek, hazafelé a macskaköves sikátorokon. A
turisták gyalogosan vagy, díszes hitóra szállva látogatják az óváros templomait
és múzeumait. Apácák, novíciák, és atyák koptatják apró léptekkel a tér köveit.
Bárhová is néz az ember egy-egy libbenő fityulát biztosan lát. Van: sima fehér,
fehér íves, kék, szürke, fekete-fehér, fekete. Szinte érezni az elmorzsolt
reggeli imák illatát, ahogy elsuhannak.
Minden út innen indul, és ide érkezik vissza: innen mehetünk felfedező útra
a zsidónegyedbe, - a Schindler listája című film helyszíneire- vagy épp a
Schindler gyárba, a várba, a parkba és a Visztula partjára is.
Ez itt a Városháza tornya. A belváros és az óvárosi rész igen csak kicsi,
viszont lenyűgöző. Különösen a főtér, és a körülötte lévő pókháló szerű apró
utcácskák, ahol elsőre azt se tudjuk, merre induljunk, annyi a látnivaló. Ez
itt a Posztócsarnok, rengeteg árussal. Faragott angyalok repkednek, hegedülő
zsidó figurák húzzák a szívük húrjain pendülő dallamokat, díszes dobozok várják
az apró tárgyak kedvelőit. Van itt üveg, és bőr, megannyi ékszer, minden, amit
csak kívánhatunk. Itt a Mária-templom és Szent Adalbert-templom a tér szélén. A
teret, mint egy hímzett terítőt csipkeszerűen szegélyezik az épületek. Minden
épület, korhű halványszínű ruhájában pompázik. Nem magasak, de annál
otthonosabb hangulatot kölcsönöznek és középkori atmoszférát varázsolnak a város
ezen részére. A házak tér felőli oldalán patikarendben állnak az éttermek
kávézók, boltok. Az ott a Wawel csokoládébolt ablakában akvarellel borított
csokoládék, bonbonok, ostyák, és az elmaradhatatlan krémes lengyel karamella. Vaníliás,
csokoládés és klasszikus ízű, kötelező mindegyiket megkóstolni!
Ez itt a királyi vár Wawel-domb tetején monumentális vörös téglafallal
körülvéve. Csak a bejárat után lehet látni mennyire hatalmas, óriási udvarán
megannyi épület, tér és egy kisebb park; itt található a palota és a
székesegyház is, aminek felmehetünk a toronyba is meglesni az óriási
harangokat. A vár melletti polgári lakások ablakait súlyos bársony függönyök
fedik. Az apró kovácsoltvas párkánnyal szegélyezett erkélyek pedig virágosak és
apró fákkal borítottak.
A vár udvarából láthatjuk Krakkó "pompa és smink nélküli" felét,
ahol az igazi mindennapok zajlanak. A Visztula másik partjára a „pórias”
praktikusság jellemző. Néha, ha csak egy kis időre is jó belelátni az itteni
hétköznapokba. Szürke épületek sora keveredik a legmodernebb üveg
irodaházakkal. A folyópart mellett zöld park. Naplemente előtt egyszeriben
megsokasodnak a Visztula partján a baráti társaságok, családok élettel telik
meg a sétány. Biciklik, rollerek és szaladgáló játszó gyerekek. Van, aki
könyvvel jön, hogy a vacsora előtti órákat ebben a hangulatos miliőben töltse.
Érdemes kitérőt tenni a
zsidónegyedbe a Kazimierz-be. Amikor átlépjük a negyed határát, pontosan olyan,
mintha a 30-as 40-es évekbe érkeznénk. A házak az utcák az óta semmit sem
változtak. Sok helyen az eredeti díszítések és festés vagy felirat díszíti a házak
homlokzatát. Csak a kapualjakból nyíló modern éttermek és kézműves boltok
emlékeztetnek egy-egy pillanatra a jelenre. A negyed közepén a zsinagógához
közel találtató a bolhapiac, ahol igazi békebeli kincsekre lelhetünk. Érdemes
megnézni a sütemény kanalakat. Itt mindent megkaphatunk a trombitától kezdve az
ezüst tálalókig. Ez az a hely ahol mindig történik valami, a falakon apró
festmények, furfangos alkotások minden sarkon. Művészien bohém atmoszférában,
ismerhetjük meg a negyedet, ahol ma is keverednek a katolikus és zsidó jegyek.
Zsinagógák, templomok és temetők tarkítják. Ez az a hely, ahol az ember szívét
fekete füst lengi be némelyik sarkon, a házak falán lévő lyukakat vagy a gettóhőseinek üres székeit látva. Nyomasztó, szótlan, hideg megrendüléssel próbáljuk
befogadni mindazt, ami itt történt. Elképzelni is nehéz, hát még, elfogadni. S
ebben a pillanatban játszó gyerekek hangját hallom, akik színes ruhákban, az
apró kávézókból szól a zene, és a sarkon egy fiatal pár kézfogása ontja a
szeretetet. Újra élettel telik meg minden tér és utca a negyedben. Sokan jönnek,
méltóság teljesen emlékeznek. Virágokat, köveket, fényképeket, imákat hoznak. Itt
pedig reménnyel töltekeznek. Sokszor láttam, hogy az ide zarándoklók egymással
beszélgetnek és megosztják a történeteket, ezzel éltetve az értelmetlen
elmúlásba taszított családjaik emlékét. Kézfogások, ölelések válnak itt krakkói
emlékké. Mindennél nagyobb szükség van erre, hiszen az a kevés túlélő
generációja lassacskán eltűnik, s akkor már csak mi maradunk, akik vihetik a
hírt. Mi is, így térünk haza, ezzel az emlékezéssel és fáradhatatlan szívvel
osztjuk meg mindenkivel azt, amit itt láttunk.