Nagymamám Karácsonyi Titka...

Megadtam magam. Már öt napja. Valahogy úgy, mint amikor egy szikláról hátrafelé ugranak fejest a tengerbe a filmekben. Pont így ugrottam bele a karácsony előtti napokba. Vitt is az ár és nem tudtam menekülni. Éppen csak, annyira tudtam kidugni a fejem a vízből, hogy ne fulladjak meg. Elmerültem és bevallom élveztem, hogy maga alá gyűrt az ünnep elsöprő hulláma. Nem is kapálóztam tovább csak, hagytam, hogy vigyen, sodorjon és tegyen velem azt amit akar. Elengedtem, mindent, amit meg kellett volna tennem …szerintem és végre, hetek óta jól esett nem tudni, nem akarni semmit bármilyen önzőn is hangzik, csak lenni ott a sodrásban és hagyni, hogy minden úgy legyen, ahogyan hagyom, hogy legyen.

Így főztem a lekvárokat, csináltam a bonbonokat, készítettem csomagokat és csomagoltam az ajándékokat. Fények gyúltak és kávék készültek és kekszek. Vendégek jöttek és mentek. Az éj pedig mindig olyan hamar eljött. Láttam, hogy a ház sarkánál várakozik kettőkor, miközben a szomszéd macskát figyeli, ahogy az ablakban enni kér. Hosszú köpenye van, olyan óriási csuklyával, ami kármin bársony szalaggal van megkötve a nyakán, és kölyök arca van. A haja pedig fekete, és bozontos. Jaj, el ne mondjátok neki, hogy láttam, akkor ott. Még kiderül, hogy macskapárti és nem is olyan félelmetes, amikor sötétben a tájra megveti óriási ágyát, mint ahogy azt gyerekként gondoltuk.

A nagymamám mindig azt mondja, hogy az a munka, amit másokba fektetsz olyan, amit soha nem kapsz vissza. Senki nem fizeti meg neked. Lehetsz kedves, csalódsz majd, lehetsz nagylelkű és fukarságba ütközöl majd, lehetsz odaadó és zárt ajtókra találsz. Ennek ellenére mindig tenni kell, azt ami jó, mert a végén csak ez marad. Azok az érzések, amelyekkel nem ajándékozunk meg másokat, elvesznek. A mamám azt is mondja, hogy megsiratta a fát. A szépségét és minden díszét. Minden évben megsiratja, én pedig tudom a titkát miért. Nem is egy titok, hanem rengeteg: A háború karácsonyai miatt. (Amikor szenet lopott és a katonák elfogták és, amikor elengedték az épület folyosóján talált egy fát, amit elcsent és hazavitt és így bár hidegben, de díszített fával ünnepeltek.) A tábori karácsony miatt (amiről nem is beszél), a belgiumi karácsony, miatt amiről csak most tudtunk meg mindent, és a hideg karácsony, miatt amikor paprikás krumplit ettek állva, mert nem volt más. Még, ha a megrázóról vagy rosszról is mesél, olyan hálával teszi. A mamám már nagyon öreg, rengeteg karácsonyt megélt már, de egyetlen csodás ajándékra sem emlékezett, amikor rákérdeztem, csak a karácsonyi emlékekre. Mi sem fogunk. Vannak napok, amikor nem vesszük észre azt a sok lehetőséget a boldogságra, ami körülöttünk van. Úgy gondolom, hogy az ünnepek estéi a hálaadás ideje. Ma este, legyünk hálásak, azért amink van, és azért ami majd következik. Legyen béke a lelkünkben, legyen mértékletesen elég, amink van, mert annyi mindenünk van, de amit nem birtokolhatunk, mindig az lesz majd a legértékesebb. Pontosan, mint a nagymamám könnye, amikor meglátja a fát.

Itthon a kanapén ülve érzem, hogy simogat a halvány téli hold fénye az ablakon át és bár hideg az éjszaka a szívem csak úgy olvad. A hálás lelkemben csendes hó esik a hegycsúcsokon, de még innen is hallom a karácsonyi harangokat. Hallom, hogy hívnak az ünnepre és én megyek csak megyek.

Pislákoló Tündérfények

A hetünk úgy ment el mintha nem is lett volna. Már hétfőn fújt a szél felkapta és már vitte is. Minden este későn fekszem, horgolok, festek, varrok, foltozok, tervezek és idén még annak ellenére is, hogy nagyon el vagyok maradva a csomagokkal még nem fogott el az idegösszeomlás….remélem, hogy megúszom…. Általában megszoktam.

Csendes hetünk volt. Szürke itthonlevős hét. Nappalok dolgosak az éjszakák fényesek. A karácsony előtti hétre már minden ház az utcákban tündér fényektől ragyog. Ábel a délutáni alvás után a kanapéra mászik, felemeli a rolót és számba veszi a csillámló gyémántport, ami a sötét beálltával az utcára száll. A szemében látom a pislákoló fényeket. Nézi-nézi és a cumi fel-le jár a szájában….

-Hhhhhhaaaaa.- sóhajt. Még fél perc és a kis fészkében gubbaszt a takaró alatt a kanapé szélén nyakig betakarózva. Szereti a fészkeket és én mindent megteszek, hogy a ház minden zugában legyen fészkelésre alkalmas párnahad és takaró. Mondtam már, hogy van ridikülje is? Nyuszis! Belepakol bármit ( most néztem bele a tartalma a következő: kiszáradt toll, szív alakú süti szaggató, rózsaszín lábos, a kedvenc fehér cicája kosárban, Thomas a gőzmozdony könyv, keréknélküli autó, fél cipő, és egy nürnbergi rauchen figura) és azzal járkál fészekből fészekbe… legközelebb lefényképezem, ha nem felejtem el.

Még pár nap és véget ér a csend. Partik jönnek és emberek és szomszédok, rokonok és barátok. Mi is megyünk a dédikhez. Bele sem merek gondolni, hogy még egyetlen süteményt sem csináltam, de már mindenem megvan és a listám is, hogy mit szeretnék csinálni. Ez már haladás. Menünk még nincs, de a FB-on annyian írtatok jó recepteket, hogy abból is fogok választani. Valaki írta kecskesajtos aszalt szilvát…. Már akkor összefutott a nyál a számban….

A dekorációt viszont már majdnem befejeztem, végre! A bejárathoz került egy nagy fa idén ezen vannak a fények. A fiúk minden alkalommal örülnek, hogy a fényeket meg lehet érinteni és nem zsezse, ami az ő nyelvükön a meleget jelenti. ( Eddig ez az egyetlen dolog, amit sikerült ezen a nyelven megfejtenem…. Pedig tanultam nyelvészetet! ).

Az előszobánkba is került két koszorú, csak úgy természetesen, ahogy a természetben van. Ágas bogasan illatosan. Imádom a fenyőket…ez van, elgyengülök minden alkalommal, amikor a hálóból kilépek citrusos fenyőillat fogad. Valahogy ezek az igazi illatok mindennél jobbak. Olyan mintha kint lennék a fenyőerdőnkben. Abban, ami a házak szélénél lévő rétről nyílik, először ritkásan majd mintha egy függönyön lépnénk át már bent is vagyunk a sűrűjében. Ilyenkor érzem, hogy mennyire kicsi vagyok. Menetelek befelé a vörös póznasoron és otthon érzem magam és a fenyők már susogják is:

-On a mountain inVirginia Stands a lonesome pine, Just below is the cabin home, Of a little girlof mine, Her name is June, and very, very soon, She'll belong to me, For I knowshe's waiting there for me 'Neath that lone pine tree.(Emlékeztek még erre? Laurel & Hardy azt hiszem magyarul a Stan és Pan nevet kapták. Bár annyira régen volt, hogy lehet, hogy már senki sem emlékezhet….) Nem tudom, miért, de mindig ezt éneklik. Szerintem a kis fenyőcinege hallota, hogy dúdolom egyszer az ablakból, amikor a Pinteresten a portland-i Mt Hood-ról és a virginina-i, fenyőerdőkről gyűjtöttem képeket…és elcsacsogta…. Csak ez lehetett. Ilyen az élet, nem tudhatjuk, pontosan mi is zajlik, amikor nem látjuk.

A fiúk karácsonyi fészke pedig teljesen Maileg inspiráció alapján készült. Teljesen megfogtak a katalógusban azok a pasztell szürkék és barnák és az arany. A nyuszi és a malac mellé pedig került egy kis angyal is így már hárman vannak, szép lassan gyűlik a kis csoport. Még holnap is kerülnek fel apróságok, de a hétvégén valamikor hozok egy teljes posztot arról, hogyan is alakult a kis sarok sorsa.

Meg vannak a saját szertartásaink is. Holnap megyünk fát venni, most autóval, mert teszünk egy kis kitérőt is a kedvenc piacunkra és a botanikus kertbe. A fiúk szabadon mehetnek majd az ösvényeken. Már most látom, mennyire élvezik majd.

Mint egy gyerek, aki soha nem nő fel a karácsonyi álmából arról álmodozok, hogy fehér karácsonyunk lesz, pont olyan mint 6 éve. Tudom, reménytelen vagyok, és nem adom fel…Ez van, az olyan tények, hogy a testvérem már majdnem 30 és még mindig hisz a Mikulásban csak erősítik bennem a hasonló szeszélyeket. Ez pedig pont olyan része az évnek, amikor a bennem élő gyereket szabadjára engedem. Érzem, hogy úgy rohangál fel alá, mint a fiúk fürdés előtt, amikor már csak egy szál body-ban vannak. Pajkosan kajlán sikkant minden fordulónál a folyosón. Valahogy minden nappal, ahogy közeledünk, az ünnephez egyre hangosabban kérdezi.

- Karácsony van már?

Én pedig mondom neki, hogy már csak egy kicsit kell várni…Persze már majdnem itt van, de még annyit kell várni, aztán hirtelen csak eljön. Mindenki hirtelen olyan könnyed lesz, és mint egy varázsütésre nevetés hangzik mindenhonnan, az emberekben hálás ragyogás támad, pont olyanok lesznek mint a hézak apró tündérfényei az éjszakában. Soha nem növöm ki a karácsonyi vágyódást és derűt, amit érez….

12 Film, Amit Biztosan Megnézünk Karácsonykor

Itt az idő. Végre mindenki szabadságon lesz két hétig. Persze a sok előkészület és sütésfőzés után megérdemeljük a pihenést is a jó meleg szobában. Ilyenkor a család egyik kedvenc szórakozása a filmezés, ez nálunk sincs másképp. Már el is döntöttük, miket fogunk megnézni Á-val esténként. Ehhez készítettem ezt a kis listát. Az ajánlómon kívül a címekre kattintva megtaláljátok a videó ajánlókat is. Jó szemezgetést.

1.Joyeux Noel: 

Mert a háború bármilyen szörnyű is volt, karácsony mindig volt és bárhogyan is az emberek megünnepelték. Még az ellenségek is, hogy milyen volt ez a karácsony és, hogy mi történt az ünnepek után megtudjátok a filmből.

2.Home Alone: 

Gyerekként minden évben láttuk. Aztán bojkottáltuk egy évtizedig és emlékszem egyik évben nem volt a tv-ben ekkor döntöttünk úgy, hogy felvesszük a listára. Nekem bevallom, főleg a zenéje miatt tetszik. A végtelenségig tudnám hallgatni, de azért drukkolok, hogy a betörők porul járjanak és, hogy mindenki újra egymásra találjon.

3.Christmas Card: 

A Hallmark Channel minden évben piacra dob karácsony előtt egy jó pár filmet. A nagy részük valamilyen egyszerű történetet dolgoz fel és előbukkan bennük egy ismert arc. Az apukám ezt a műfajt limonádénak hívja…bevallom, hogy nekem sem a kedvencem, de ez a film valahogy mégis a listára jutott. A történet szerint egy katona névtelen levelet kap és mindent megtesz, hogy megtalálja annak íróját. Nem tudom miért, de tetszik. A hideg időben a kanapéra kuporodva horgoláshoz a legjobb. 

4.A Christmas Story: 

Örök kedvenc. Annyira triviális és abszurd a történet… a láb alakú lámpát pedig nem is említem… A 9 éves fiúról, aki egy puskát akar karácsonyra… azt, hogy mit hoz neki a fa alá a Mikulás nem árulom el…nézzétek meg. Mindig apával néztük, amikor még otthon laktam és nagyon jól mulattunk. 

5.Die Hard 2: Nem egy tipikusan karácsonyi összeölelkezős film, de idén is drukkolni fogunk, hogy John McClane megmentse a Holly-t és még sok repülőn rekedt utast a terroristák fenyegetésétől. 

6.The Family Stone: 

Valahogy pontosan át tudom élni minden pillanatát annak, amikor egy idegen helyen vagy egyedül….Könnyed humoros és bonyodalmaktól és családi perpatvartól nem mentes karácsonyi egyveleg. 

7.Father Ted Christmas Special, A Very Christmassy Ted (teljes rész): 

Igen. A Ted atya sorozat zseniális ír találmány, ha nem a legzseniálisabb. Három kirekesztett pap, akiket az ír egyház egy Isten háta mögötti lakatlan szigetre űzött „bűneik” miatt. A sorozat csak három évadod élt meg az egyik szereplő hirtelen halála miatt, de így is a valaha legviccesebb dolgot alkották. Bár a megértéséhez jó Ír tudás kell és némi Ír kultúra ismeret, de megéri rászánni az időt, garantálom, hogy mindig emlékezni fogtok, Ted-re, Dougal-ra és Jack Hackett atyára és a téglára… amíg éltek. 

8.Angela’s Ashes:

 Még egy Ír film. Egy fiatal fiú Franke kalandos életéről Amerikában majd Limerick-ben. Hűen mutatja be a háború előtti írországi életet egy család szemszögéből és azt mennyi mindent meg kell tenni a túlélésért. 

9.Downton Abby Christmas Special:

 A nagy karácsonyi epizód után itt az utolsó…Nem tudom, mennyire követtétek a sorozatot és azt sem, hogy Magyarországon melyik csatorna játszotta. Azt tudom, hogy az anyukám emlegette, hogy ő is nézi. Nem akarok semmit lelőni vagy elárulni előre, ha valaki nézi, majd akkor írjon és megbeszéljük az élményeinket. 

10.Doc Martin utolsó rész:

 Bár már nem most lett vége a sorozatnak …, de az utolsó része megérdemel egy újranézést.. (Bár nem ez volt a kedvencem, hanem az, amikor nászútra mentek…remélem nem árultam el semmi újat ezzel.) Az hogy végül is mi történik Martinnal és Luisa-val kiderül…. Szorítok nekik, mert szerintem nagyon illenek egymáshoz. 

11.Star Wars: The Force Awakens

 Bevallom nagy rajongó vagyok, annyira, hogy még magával Darth Vaderrel is találkoztam már. Nagyon vártam és alig várom, hogy láthassam az új részt. Reménykedek, hogy lesz olyan jó mint az eredetiek voltak. 

12.Sherlock Holiday Special: 

Szerintem nem kell bemutatnom a BBC sorozatát. Benedit Cumberbatch és Martin Freeman főszereplésével. Zseniális lett ez a modern feldolgozás. Az új részben 1890-ben találják magukat, és hogy mi történik? Megtudjuk január 1-én. 

+1 I Don’t Know How She Does It:

Ez is a nem az én esetem , de ez nagyon tetszik kategória nálam. Pont azért, mert a karakter annyira közel áll, hozzám. Szerintem mind felfedezünk Kate Reddy életében egy momentumot, ami már velünk is megtörtént vagy megfog…talán a „fejtetűs” poén a kedvencem, mert tudom, hogy annyira hihetetlenül banális, hogy meg kell, hogy történjen az életben is….Könnyed kedves film, ami segít önmagunkon derülni.

Remélem sikerült, kedvet csinálni olyan filmekhez, vagy sorozatokhoz, amiket még nem láttatok. Ha van kedvencetek, de nem láttátok itt. Írjátok meg nagyon kíváncsi vagyok ki mit néz majd!!!

10 Adventi Project: Mini Bunting

A bunting, vagyis zászlófűzér, az egyik kedvenc dekorációm idén. Már többször láttam sok kicsi háromszöget formázó zászlókat, de idén a Maileg karácsonyi katalógusát nézegetve láttam meg apró zászlókat kicsit más formában. Ez volt az alapötlet ehhez a kis füzérhez. Nagyon-nagyon egyszerű, és kb.10 perc alatt megvan.

Elkészítés menete:

Kellékek:

2m Pékzsineg

2cm x 1m bármilyen tetszés szerinti anyag

Olló

2cm vastag kétoldalú ragasztószalag

Az anyagdarabunkat 3 cm nagyságú téglalapokra vágjuk. A kétoldalú rakasztóból kockákat vágunk és ráragasztjuk a téglalapunk felére. A téglalapok közepére fektetjük a zsineget és összeragasztjuk. A kis zászlókat formára vágjuk és már készen is vagyunk.