Oh, igen végre, kuckózunk a kanapén. Előkerültek a meleg vizes palackok. Van kötött és pöttyös és szív alakú és piros és norvég mintás. A kanapén jó hozzájuk bújni olvasás közben. A lábaim vastag zokniiba bújtatom esténként és elkél a meleg kötött takaró is. Ez az én időm most érzem jól magamat.
Előkerülnek az őszi receptek és esténként gombó fortyog a tűzhelyen, amit mindannyian műzlistálból szeretünk enni egy jó adag tejföl kíséretében.
Napközben pedig igazi sétaidő van. Csábít a Duna part és a homoksziget. Apró zegzugaival, fáival és minden nyári emlékkel, amit megélt. A parton megannyi gyerekkincs. Kagylók, víz áztatta faágak és kavicsok rétegről rétegre követik egymást. Ez az igazi hely ahol a lábszelfi kötelező, ígérem, többet nem is mutatok magamból. Hanem inkább a két manóról, akik mint egy elvarázsolt világban azt sem tudják, hogy hova kapjanak. Ábel szabadon futkos és élvezi a szelt meg persze, hogy a lábai alatt zizegnek a kavicsok. András már fáradt és brióst majszol miközben a vonuló hajókat nézi. Én meg őt és annyi mindent látok benne: a papa mosolyát, apa szemét, és sok emléket. Gyerekkori önmagamat, amikor a járdán előre futottam és nem fogtam meg a mama kezét. Sok-sok mindent, ami én vagyok. bár lehet, hogy csak a szeptember. Ilyenkor mindig annyi mindent érez az ember. Szeszélyes színeket melyek úgy változnak mit az őszi levelek színei a fákon. Csak a matt szürke fátyol töri meg a csendjét, ami méltóságteljesen ül a tájon. A konyhaablakból nézem, ahogy éppen a második szomszédunk kertjéből elcsen egy dísztökön ülő friss esőcseppet. Ilyen ez az őszi idő. Lassan lomhán vánszorog, mint valami könnyed füst, ami péntekenként száll a kis erdőnk felett.
Az állatkertben, pajkos vidrák, cikáznak a víz alatt és hullámozva ugrálnak a parton. Kajlán intenek egymásnak majd napozni térnek az igen csak fáradt nap sugarai alatt. A préri kutyák a látogatókról ügyet sem vesznek. Csak saját alagútjaik és rokonaik ügyei érdeklik őket. A pillangók nektárt isznak. A denevérek pedig karnyújtásnyira lógnak a fán a sötétben. Ábel persze szólt nekik, hogy: - Cic! Minderre ügyet sem vetve próbálták megbeszélni az utolsó fehér egér sorsát, aki még az apró sziklák között rohangált. A pintyek magot csipegettek miközben az őszi divatról csicseregtek. A kis ösvény a zöldajtós házhoz vezet- pont mint a St Steven's Green kis háza amit oly sokszor csodáltam a dublini parkban. A kis antilop a szalmaközé bújva várja, hogy az anyukája a kedvenc meséjét olvassa. A méhek már szunyókálnak elnyomta őket a délutáni nap melege. A tehén pedig kolompok hangját hiányolja és a nagy mezőt ahol a gyerekek futkároznak. Arra gondol milyen jó esténként haza találni a kisfaluban és naplementét nézni az akácsor lombjai között. A Carusel pedig körbe jár és a keringő szól. A faragott lovain megelevenednek elmúlt korok gyermekei, ahogy hosszú loknis hajuk száll és szoknyaráncuk lebben minden alkalommal, amikor az anyukájuk felé intenek. A jégember mosolyogva emlékezik arra, amikor még jégpálya - szánpálya - ródlipálya volt itt telenként. Az Andrássy út kávéval vár minket, mint mindig mi pedig csak hagyjuk magunkat sodródni vele.
Reggel van és fúj a szél. A spaletták nyikorognak néha egyet és a konyha padlóján táncolnak a falevelek sziluettjei. A mama horgolt függönye is kacérkodik az árnyék kavalkádban. Én pedig egésznap itt lennék és csak őszi dolgokat főznék. Almár és tököket pucolnék levesnek, kompótnak és lekvárt főznék. A bodzát az erdő szélen szedtük és először csináltam belőle lekvárt. Úgy tervezem, hogy házi joghurthoz fogom megenni. Nagyon szeretem a kecsketejből készült joghurtot az aminek a tetején vastagon áll a tejszín. Igazi házi lekvárral.
Jó újra hímezni és varrni és kötni. Valahogy amikor hirtelen hidegre fordul az idő mindig annyi energiám lesz erre. Sok-sok minden vár még a sorban, hogy elkészüljön, én pedig megpróbálom a legjobban beosztani magamat és az időmet persze kisebb nagyobb sikerrel. Már nem bánt, ha valami nem sikerül, vagy. ha pont valaminek a közepén kell felállnom, mert Ábel éppen a motorra akar felszállni vagy éhes. Készülnek a karácsonyfadíszeim. Már hónapok óta hordozom őket. Az ötletet, és a rajzokat, és a filceket, és a fonalakat. Esténként a kanapén kötök, varrok, közben filmezek mostanában ezt: The Grand Seduction.és ezt The Saboteurs.
Mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánok és ölelő meleg takarókat esténként!
PS:Van valamilyen jó őszi receptetek?
xoxo
