Csend van és nyugalom. Alig mozdul körülöttünk a világ és élvezzük mindezt. Minden pillanatot, amikor otthon lehetünk. Elnyúlunk a franciaágyon és olvasgtjuk a kedves karácsonyi jókívánságokat. Teázgatunk, vagy a madarakat nézzük a konyhaablakból. Édes semmittevés. Hallgatjuk a fiúkat: anya, apa, autó, egy, mama, baba, cica, erdő, - ezek az első szavak, amik betöltik a házat.
Eljött a várvavárt hó is- a fiúk nagy örömére és persze az enyémre is. Nem volt óriási, de elég ahoz, hogy finom kis takarót vonjon a tájra. Rögtönzött sétát tettünk az erdőbe, hogy kihasználjuk ezeket a téli pillanatokat. Micsoda pillanatok voltak. Ilyenkor érzem igazán, mennyire szeretem ezeket az óriás fákat. Egyre jobban, jobban.
Már csak egy szemhunyás és vége a karácsonynak, de a fények még maradnak egy kicsit. Hihetetlen, hogy milyen játékosságot hoznak az esték. Végre olvasgatok, blogokat, újságokat, könyvet, és élvezem a tél fényeit.
♥