Már annyira kevés levelet és képeslapot küldünk. Én különösen szeretem ezt a "régimódi" kommunikációs eszközt. A karácsony különleges alkalom arra, nem csak, hogy jó kívánságokat küldjünk, hanem arra is, hogy kifejezzük a hálánkat.
Ez a karácsony előtti időszak lehetőséget ad, hogy szemlélődjünk. Talán az egyik legfontosabb adventi gondolat, hogy:
nem vágyainkat kell sorolni, s várni, valamennyi valóra váljon, hanem el kell kezdeni megbecsülni azt, amink van.
Miért fontos hálásnak lenni azért, amid van?
Lehetővé teszi, hogy megálljunk egy pillanatra, hogy elgondolkodjunk valamin az életünkben, ahelyett, hogy mindig többre törekednénk… a következő cél, egy következő dolog, amit , ha megszerzünk, vagy elérjük akkor boldogok leszünk. Beleesünk a "ha majd ... akkor majd bolgod leszek"- gondolat spirálba, ezzel kondícionáljuk magunkat arra, hogy a boldogság egy eredmény. Aztán, ha elértjük amit akartunk csak magasabbra kerül a léc, de minden cél után a boldogság is egyre messzebb kerül.
Fontos, hogy legyenek álmaink, de az még fontosabb, hogy megértsük a boldogságunk nem függ ettől. Bármikor bolgodok lehetünk.
Ilyenkor mindig Ben Sauders Szavai jutnak eszembe aki elgyalogot a déli sarkra és vissza:
"Az, hogy itt állok és mesélem ezt a történetet, azt bizonyítja, hogy mindannyian nagy dolgokat tudunk véghezvinni, ambíción, szenvedélyen, puszta makacsságon keresztül. Ha valamit nagyon akakrunk, nem hagyunk fel vele, hogyha valamit megálmodunk,-ahogy Sting mondta-, az valóban eljön. De én is itt állok és azt a közhelyet mondhatom, hogy az utazás fontosabb, mint a cél.
Ebben van valami.
Minél közelebb értem a célhoz, Ross-sziget kavicsos, sziklás partjához, annál inkább kezdtem ráébredni, hogy a legnagyobb lecke, amit ez a nagyon hosszú, nagyon nehéz "séta" taníthat nekem, az az, hogy a boldogság nem a célvonal.
Nekünk, embereknek, az a tökéletesség, amelyről oly sokan álmodozunk, talán soha nem lesz igazán elérhető. Ha nem törekszünk arra hogy megtaláljuk az elégedettséget és a boldogságot itt, ma, most, a saját utunkon a hétköznapok rendetlensége közepette, amelyben mindannyian élünk, a félkész feladatokkal, a növekvő tennivalók listájával, a „legközelebb-jobban megy”-ek, között, akkor talán soha nem lehetünk boldogok."
-A hála egyszerűen az őszinte megbecsülés ápolása annak érdekében, amink van. Állj meg és vedd számba miért, kiért vagy hálás.
-A hála elismerés azért, amit kapsz, akár kézzelfogható, akár megfoghatatlan. Az emberek hálával ismerik el életük jóságát, a barátságot, és ami velük történik, legyen az jó vagy rossz.
Hálásnak lenni nem csak adventben érdemes. Minden héten válassz egy időpontot, amikor leülsz átgondold, mi ment jól, vagy mi az, amiért hálás vagy. Ezt akár le is írhatod. Írás közben légy konkrét, és gondolj azokra az érzésekre, amelyeket akkor éreztél, amikor valami jó történt veled.
Lehetsz hálás azért is, ha valami éppen nem a legjobban ment. Nem kell mindig boldognak lenned. Nem is lehetsz mindig boldog. Teljesen emberi dolog, az ha nem vagy mindig boldog és ez így is jó. Ezek a "rossz pillanatok" is fontosak a hála és a boldogság megéléséhez, az elfogadáshoz.
"A hála érzés, és mint ilyen, megfoghatatlan, felmérhetetlen és emberi értékfogalmakkal ki nem fejezhető. Csak akkor van jogod számon tartani, ha Te tartozol vele másnak. Ez lelkiismereted feladata."- Wass Albert
