Hahó, Van még itt valaki?

Hahó, Van még itt valaki? Kitartott még valaki? Tudom két év hosszú idő, de talán megbocsájtjátok nekem ezt az emberi léptékben kicsinyke időt. Oh, hova tűntem? Ide és oda és mindenhova. Pont úgy mint Mary Poppins... tudtam, hogy máshol van rám szükség... nem itt. Hogy mi történt? Hát.... sok-sok minden. Főképen sok gyerekes pillanat és sok- sok munka és Túrázás és utazás ( erről majd később).

Most az elejéről kezdem, pontosan onnan ahol abbahagytam. A fiúk oviba kerültek és tudtam, hogy mivel nekem vissza kell mennem dolgozni, és mivel az én szakmám nem az a 4 órás anya munka féle - pedig nagyon szeretem csinálni- ezért valamit fel kellet adnom az életemből. Nagyon szerettem itt lenni péntkenként, de tudtam, azt is, hogy fel kell adnom ezt a részt magamból, mert a gyerekek a legfontosabbak. Nehéz volt, de tudtam, hogy egyszer eljön majd az idő amikor újra itt lehetek és elmondhatom mi történ az elmúlt időben és megoszthatom a rengeteg rengeteg képet és történetet.

Mi változott?

1 A fiúk oviba mentek, sok keresgélés után megtaláltuk a nekünk tökéletes helyet és hihetetlen óvónéniket, dajkákat és fejlesztőket- akiket innen is puszilok-, nagyon sokat köszönhetünk nekik az elmúlt években.

2 Megtanultam vezetni, ez főleg az óvodába járással kapcsolatos, mert  nem tudtam volna a fiúkat vinni nap, mint nap és megvettem az első autóm is, ami nekem nagy szó :O). Most már több mit két éve fenoménkedek az utakon.

3 Karriert váltottam. Az autóipartól most sem vagyok nagyon távol, de egy kisebb csapattal dolgozom és élem meg nap mint, nap mit jelent boldog munkatársakkal dolgozni. Pontosan az a foglalkozásom, hogy a körülöttem dolgozókat megtanítsam látmi a boldogságot ottt és abban a szituációban ahol vannak. Az időm nagyrészét itthon töltöm ( erről majd írok még, ha lesz rá valakinek igénye, hogy pontosan milyen is az otthoni munkavégzés) nagyjából minden hónapban egy hetet valahol külföldön dolgozom Európában, amit egyrészben nagyon élvezek, másrészt nehezen élek meg.

4 Ha nem az irodában vagyok akkor túrázom a családommal. Igen, már ezer éve az erdő felé húz a szívem, vagyis pontosan annyi ideje, amióta gyerekként láttam a Másfélmillió lépés Magyarországon-t, majd amikor terhes lettem és ágyfogságon voltam ( erről itt olvashattok) megnéztem minden akkori részt a Hazajáróból. Csak ennyi kellett és egy Lengyelországi esküvő, ami eljuttatot minket az első Tátrai utunkra, meg lettünk fertőzve és azóta sem sikerült kigyógyulnunk. Járjuk az utakat és az ezermétereket (fiúk is), menedékháztól menedékházig, kerültünk már hatalmas hóviharba, ami visszafordulásra kényszerített és élvezzük a hegyi tisztások friss sajtjait ( erről is majd később írok részletesen.)

5 Igen még mindig festek és kézműveskedek, és írok, de csak az ovinak és a helyi lapoknak, ez pont elég is és teljesen kitölti minden időmet, ami csak szabad.

Még nem tudom, pontosan milyen rendszerben, de megosztom az elmúlt és új pillanatokat a következő időben. Bár megfordult a fejemben, hogy a blog, mint kommunikációs forma esetleg nem létezik már? Majd kiderül... Addig is szeretettel ajánlom magam, mint régen mondták egy képpel, magamról.. mert ritka az ilyen (és most kettő új kép is lett a blogon :O) nem azt nem mondom meghogy hol, majd egyszer rátalálunk együtt. Addig is péntekenként újra jönnek a felnőtt mesék. Hegyekről, felnőttekről, gyerekekről és sok-sok másról.

-------------------à tout à l'heure-----------------------