Ezüst Napok



































Oh, a pillanat, amikor újra gyereknek érzed magad. Végre leesett az a mennyiségű hó, amit annyira vártunk. Valószínűleg jövőre már nem fogom ennyire várni és örülni neki,- mert akkor már dolgos felnőttként felnőtt dolgokkal leszek elfoglalva- pontosan ezért is voltunk annyira boldogok idén a fiúkkal, hogy azonnal kint is voltunk a hóesésben már reggeli után. Bár én sohasem tudok, vagy fogok tudni túllépni azon a tényen, hogy a hópelyhek megismételhetetlen egyéniségek mind. Ezüst varázslat. A békebeli szánkónkkal indulunk el. Be az erdőbe és utána vonatokat nézni, azután pedig haza a melegbe. Mert a havat nem csak kint de, az apró kályhát mellől is érdemes élvezni. Még mindig hamar sötétedik, így nagyon lassan haladok a könyvemmel. Délutánonként a fiúk is alszanak egy nagyot. Lefekvés előtt a fiúk egy ágyba bújnak, a melegvizes-palackot középre rakják és betakaróznak; vonatoznak egy sort. Felsorolják a vonatok neveit és színeit.  Nem szólok rájuk és a nappaliból hallgatom őket. Húsz perc után már mindenki a maga ágyában alszik, bemegyek, megigazítom a takarókat. Majd én is kényelmesen elhelyezkedek a kanapén miután meggyújtottam a gyertyákat. Az ablakon keresztül látom, hogy az ezüsthavon topognak az apró madarak. Cinkék tengelicek, rigók, szarkák és szajkók, és az apró vörösbegyek. Nem állandósítottam nekik egy madáretetőt, szeretem, ha közel jönnek hozzánk, ezért a terasz legszélső deszkájára készítjük a csemegéket a fiúkkal. Müzlit, mazsolát, fekete diót és magvakat.(A fiúk mindig szórnak rá egy kis havat is, mert szerintük az finom…. én pedig nem győzöm mondani, hogy ne tegyék!!! Persze hiába… majd az anyai megadásba süllyedek és mentem, ami menthető.

Van, hogy reggel korán kelünk és az ablakmelletti kanapéról nézzük a holdat és a kerti bokrokat amin, megannyi dérkristály fénylik.  A hold még int a mellette álló csillagnak és felveszi fehér hálóköpenyét. Itt lent ezüst minden. Az erdő, a kert, és a hold a fehér és az ezüst ezer színében pompázik, így a télderekán. A hóra, hó esik és minden egységes fehér. Egy apró rövid gyerekmennyország a kert és minden hópehely egy apró angyal benne. Reméljük, még sokáig megmaradsz, és sok-sok emlékünk lesz még a fehér finom lepelről, és ha végretér a varázslat, a szívünk jégkamrájában őrizzük ezt a januári ezüst hetet.

Boldog Új Évet!














































































A számítógépem több mint egy hónapja elhatározta, hogy csak fél üzemben működik. Ha engem kérdeztek: karácsonyi szabadságon van, az asztalon pihen, ha pedig el is indul nagyon rigolyás. Ezt a posztot most éppen három napja készítem, de nem adtam fel, mert szerettem volna végre írni. Őszintén bevallom, hogy idén szerettem volna minden pillanatát élvezni az ünneplésnek, hiszen ez az utolsó karácsonyom, amikor még nyugodtan, minden pillanatot kihasználva tudunk készülődni. Az az egy biztos, hogy minden úgy sikerült, ahogy szerettük volna és nagyon meghitt ünnepünk volt. Próbáltuk minél többet beszélgetni, emlékezni a régi idők karácsonyaira, és olvasni./Rengeteg könyvet kaptam az ünnepek alatt a nagy kedvencek: Kóstoló a Múltból, Festői szerelmek és egy adag izgalmas detektív történet-ezektől majd később írok./   Tudom, hamarabb is írhattam volna, de jól esett most csak magamnak készítek dolgokat és csomagolok, és Thomas figurákat válogatok, és ezer sínpárt rakok össze, narancsossüteményt szaggatok és csillagozok, stollent sütök, és minden mást csinálok, amitől az ünnep, ünnep lesz. Mindig úgy éreztem, hogy jó megosztani ezeket a pillanatokat, de az idén nagyon élveztem, hogy pihentem és próbáltam kihasználni minden időt magunkra. Éppen csak annyit főztünk amennyit megettünk, mert a karácsony egy részét nem otthon töltöttük. Az idén az apró különleges falatoké volt a főszerep és nagyon beváltak.

Az év legszebb része a karácsony és az újév közötti idő, amikor a napok teljességgel egybe olvadnak egy végtelen nappá. Mint valami halvány csipke függöny, úgy húzódik végig ezeken a napokon az ünnep. Minden csillog és finom mézeskalács és friss fenyőillat van az egész házban. Jönnek a nagymamák és nagypapák és a barátok és mi megyünk a dédikhez. és újra és újra megtörténik az ünnep. Sokat sétálunk és filmezünk. Az idén nekem 20/20 Sound ofMusic tetszett a legjobban. Tudom ez már tavalyi hó, de akkor is nekem mindig a karácsonyhoz tartozik a Muzsika hangjai már 30 éve (pont, mint a Heidi vagy a Diótörő), és volt látni mennyi különleges dolog történt a háttérben is.

Jég hideg van, bár a nap szikrázóan süt és a napok lassan telnek a fiúk még mindig itthon. (A-N-Y-A N-A-G-Y-O-N F-Á-R-A-D-T). Minden érdekli őket. Nagyon nehéz velük együtt, bármivel is haladni, mert minden tudni akarnak. Ez mi és az mi? És miért? Mindenhol ott vannak és mindent akarnak, most már ők mesélnek és a szavak és apró mondatok kontextusban vannak, amit mi rettenetesen élvezünk. Számolunk és színeket tanulunk és évszakokat és azt, hogy hol a hold és a csillagok. Az élet szent rejtelmei.

Az újév pedig rengeteg újdonságot és változást hoz. A munkáimat, ötleteimet mind félretettem, néha azért jól esik bütykölni ezt-azt, de ez már nem a régi. Nemsokára újra dolgozom, ami nagyon izgalmas ezért és a fentiek miatt is elgondolkodtam, mi is fog történni az oldallal és a bloggal. Bevallom őszintén, hogy nagyon sokáig gondolkodtam a dolgon és arra jutottam, hogy itt a vég. Felhagyok mindennel és befejezem, de Á szerint ez nem lenne jó ötlet. Nagyon szeretek blogozni és írni, kommentekre emailekre válaszolni, de az utóbbi időben erre nem volt sok időm és lehetőségem. Azt hiszem a jövőben reálisan gondolva biztosan nem lesz majd máshogyan. Bevallom őszintén, hogy a FB-ot nagyon gyorsnak érzem és nagyon-nagyon zsúfoltnak, ezért oda egyre kevesebbet járok. Továbbá egyre jobban nem találom ott a helyem. A legtöbbet mostanában az Instagram-on tudtok majd követni, itt érzem magam a legjobban és bár próbálom tartani a szokásos fotó összeállításokat, de biztosan fogok egy-két telefonnal készített képet is felrakni. Talán egyelőre ez a legjobb kompromisszum, amit magammal kötni tudtam.
Megfogadtatok már valami az újévre? Én sohasem szoktam, de idén megfogadtam 3 dolgot, azt nem árulom el mit, de az évközben megmutatom, hiszem, az embernek az álmairól nem beszélni kell, hanem, megmutatni azokat. Mindenkinek, aki még nem tervezett vagy kötött békét a múlt évvel ajánlom a Year Compass nevű oldalt. Szánjatok magatokra egy kis időt. Amíg újra találkozunk- bármikor is legyen-, mindenkinek kívánom, hogy ez az év hozza a legjobbat az életben és egészségben.

Boldog-boldog új évet Mindenkinek!