Tavasz, Eső, Vihar, Nyár, Szivárvány

Sziasztok,

Csak egy gyors helyzetjelentésre ugrottam be. Mi köszönjük jól megvagyunk.

A fiúk kint fürdenek és azonnal leszakad az ég úgy istenesen ahogyan kell. Én pedig gondoltam, végre mesélek egy kicsit, mi a helyzet velünk régen-mostanában. Az elmúlt hónapk eseményei mindenkit új dimenzióba helyeztek.

Én itthonról dolgozom, így számomra semmi sem változott  Á- nak viszont új volt, hogy itthonról kell többet dolgoznia. Az egész házunkat „irodák uralják”. Iróasztalok székek és monitorok hada. Meetingek és összeállítandó anyadok, design és UI-UX kérdések és problémák. Sok volt eddig ez az év, komolyan.

A fiúk már február eleje óta itthon vannak. Betegek lettek az oviban és jó petricsészék módjára mester fokon fejlesztették az akkori fülgyulladásukat egy hosszabb betegséggé, amit tovább lehet adni a felnőtteknek, hogy őket is a meglehető legdurvább erővel söpörje le a lábáról.

A karantén nagyrészét a kertben és a konyhában töltöttem. Végre megtanultam igazi humust készíteni. Szegény anyukám még mindig kikéri magának, amikor megkínálom vele... :O).Az édeskrumplitoast-os avocado szendvics is jól meg már. Megtanultam igazi tésztát készíteni. Persze csak tésztagéppel, mivel a nagymamaám feltekert nyújtós trükkjét még most sem sikerült elsajátítanom, de nem baj ez így is szuperükl bevált és működik.

Lett egy pár új madárbarátunk is és megtanultam, hogy hogyan kell madárvajat csinálni a fakopáncsok és a szarkák és rigók és mátyásmadarak nagy örömére. Bár az utóbbi társaság nagyon rafinált. Mindig fűvel és mohával tömködik be az üveg száját, hogy elrejtsék a többiek elől az üveget. Azt is megtanultam, hogy a mátyás madár imád fiókákra vadászni az apró őszapófiókáink kárára.

Bár közösségbe vagy egyáltalán el itthonról emberk közé nem sokat jártunk, viszont túrázni annál többet. Olyan túraútvonalakra, ahol nem igazán jár senki. Ezekről, írok majd még részletesebben később is.

Rengeteget kirakóztunk, teljes gyűjteményre tettünk szert. A kedvencem ez a cicás madaras, amit vagy 10x kiraktak a fiúk is.

Minden nap annyira csendesen telt. Konkrétan olyan volt, mintha minden egyes nap vasárnap lenne. Nem jártak az autók sem repülők; jóformán semmilyen zaj sem volt körülöttünk. Néha egyenesen ijesztő volt.

Sokat kertészkedtem májusra 180 paradicsom palántát és 80 cukkini palántát sikerült felnevelnem,  szépen teremnek is. Bár mindig megfogadom így augusztusban, hogy soha többet,mert rengeteget kell vele foglalkozni. Jövőre, ha újra  belevágnék egy ilyen kaliberű kertészkedésbe, valaki térítsen észre egy kommentel. A fiúk is kertészkedtek, még saját ültető botot is festettek magunknak. A színes retkek és az édeskrumpli, lila krumpli és a zsuzsi borsó volt a legnagyobb kedvencük.

Talán a legnehezebb, hogy a hétköznapokban, hogyan foglalkozzunk a gyerekekkel és mit csináljunk, mert azért az, hogy tengnek-lengnek nem egy opció. Mivel mi dolgozunk igy legalább annyi fotos hogy minden nap legalább 1 órát készüljünk  az iskolára. Próbáltam feladatokat keresni nekik, de nem sok mindenre  akakdtam, azután jött a Pinterest és itt egyre több ötletre akakdtam, és egyre többször jött velem szembe a Waldorf szó. Annyiszor , hogy itt volt az ideje, hogy utána olvassak komolyabban, mert bevallom tudtam, hogy létezik, de komolyan még nem néztem utána. Kicsit jobban beleásva magam a témába megtudtam, hogy ez a módszer nagyon közel áll hozzám, és sok mindent a leírtak szerint csináltunk a gyerekekkel, úgy hogy nem is volt utdatos. Találtam is egy jó oldat, ahol konkrét tanmenetek vannak https://waldorfcurriculum.com/Curric/bridge.html  ezeket, használva, haladunk a fiúkkal. Nagyon nagy szerencsém, hogy még nem isoklások, így azt csinálhatuk, amihez kedvünk van, hogy az alalapokat elsajátítsunk. Sokat járunk a közeli kis erdőbe is terméseket szedni, és állatokat figyelni hétköznap.  Még valamikor a múlt évben vettünk a gyerekeknek egy fürkész könyvet. Ezt mindehova visszük magunkkal. Szerencsém van, hogy megtehetem mindezt, a munkám mellett.

Tanulunk angolul is, játékosan. Bandi megtanult magától írni és olvasni. Félek, hogy nagyon fog unatkozni a suliban. Jól elvannak egymással, de azért hiányoznak nekik a társaik időről időre. Ilyenkor mindig csinálnak pár levelet ajándékba. Természetesn a kialakult helyzetet figyelembevéve mindig van a levélhez legtöbbször napocskákkal díszített zebkendő is.

Már többször írtam a túrázásról, és ti is tudjátok, hogy sokat járunk a Tátrába is  „edzük” a fiúkat, akik már 18 km-es maxuknál tartank. Élvezik a túrázást, ha teher lenne nem erőltetnénk. Az elmúlt hónapokban túráztunk a Zemplénben, Börzsönyben, Bakonyban, Balatonnál, Mátrában, Ausztriában, Szlovákiában. Még nem tudom melyik a kedvencem, de azt tudom, hogy a Börzsöny nem lopta  a szívembe magát.

Sűrű, félemetesen sötét helyenként és itt van a legtöbb csalános szedres kullancsos rét... pont olyan, amit a legjobban nem szeretek egy erdőben. A terep sokszor nehéz és ki kell mondanom, unalmas és eseménytelen. Ez egy olyan hely, ahol az ember igazán érezheti, hogy csak látogatóban van ez az Állatok bitodalma. Itt láttam először csíkos kis vaddisznókat és ettem málmát. Aki szereti az igazi vadregényt az nem fog csalódni.

Azért még ez sem tántoríthat el attól, hogy nyáron is szeressm az erdőt. A nyári álmos melegben az erdőszéli poros utakat, szegélyén a fakuló virágokat. A ragyogó határt és a szalma szagát az erdő suttogását és a csendet. Ezzel kívánok most viszlátot a következő alkalomig.