Rólam

Fogalmam sincs, hogyan készült el ez a kis bemutatkozás, mert úgy elröppent a nap. Közben elkészült két bross, két párna és egy kabátka karácsonyfadísz. Fiacskáim ettek, sétáltak, játszottak - és már este is lett. De egyet mondhatok: szívből jött minden betű, mint minden más is, amin dolgozom. Vidéken élek, jelenleg “házi tündér“ beosztásban. Dekoráló mániás kreatív szellem és egyben házi séf vagyok. Egy különleges ember a férjem, aki mindenben segít és támogat. Nemrég költöztünk haza Írországból, hogy itthon valósíthassuk meg az álmainkat. Magamat legegyszerűbben úgy tudom leírni, hogy egy egyszerű ember vagyok nagy szívvel. Nagyon szeretek alkotni. Már kisgyerekorom óta egyfolytábancsinálok valamit, legyen az varrás, hímzés, vagy bármi más. Én mindent szeretek kipróbálni.Évek óta varrok intenzíven. Ötleteimet főleg az amerikai primitive, az angol country, és skandinávstílusokból merítem, de ezeken kívül még nagyon sok minden inspirál: könyvesboltok, bolhapiac,süteménysütés, de akár a kihegyezett ceruzák illata vagy a hosszú séták a természetben.

Írország Sok más oka volt ennek, ezek közt szerepelt a kalandvágy, az igény, hogy valami

mást, valami újat tapasztaljunk. A cél az volt, hogy maradjunk Európán belül, beszéljenek

angolul, de ne feltétlenül Anglia legyen az úti cél. Gyűjtögettünk és 2007 nyarának végén két

bőrönddel belecsöppentünk az ír "nyárba". A budapesti 30 fok után nemcsak a dublini +15 ért

hidegzuhanyként... Meghatározó élmény volt-bár mind a ketten kiválóan tudtunk angolul- hogy

eleinte nagyon nehezen értettük meg a helyi akcentust vagy tudtuk kimondani az ír neveket.

Munkánk viszonylag hamar lett. Úgyhogy nekünk nagyon jól sikerült ez a kis kiruccanás. Persze

ott sincs kolbászból a kerítés, keményen dolgoztunk minden pillanatban és voltak dolgok, amiket

ezerszer elátkoztam, de ennek ellenére örökké megmarad a szívemben nem csak az ország,

de az ott élő emberek kedvessége, szeretete is. Sokszor próbálom mindezt átadni, amikor

valamilyen Írországgal kapcsolatos dolgot készítek.

Tárgyak Mivel többször redukáltam már az életemet két bőröndre, ezért nem vagyok egy

tárgyakhoz ragaszkodó típus. Sőt, igazából szeretem a tárgytalanság független lényegét. Ennek

ellenére természetesen van egy-két kedvencem, amitől soha nem válnék meg. Nem vagyok

egy erőlködős típus, inkább hagyom, hogy a tárgyak vagy az emberek rám találjanak. Hiszek

abban, hogy mindig az kerül az utamba, amire vagy akire éppen szükségem van és tanulok élni a

lehetőségekkel az adott körülmények között.

Varrás A nagymamám sokszor mondja, hogy nincsen lehetetlen, csak tehetetlen. Ő imád varrni,

kötni, horgolni, hímezgetni. Sokáig, mint egyetlen unokája rengeteg időt töltöttem vele. Bármit

kértem vagy kitaláltam, ő megvarrta, megkötötte vagy meghorgolta. Persze közben engem is

tanítgatott. Bármit megcsinált és azt láttam tőle és a szüleimtől is, hogy ”minden megoldható”.

Hiszek abban, hogy ha te tudod, akarod, hogy valami meglegyen, hiába mondja minden

racionális tény vagy erő, hogy nem sikerülhet, akkor is megy. Így voltam a varrással is. Kaptam

egy gépet karácsonyra és szép lassan elkezdtem nyüstölni. Persze az első időkben kisebb-

nagyobb sikerrel- nálam is sok projekt landolt a kukában-, de soha nem adtam fel és lehet, hogy

sokadjára, de sikerült megcsinálni a varrományokat, úgy ahogy szerettem volna. Eredetileg csak

barátoknak, családtagoknak készítettem takarókat, babákat, táskákat. Mindig nagyon örültek

akárminek, nekem pedig jó kezdet volt mindehhez. Valaki mindig meglátta és kért valaki másnak

is. Szép lassan fejlődtem és vállaltam egyre nagyobb projekteket. Legyen az óriás folttakaró vagy

egyszerű dekorációs tárgy, szívesen készítettem el őket. Már sok éve varrok, de valahogy még

mindig bennem van a félsz, hogy nem lesz elég jó, hogy semmi nem lesz elég tökéletes, amit

készítek. Szerintem ezt soha nem fogom levetkőzni.

Most Jelenleg több dolog is készülőben van. Általában is jellemző, hogy párhuzamosan több

alkotáson dolgozom és mindig ahhoz nyúlok, amihez éppen a leginkább kedvem és ihletem

van. Ha van ihletem, akkor könnyebben is ragadok tűt és az energiám is megsokszorozódik.

Legtöbbször csak éjszaka dolgozok, mivel a nappalok a fiúké- ők most az életem főszereplői-, de

ha ők alszanak, belevetem magamat a munkába.

Egyébként sok biztatást és inspirációt kapok a kis táboromtól. Örülök, hogy vannak nekem

és nélkülük ugyan csinálgathatnám a szépségeket, csak éppen senki nem tudna róluk. Sok

emberrel ismerkedtem itt. Ők olyanok nekem, mint egy nagy támogató család, akik sokat adnak a

mindennapjaimhoz, amióta elindítottam az oldalam.

Karácsony Nekem mindenekfelett az adásról szól. Mindenkinek hálás vagyok, aki alkalmat ad

rá, hogy a megrendelésein keresztül én is rész vegyek az ünnepében. Valahogy mégis az a fő,

hogy adjak. Csak úgy. A mai napig is sok dolgot készítek ismerősöknek minden különösebb ok

vagy apropó nélkül, csupán azért, mert adni jó. Nekem jó. Hiszek abban, hogy ha én valamit

adok, teljes szívből, bármi is legyen az: idő, energia, figyelem, akkor azt valamilyen formában

én is visszakapom. Tudom, nagyon erős a szezon és sokan rá is görcsölnek a nagy eladásokra.

Én nem szoktam sok rendelést vállalni, szeretem, ha van ideje megszületni a dolgoknak, hogy

minél több törődést tudjanak magukba szívni. Néha kicsit nyomaszt, ha esetleg ez nem így

sikerül, csak azért, mert maximalista vagyok magammal szemben. Ma már szinte lehetetlen

újat alkotni, az Interneten bárki megtalálhat bármit, és otthon is alkothat. A minőségi különbség

az, amiben nagyot, különlegeset lehet nyújtani. Az idén én is több „Csináld magad!” csomagot

kínálok a boltomban és nagyon jó látni, hogy mik születnek a saját ötletemből kiindulva valaki

más kezében. Külön albumot is tartok fenn ezeknek, csak hogy más is láthassa és kedvet kapjon

az alkotáshoz.

Mindennapok Nincs két egyforma napom. Főleg az ikreim határozzák meg, hogy aznap éppen

mi fog történni. Sokan lehet, hogy megőrülnének, hiszen nincs biztos pont , a nap során

az események megtörténnek, de hogy milyen sorrendben, az minden nap egy rejtély - én

kifejezetten élvezem ezt. Sokat sétálunk a természetben, ez a kedvenc része a napunknak, mert

tudom, hogy én is kikapcsolhatok és élvezhetem az apró dolgokat magam körül. Ilyenkor tartok

kis beszerző körutakat is a helyi kreatív boltokban. Néha, még ha úgy is érzem, hogy minden

energiámat kérik - egy perc nyugtuk nincs- azért én is visszakapok sok mindent: szólnak hozzám,

átölelnek, simogatják a hajam. Ilyenkor érzem, hogy megtelik a testem-lelkem energiával az

alkotáshoz. Most, írás közben is alig várom, hogy induljunk kifelé...

Példakép Ha konkrét személyt kellene említenem, akkor bajban lennék, mert nem tudok csak

egyvalakit kiemelni. Nekem a példaképeim mindig is azok voltak, akik sokat dolgoznak, tudnak

másképpen élni és mosolyogni...szó szerint süt belőlük a nap.

Sokat tanulok és olvasok más alkotóktól - nagyon felnézek rájuk és arra, amit elértek- és a

kis közösségben, ami az oldalam köré kerekedett is mindig van segítő kéz, ha elakadok. Én

megmaradtam gyereknek, legalább is lélekben biztosan. Ezt jó dolognak tartom, hiszen emiatt

tudok más szemmel nézni a világra és ezzel a „naiv”, de odaadó szemlélettel tudok adni és

alkotni. Valahogy tudom, hogy minden meglesz, aminek meg kell lennie és ez a napom minden

percében benne van. Élek, teszek, alkotok.