Meleg van….A fiúk imádják.. a napok nagy részét a teraszon töltik. Fürdenek,
locsolnak és locsolnak . Festenek,
gyurmáznak. Ábel segít a kertben és locsol és locsol addig, amíg nem lesz
szivárvány. Csigát gyűjtenek és bogarat simogatnak és madarakat kémlelnek. Én
pedig próbálok mindent megtenni, hogy jól érezzék magukat. Szépen játszanak, én
pedig a nagy székben pihenek és olvasok, varrok.
András már nem csak könyvezik, hanem felolvas a kedvenc játékainak (persze
a saját kis nyelvén, egy kis magyarral keverve, a lényeg, hogy a plüssök értik). Nagy hévvel és átérzéssel
mutogatja a könyven a történetet . A babái pedig nevetnek , megsimogatják és
meg is ölelik egymást. Hihetetlen látvány számunkra… Nekem a legviccesebb,
amikor Lola és Charlie hallgatja a saját
meséjét.
A héten elkezdtünk aktívan köszönni. Már régebben megtanultak lekezelni,
férfiak között ez “rettenetesen” fontos. A kedvencük most a: - Szia! Mindenhol
és bármikor. Az ebédnél az asztalnál ülve, hol jobbról, hol balról kapom a sziákat.
Mindenféle hanglejtésben. Hosszan és takarékos röviden és viccesen, de a
kedvencem az mikor András dorombolóan mondja….. A másik nagy kedvenc a csiga.
Ábel folyamatosan keresi a csigákat a szukulensek között, és amikor talál
egyet, csak figyeli és figyeli. Minden apró porcikájával, mint valami tudós,
aki éppen most fedezett fel valamilyen új fajt. A székből nézem és csodálom, az
ő csodáját. Lenyűgözve fedezem fel vele újra a világot, amis számára igazán csak
most kezd kinyílni. Annyit tanulok tőle és róla. Alázattal figyelem őt a
könyvem teteje felett kukucskálva. Lenyűgözve minden pillanatban.
A múlt évi nyarat főleg bent töltöttük. Szerintem ezért is próbálunk idén
minél többet kinn lenni és minél több nyári dolgot kipróbálni. A levenduláink ontják
a virágokat és bár eddig nem voltam nagy
levendula fogyasztó idén két recepttel is kísérleteztem, addig amíg nem lett
tökéletes és kevésbé szappan ízű. Az egyik a levendulás mentaszörp a másik
pedig a Le fondant au chocolat de Pierre Hermé. Mind a kettő hatalma sikert
aratott olyan emberek között is, akik kifejezetten utálják a levendulát. Ígérem
egyiknek sincsen szappan íze. A recepteket lent találjátok.
Mit olvasok? Doris Lessig a Fű dalol. Valahogy ebben a melegben erre
vágytam.(Aki még nem olvasta az most ugorjon egy bekezdést.) A fű dalol. Apró
egyre jobban égő kis szálai egyre erősebb és nagyobb hullámként öntik el a
napégette tájat. A robaja egyre hangosabb és egyre kibírhatatlanabb. Valahogy
Lessingnek mindig is megvolt az a tehetsége, hogy a téged is a történetbe
helyez egy nagyítóval a kezedben és lassan, de aprólékosan vezessen közben a
történetben. Ebben a történetben ez egy plusz rétegeget ad. Pont olyan, mint a
legmelegebb nyári nap. Amikor már reggel érzed, hogy ma lesz a nap, amikor
feladod magad, a hőségnek. A sorokat
olvasva szinte magadon érzed a kibírhatatlan hőség fullasztó nyomását. A meleg
napok égető csendjét. Amikor csak a fű dalol. A magányt és a tehetetlenséget,
amivel a szereplők nem tudnak megbirkózni sem elmenekülni tőle. A várakozást, vágyat az eső és élet fellé. Mindezt
a meleggel, mint metaforával szemléltetve. Bármikor olvasom újra, még
hónapokkal utána is a hatása alatt vagyok.
A városban egyre kevesebbet vagyunk, de már alig várom, hogy legyen egy
hűvösebb nap amikor belevethetjük magunkat a zegzugos utcákba és parkozhatunk. A
Dunához sem jutottunk el mostanság, bár ezt annyira nem is bánom , hiszen egyre zsúfoltabb és
zajosabb minden délután lent a parton.
Varázslatos volt ez a pár nap, remélem nektek is! Történelmi pillanatokat élünk, ami sok várakozással kérdéssel tölt el minket. Ha nyugtalan a szívem imádkozok és dolgozok, mert a mamám szerint a jó ember mindig talál magának valamit amit tehet. Sokat gondolok rátok is és mindenkit ölelek.
Levendulás Menta szörp
3 bögre mentalevél
2 citrom
5 dkg citromsav
1 db friss levendula szár
A mentát jól megmosom a felkarikázott citrommal egy napig hűvös helyen
áztatom. Másnap a cukorral és citromsavval felforralom, szűrve üvegekbe töltöm
és dunsztba teszem. Jó sok jéggel, mentalevéllel tálalom és a levendulát csak a
végén rakom bele. Lágyan lehet csak érezni az ízét.
Le fondant au chocolat de Pierre Hermé levendulával
1 bögre cukor
4 db tojás
6 csepp 100%- os tisztaságú dörgicsei levendula olaj
6 kanál tejszín
A sütőt 180 fokra állítom
légkeverésen. A vajat és a csokit vízgőz felett megolvasztom. A tojásokat két
tálba szétválasztom. A sárgájához fél bögre cukrot adok és habosra verem. A
fehérjét addig verem a mixerrel, amíg
puha csúcsokat nem tudok húzni a keverővel ekkor rakom bele a cukrot és addig dolgozok
vele még olyan csúcsokat nem tudok húzni a habverőmmel amik megállnak. A
tojássárgájába lassan beleforgatom a csokis vajat majd 2 kanál fehérjével
lazítom és ezután keverem csak a fehérjével. A levendulaolajat csak a végén
rakom bele. Az egészet egy kivajazott és
bekakaózott formába öntöm ezt pedig egy sütőpapírral letakart tepsire teszem,
és így rakom a sütőbe. 50 percig sütöm. Az utolsó 10 percet nyitott ajtóval
szárítom a tetejét , mert szeretem, ha egy kicsit ropogós Amikor kiveszem
összeesik és bereped a teteje akkor jó a süti, ha ez megtörténik! Hagyni kell kihűlni
majd egy nagy kanál cukrozatlan felvert tejszínnel tálalom a szeleteket.