Akkor is Nyár Volt

Oh, el sem hiszem, hogy vége ennek a hétnek. Végre az én nyaram van, hideg és esős. Ne kövezzetek meg, de ez igazán az én időm... Nagyon mozgalmas hét van mögöttem. A fiúkkal befejeztük a bútorszerelést az ideglenes irodámhoz. Nemsokára saját helyem lesz a házban, de erről majd valamikor később. Szeretek itthon dolgozni, de ez nem mindenkinek való.- Itt főleg virtuálisan találkozol emberekkel és extrémen motiváltnak kell lenned, és fókuszálni a teendőkre, mert egy olyan környezetben vagy, ahol inkább relaxálsz, nem pedig keményen hajtasz. A másik, hogy mivel vidón meg kell jelenned minden meetingen, kicsit mindenki belát az otthonodba ez néha vicces főleg amikor egy 30 Thomas karakterekből álló szerelvény masírozik mögötted, miközben egy költségvetés táblát elemzel 3 másik emberrel... haha.

Befejeztük a kamra egy részét is, végre minden fűszer egyforma tartóba került és el kezdtem rendezni a tortaconfetti gyűjteményemet. Mondtam már, hogy gyűjtöm  a tortadíszítő cukrokat? Bárhová megyek ezt mindig hozok magammal. A pasztel unikornisoktól kezdve a csillagokon át a virágokig. Nagyon szeretem őket használni, nem csak szüteményeken, hanem  ételeken is, amiket fel akakrok dobni. Amint készen leszek ígyérem csinálok egy kamra túrát. Egyenlőre még  a pakolás szortírozás és színválasztás, az aminek meg kell történnie. Még mindig van pár rész, amit csak próba jelleggel csináltunk meg, és teszteljük, hogy mi is lesz a legjobb nekünk.

A fiúk élvezik a szünidőt. Barkácsolnak, pizzát csinálnak. A fenti kép még a múltévben készült, de azóta is ez a kedvenc pizzájuk és Ábel szokta rászórni a feltétet. A múltévben a teraszon csináltunk indiánsátrat lécekből, az idén a kertben terveztük, ami befuccsolt, mint az előző bejegyzésben írtam. Idén a fiúk bent táboroznak, a "tívó" előtt csináltak egy kis "kemping ágyat" és oda fekszenek ,ha filmezni szottyan kedvük. Nagyon szuper én is kipróbáltam, innen nézem éjszaka a Stranger Things-et. Wow,  kicsit "sötét" volt az új évad, de annál izgalmasabb. Á-val egy hét alatt kivégeztük élveztem, de még mindig az első évad a kedvencem. A héten végre minden sorozattal utól értem magam. A szolgálólány meséjével (Oh, June, mikor húzol már be egy nagyot az elnyomásnak???? bár egyenlőre annak fogok örülni, ha nem hal meg és a gyerek Kanadában marad Emily-vel), és a Little Big Lies- zal... mostanában ennek a soundtrakjére gyártom a prezentációimat. Ezt egyébként eredetileg a benne lévő házak miatt kezdtem el nézni, aztán nem csak az enteriör  hanem a történet is tényleg annyira jó volt, hogy nem lehetett abbahagyni.

Az anyukám, apukám és a testvérem volt nálunk látogatóban a héten. Eszemebe jutott, amikor a múltévben mi voltunk náluk. A Mátrába mentünk túrázni és  Bandit Á a vállán vinte le a kilátóból, mi pedig annyit nevettünk a hangokon amiket kiadott. Akkor volt az is, amikor legutóljára közösen nyársaltunk. Az anyukám csinálja a legjobb égő szalonnát nyárson... mindenkinek tehetségesnek kell lennie valamiben.

Pontosan azon a héten volt az is, amikor Bandi supersticky post-it-tel ragasztotta be magát majd a legnagyobb komolysággal újságolta el, hogy ő mostantól rózsabogár.(abba inkább nem megyek bele, hány helyről és meddig tartott összeszedni a post-it-okat, maradjunk annyiban, hogy nem volt egyszerű sem rövid).

Most, hogy végre ilyen friss volt az idő, semmire sem tudok gondolni csak a Tátrára. Mennyire szeretnék ott lenni, az ösvényein, arra mennyire kegyes volt hozzánk, a szivárványokkal és a menedékházak melegével. Azzal, amikor a születésnapom reggelén az első havat kaptam tőle ajándékba. Nemsokára, új élményekkel leszünk gazdagabbak mi ketten, addig pedig marad a vágyódás és a visszaemlékezés. Mindenkinek szép hetet kívánok!

Helló Mindeki, Hogy vagytok?

 

 Helló  Mindeki, Hogy vagytok? Mi jól vagyunk! Csak a szokásos nyár. Amit én egyik évben sem várok soha nem várok. Az ovi rég véget ér és a fiúk mellett dolgozni nem a legegyszerűbb. Az irodám egyenlőre nem más csak egy asztal és egy szekrény a nappalinkban a nagy kerti ablakainkkal szemben. A legtöbbször konferenciahívásban vagyok, és sokszor hálát adok, hogy nem értenek magyarul, azok, akikkel tárgyalok, mert a fuúk nagyon vicceseket tudnak kérdezni. Például, hogy Sven bácsi rénszarvas-e. Persze anya elmagyarázza, hogy csak a neve ugyan az, de még nem tudtunk eljutni odáig, hogy hogyan is lehet ember. (Igen, a fiaim Jégvarázs rajongók. Senki ne kérdezzen semmit, én különösen irtózom a dízni királynők nagyrészétől főleg azoktól, akik sokat énekelnek, viszont nem csak az számít én mit akakrok, ezért a gyerekek nyugodtan élvezzék, ha tetszik nekik.)

Az elmúlt pár hét annyira gyorsan elment. Én 2 hetet voltam külföldön kisebb megszakításokkal (erről később még írok, hoztam jópár képet is.) Á is elutazott egy hétre Svédországba a munkatársaival Midsommar-t ünnepelni. Mi mamához mentük egy kicsit relaxálni, megint felültünk a Gyöngyire a fiúkkal és túráztunk. Ünnepeltünk a dédivel, a sokadik szülinapját. Volt gyertya és lufi és sok sok girland, még korona is. Mondtam neki, hogy kívánjon mielőtt elfújja.-Már kívántam, hogy nyerjek a ‘lotón’. Az idősek tudják mi a fontos; haha.

A hét második felére Á is megjött és egy pontos és precíz meleg váltás után indultunk is a másik mamához. Itt költöttük el a múzeumok éjszakáját is. Ti HOL? Mi mindig vidéken szoktuk, mert az sokkal relaxáltabb, mint a pesti. Az idén egy csomó olyan heylre eljutottunk, ahol eddig még idő szűkében nem  jártunk. Keszthelyen rengeteg  múzeum és látnivaló van. A mostani nagy kedvencem, az Utazó és a Balatoni múzeum (talán a második kicsit jobban). Szuper volt  és a fiúk is nagyon élvezték, mert a helyszínek között kisvonat vitte az embereket.

Mosthogy végre megint itthon vagyunk elkezdtem lomtalanítani a kamrát. Még le kell festenem a polcokat és éppen egy listát állítok össze IKEA-s termékekből. Hogy raktározni tudjam  az ezer féle lencsét és miegymást  amit eszünk. Tudtok valami ajánlani, valami szuper trükköt nyitott karma polcok mindig rendben tartására? Mondjuk olyat  ami figyelembe veszi azt is  hogy  veled él két gyerek  akik szintén nyomot hagynak maguk mögött, mint az apró kenyérmorzsa; nyomon követhetem minden tevékenységük útját a házban. Egy farm, 2 cirkusz, 4 fűtőház naponta felépül. Megszámlálhatatlan alkalommal szégyenítik meg Kevin-t a játék csapdáikkal és pedig rozmaringozhatom a húzódásokat és sérüléseket. Sokáig azt hittem, hogy kisautóra lépni és egyensúlyt veszteni a legrosszabb, addig  amíg nem találkoztam a kisvakond zseblámpával, az orra fúródott a talpamba…. De hát mit tehetek, még ha nem is mindig okozza a legnagyobb örömöt minden percben ez a kumulált gyűjtemény, persze minden nap lefényképezem, mert egyre komplexebb és igényesebb a kirakat, ami lenyűgöz.

Az idén is, mint mindig csináltunk veteményest. A fiúk válaszották mi kerüljön bele; ők is ültették be. Felváltva locsoljuk és gazoljuk. Az idén törpe napraforgó ( ami magasabbra nőtt mint én, eddig, és nem tudom mekkora lessz), uborka, 8 féle paradicsom, 4 féle cukkini, ehető virágok, hagyma, szagosbükköny, lamipion virág (emlékszem valaki írt, hogy ne csüggedjek, mert nagyon szapora, neki üzenem, hogy 5 év fárasztó próbálkozás után nem adtam fel, és bejött!!!), rebarbara és fűszernövények kerültek a földbe.

Mivel átalkítunk, a kert többi részét egyenlőre pusztítjuk, mint építjük, de arra gondoltam, hogy poén lenne a fiúknak egy futó növényekkel benőtt indiánsátor. El is készült és köré a kert a fiúknak. Tök, viragos futók és kukorica került bele. Pár hét alatt a tökök teljesen átvették az utalmat és benőtték az egészet. Nagyon viccesen néz ki. A belsejébe max bozótvágóval lehet behatolni…úgyhogy fuccs a mókának az idén….

Bár nincs nagy kertünk, de már most érzem, hogy megpecsételődött a sorsom a nyárom célja egyszerűen a kert vízzel való locolása. Azt hiszem, van néhány más célom, de nem vagyok biztos benne, hogy pontosan mi az. Majd kialakul menet közben, mint a lekvar főzés stb. A víz hangja nyugtató. A madarak jönnek, mi nyáron is etetjük őket, most az egyik ablakban. Van egy veréb, akit nagyon birok ő konkrétan fürdik a magban. Minden nap megérkezik és abból tudom, hogy ő az, hogy repülnek a magyok. Oh, van egy hivatalnok cinegém is, ő kopog és jelzi, ha elfogyott az ellátmány.

Ajánljatok nekem jó könyveket nyárra. Most főleg olyan könyveket olvasok, amit az előadásaimhoz munkámhoz kellenek, de belekeztem ebbe Balatoni Nyaraló. Megtetszett az ajánlója már a könyvtárban.

Ennyi volt eddig a nyár, de azért még vannak egetrengető célkitűzéseim:

Dunapertra menni amikor leapadt végre a Duna

A parkban barátokkal játszani

Új fedorát venni

Kibírni az élelmiszerboltba és a könyvtárba való utazást.

Kókusztejes fagyit készíteni

Teraszon ülni

Ti mit csináltok idén nyáron?

Ps: Persze, sok felnőtt mesét írni…

Várj!

Most jön a felnőtt mese:

Mondd szoktál álmatlanul az ágyadban nyári éjszakán a hajnalra várva merengeni olyan dolgokan, amik elmúltak. Olyan dolgokról, aik valaha az életed részei- fontos részei voltak-, de már nincsenek veled? Olyan emberekről vagy tárgyakról, amik valaha meghatározták a mindennapjaidat, de valahova elkeveredtek. Reménykedsz benne hogy csak valahol vannak , de még vannak léteznek?

Én szoktam. Csend van. Kint már alszanak a tücskök a maradak pedig pont ébredeznek. A lepedő alattam éppen apró szálain nyújtózik. A párna összes kis szivacs szája kerek szájjal ásít. Halkan konstatálom hogy melyik száj csukódik . Itt vagyok, jelen vagyok. Végigsimítom a lepedőt. Nyitott szemmel kémlelem a spalettas réseit.

Azonnal eszembe jutaz a nap amikor a kertben voltunk Ábellel. Hagymát ültetett a földbe. Pontosan minden hagymát ugyan úgy és ugyan olyan messzire. Minden darab helyét kimérte és precízen megnézte hogy biztosan a gyökere legyen lent.Segítettem neki az elején és földes lett a kezem. Igazi régi föld illatú. Pont olyan illató mint azon a napon, amikor anyáékkal kertészkedtünk és a nagy ásásközben megtaláltam a cseresznyés bögrét.

- Nézd! Megtaláltam, emlékszel?

- Nem mondja anya.

Hát én azonnal és  soha nem goldoltam volna hogy egy ilyen semmicske kis tárgy ekkora érzelem hullámot indít majd el. 3 éves voltam és  a készletet a kisrigó hozta, ez volt az ára a feéltve őrzött cumimnak. még ma is emlékszem ahogy az ágyon fekszem és arra gondolok mennyire is fogok én ezzel a cserével jól járni. Minden félelmét és vágyakozást, hogy nagy legyek és cseresznyés teás készlet tulajdonos... halkan sikkantok és a párna szájakba fújom a nevetés többi részét.

Csend van.

Ps 2: a havas képet  Angelenának üzenem aki már júliusban vissza számol karácsonyig....haha.

Anyám Mondta

Visszaemlékezés májusra:

Rohanok az ovi felé, - ahogy anyám mondta: “Ez az anyák sorsa”- csak messze tudtam parkolni, amikor nagy esemény van kicsit jót is tesz a séta az utca sarkától az Óvodáig. Mire oda érek a 10 perce befejezett munkám minden baját gondját a láthatatlan bőröndömbe pakolom lezárom és az óvoda ajtaja elé teszem. Kinyitom a kis zárat kerítésen és belépek, most már csak az ünnepé vagyok. Az anyák, mamák, papák, nagynénik és -bácsik már az udvaron gyülekeznek. Mindenki készül, hogy hallja a hetek óta autózás, babázás, fürdés közben ismételt vers foszlányokat ünnepien, egységben.

-Szoktál sírni?- Szólít meg valaki a tömegből. Zavarban vagyok nem tudom, hogy fel merjem-e vállalni, hogy csakis azért hoztam a telefonom, mert akkor arra koncentrálok, hogy minél jobb felvételeket készítsek azoknak, akik nem láthatják a fiúkat élőben, pont azért, hogy ne az én szipogásomat kelljen hallania mindenkinek; vagy bevalljam, hogy ilyenkor minden az elmúlt négy évben eltelt jó és rossz pillanat egy óriási érzelem hullámként terít be azonnal, amikor a terembe lépek és úgy érzem nincs menekvés. Nem tudok válaszolni, már jön is a válasz.

- Készültem, egy százas papírzsebkendővel, szívesen adok!- megköszönöm és nevetünk.

Bevonul a tömeg és mindenki elfoglalja a helyét az aprócska padokon. A feldíszített teremben már csak a sok lélegzet kánonát hallani. Egyszer csak kézenfogva araszolnak kisfiúk és lányok, csendülnek a versek, dalok. “Anyu, végy egy hegyet nékem, olyan magasat, ha elfárad, ráülhessen csúcsára a nap – erdejében madár szálljon, rókakölyök, őzfi játsszon – olyan hegy legyen!” 1 Én pedig a padba kapaszkodok, itt vagyok, de csak testben, mert legbelül minden szó és dalam utazásra hív. 

Huss, a következő pillanatban, már “Husiovónéni” /Nusi néni/ mellett ülök, -5 éves vagyok- ő éppen papírmassé fejet készít egybábnak, én pedig piros papírból vágok ki tulipánokat. Rajongok érte és boldog vagyok, rámnéz és mosolygunk, hirtelen megtörli a kezét leveszi a szemüvegét és ölel, ölel, ölel.

Tapsolok, a gyerekek szavalnak, táncolnak szívekkel a kezükben, és a dal folytatódik: “Aztán végy nekem egy rétet, piros, sárga, kék virágokkal legyen telis- teli az a rét –…” 2 behunyom a szemem. 

6 éves vagyok éppen egy nagy csokor pipaccsal, búzavirággal, margarétával tartok haza egy nyári délutánon. Anyám már vár, fülembe cseng a nevetése, látom, ahogy vázáért kotorász és örül a virágoknak. Látom, ahogy megnyugszik, mivel egész délután várt, hogy hazaérjek a játékból. Mindent szerettem a faluban, ahol felnőttem. Úgy keltelm fel minden nap, hogy boldog vagyok. A nyáriszünetben élveztem a napokat, a perzselt szagú búzatáblát, a szalmabálákra mászást, patakban fürdést, a verebek pacsirták énekét és a sok játékot a többi gyerekkel a réten.

Újra hallom a dalt -“tiéd mind a kert, a lanka, cinke, rigó, búbosbanka s mennyi szép madár!” 3 - 

A dédi kertjében vagyok ott azon a titkos sarkon ahol látni a templomtornyot és a háztetőket, amit annyira szeretek. Megfordulok és lefelé szaladok a betonozott udvaron a szőlőlugas alatt. A fehér hosszú terített asztal mellett az újjaim vége érinti a felállított székek szélét. Marika néniét, Béla atyáét, Nene székét.

Felpillantok és a mama éppen porcukrot hint a rétesre, amit Annuska nénivel nyújtottak. Én még mindig mindig a padba kapaszkodom. Mindenki tapsol és Zsófi néni zárja a műsort. Zavart büszkeséggel konstatálom: megúsztam, nem sírtam, figyelek és teljesen jelen vagyok. Ekkor, pont ekkor Zsófinénihangja elcsuklik és mintha az égi csapokból dőlne harmatos szemek töltök meg a teret. Köztük én is, most már vágyakozva nézem az előttem lévő táskából kikandikáló felajánlott 100-as zsebkendő csomagot. Fejet hajtok és érzem, ahogy sodor a hullám, beterítenek az álmatlan éjszakák, nevetések, a szófogadatlan pillanatok, a büszkeség, a vágyakozás, a kötöttség, a lemondás, a szertet, a rajongás minden jó és rossz, amit az anyáknak ki kell állni ebben a pillanatban gyűlik össze. Anyám mondta: “Ez az anyák sorsa”. Közben becsukom a szememet és megértem, miért nem voltam ott a gyerekeim műsorán egészen: mellettem áll Husinéni, Mama, Anya és mindenki aki valaha, anyám volt nem szólunk csak mosolygunk és mindenki csak ölel, ölel ölel.

1 Zelk Zoltán: Anyu, végy egy hegyet nékem részlet

2 Zelk Zoltán: Anyu, végy egy hegyet nékem részlet

3 Zelk Zoltán: Anyu, végy egy hegyet nékem részlet

Hahó, Van még itt valaki?

Hahó, Van még itt valaki? Kitartott még valaki? Tudom két év hosszú idő, de talán megbocsájtjátok nekem ezt az emberi léptékben kicsinyke időt. Oh, hova tűntem? Ide és oda és mindenhova. Pont úgy mint Mary Poppins... tudtam, hogy máshol van rám szükség... nem itt. Hogy mi történt? Hát.... sok-sok minden. Főképen sok gyerekes pillanat és sok- sok munka és Túrázás és utazás ( erről majd később).

Most az elejéről kezdem, pontosan onnan ahol abbahagytam. A fiúk oviba kerültek és tudtam, hogy mivel nekem vissza kell mennem dolgozni, és mivel az én szakmám nem az a 4 órás anya munka féle - pedig nagyon szeretem csinálni- ezért valamit fel kellet adnom az életemből. Nagyon szerettem itt lenni péntkenként, de tudtam, azt is, hogy fel kell adnom ezt a részt magamból, mert a gyerekek a legfontosabbak. Nehéz volt, de tudtam, hogy egyszer eljön majd az idő amikor újra itt lehetek és elmondhatom mi történ az elmúlt időben és megoszthatom a rengeteg rengeteg képet és történetet.

Mi változott?

1 A fiúk oviba mentek, sok keresgélés után megtaláltuk a nekünk tökéletes helyet és hihetetlen óvónéniket, dajkákat és fejlesztőket- akiket innen is puszilok-, nagyon sokat köszönhetünk nekik az elmúlt években.

2 Megtanultam vezetni, ez főleg az óvodába járással kapcsolatos, mert  nem tudtam volna a fiúkat vinni nap, mint nap és megvettem az első autóm is, ami nekem nagy szó :O). Most már több mit két éve fenoménkedek az utakon.

3 Karriert váltottam. Az autóipartól most sem vagyok nagyon távol, de egy kisebb csapattal dolgozom és élem meg nap mint, nap mit jelent boldog munkatársakkal dolgozni. Pontosan az a foglalkozásom, hogy a körülöttem dolgozókat megtanítsam látmi a boldogságot ottt és abban a szituációban ahol vannak. Az időm nagyrészét itthon töltöm ( erről majd írok még, ha lesz rá valakinek igénye, hogy pontosan milyen is az otthoni munkavégzés) nagyjából minden hónapban egy hetet valahol külföldön dolgozom Európában, amit egyrészben nagyon élvezek, másrészt nehezen élek meg.

4 Ha nem az irodában vagyok akkor túrázom a családommal. Igen, már ezer éve az erdő felé húz a szívem, vagyis pontosan annyi ideje, amióta gyerekként láttam a Másfélmillió lépés Magyarországon-t, majd amikor terhes lettem és ágyfogságon voltam ( erről itt olvashattok) megnéztem minden akkori részt a Hazajáróból. Csak ennyi kellett és egy Lengyelországi esküvő, ami eljuttatot minket az első Tátrai utunkra, meg lettünk fertőzve és azóta sem sikerült kigyógyulnunk. Járjuk az utakat és az ezermétereket (fiúk is), menedékháztól menedékházig, kerültünk már hatalmas hóviharba, ami visszafordulásra kényszerített és élvezzük a hegyi tisztások friss sajtjait ( erről is majd később írok részletesen.)

5 Igen még mindig festek és kézműveskedek, és írok, de csak az ovinak és a helyi lapoknak, ez pont elég is és teljesen kitölti minden időmet, ami csak szabad.

Még nem tudom, pontosan milyen rendszerben, de megosztom az elmúlt és új pillanatokat a következő időben. Bár megfordult a fejemben, hogy a blog, mint kommunikációs forma esetleg nem létezik már? Majd kiderül... Addig is szeretettel ajánlom magam, mint régen mondták egy képpel, magamról.. mert ritka az ilyen (és most kettő új kép is lett a blogon :O) nem azt nem mondom meghogy hol, majd egyszer rátalálunk együtt. Addig is péntekenként újra jönnek a felnőtt mesék. Hegyekről, felnőttekről, gyerekekről és sok-sok másról.

-------------------à tout à l'heure-----------------------