Az Elmúlás és az Álom Hava

Ahogy a nap lassan kászálódik a hozizont takarója mögül a keleti égen és a deret újra harmattá varázsolja az utolsó levelek is elbúscsúznak az ágaktól a a kertben. Élvezem ezeket a  csendes ünnepélyes perceket. A levegőben érezni, hogy készül valami. Az október igazi ősz hónap a november pedig inkább a tél barátja.

Mindenszentek van és mi  a fiúkkal zarándololunk az alvó családtagjainkhoz. Áll még az óriási fenyő is ágai lágyan simogatják a sírok tetejét, ahogy fúj a szél. Gyertyák gyúlnak és a lángok ilyenkor messzire elérnek. Gyalog megyünk a temetőbe és már a falu végéről látni a fényességet a temető felett. Az emlékező szeretet mély cendje és az ismerős lábak topogása a járdákon és a nyirkos füvön a sírok mellett. Minden évben egyszer eljön ez a keserű varázslat, én pedig abban reménykedem ilyenkor mindig, hogy minden síron gyúl gyertya és fülelek, mert a csendben még hallani egy-két történetet emlékezésként az alvókról.

Otthon pedig már készülünk az új kerti évre. Rengeteg tervvel és gyűjtögetéssel telik ez a téli időszak. Az idén egy újfajta  hóvirággal is próbálkozom, cserépben, mert eddig majdnem minden évben eltűntek a hagymák.. valahova...  Bár gondolm, hogy a saját naivitásom ejtett csapdába, hiszen, évek óta álmodozom, egy mesés hóvirág rétről, és bár minden évben egalább 80 db hagymát ültetek, eddig nem büszkélkedhetem, óriási sikerekkel, de nem adom fel. Addig is  Monty tanácsait követve szaporítok  majd a következő évben.

A fiúk egyre nagyobbak, de még mindig képtelenek vagyunk elengedni olyan játékokat, mint a hintaló. Felváltva ringnak rajta, van hogy órákat. Én pedig a listáimat gyártom. A munkahelyemen, minden évben az én feladatom, az ajándékok beszerzése és elküldése. Ezt minden évben nagyon élvezem. Már a nyárom el szoktuk kezdeni a szervezést a segítőimmel. Hogy adjak egy kis perspektívát csak a kártyáink, amiből kb. 250-300 darbot küldünk el  karácsonyra 2,5 hónapig készülnek. Tudom ez soknak tűnik, de  csak a nyomtatás és vágás 3 hét, mivel csak régi technológiával dolgozunk, nem pedig digitális eljárással és vastag kasírozott papírra készítjük a minden évben más téma köré felépített design-t. Már most tudom, hogy mit szeretnénk csinálni a következő évben és, mivel nagyon nagy projekt  már  hamarabb kezdjük, már nagyon várom. Valahogy ezek az ünnep előtti dolgos napok, mindig is sokat számítottak nekem. Ilyenkor egyedül vagyok és dolgozok készülök, amit én nagyon szeretek.

A ház is lassan készül az adventben, bár én nem győzöm hangoztatni, hogy nálunk az ősz december 1-ig tart. Addig nem kerülnek fel a fények és semmilyen dekoráció. Nem állítunk fát 2 héttel karácsony előtt, és, ha egy mód van rá nem visszük a gyerekeket a nagy áruházakba. 

Amennyi ház annyi szokás, és nem  akakrok senkit megbántani, hiszen főleg kényelmi szempontból biztosan előnyös hetekkel előbb készen lenni bizonyos dolgokkal, de valahogy úgy érzem, hogy minket kiégetne és elvesztené az egész ünnep a varázsát.

A fiúkkal, túrázunk, így a hidegben is mindig és élvezzük a zizegő avart és a szél és a fenyők susogását. Most éppen a Só-hegyre. Visszafelé vadnarancsot szedünk a jól bevált fánál, nálunk ez már adventi szokás. Szedünk, de hagyunk másoknak is és adunk is belőle mindig a szomszédoknak ismerősöknek.

 A fiúk feldatoznak és színeznek, nem erőltetem, csak csinálják maguktól, ami érdekli őket. Még van idejük gyereknek lenni, játszani, bújócskázni és szabadnak lenni. Ábel a "Csendes éjt" gyakorolja  a pengetője egy kis fabrikált fapálca. Szabadidőnkben mostanában sokat zenélünk én is megtanultam egy dalt karácsonyra ccsak mert nagyontetszett a szövege. Majd pár perc múlva előkerülnek a fiókból a konyhai fóliák és indul a kalóztámadás a "Folyosó tengeren". Ábel  a varázs italához gyűjt füveket a sétákon, mindig recepciónak, hívja a receptet és különleges teóriákat gyárt a megvalósításhoz. Mi pedig a legnagyobb érdeklődéssel hallgatjuk a történeteket.

Bandi az óvodai adventre készíti elő a fa alapokat. Mindig precízen festi le őket.  Most rengeteg pentart festékünk van ezeket használjuk a legtöbbször és most fedeztül fel a pour and dip lakkot, ami szintén nagyon jó.

Minden évben megígérem magamnak, hogy elmegyünk valamelyik nagyobb adventi vásárba, de sajnos minden évben közbe jön valami.  A budapestibe mindig elmegyünk, az idén a barátnőmmel Angelenával, (aki Írországból repült el hozzám) mentünk el a bazilikához és nagyon jól éreztük magunkat a forgatagban. Megtettük az ilyenkor mindig kötelező körünket. Parlamenti karácsonyfa - ami idén inkább egy óriásbokorra emlékeztetett-, Csillamos, Börze  és Rózsavölgyi csoki.

Az idén kiszemelt vásáraim a Fraknói vásár, Selmecbánya, (ami mindig jó, kérlek bennetekt , ha van módotok rá menjetek el, mert nagyon megéri), és a Magastátra. Az utolsó inkább a téli meseország hangulat miatt, mert az van, mindig van. Bár az elmúlt években, sokan kezdik felfedezni, így már tudjuk, mikor nem szabad ott lenni, de ez itt nem nagy gond hiszen még húsvétkor is van hó bőven és lehet szánkózni élvezni a telet. Az idén rátaláltam Seiffen-re is, ami  az eddigi német utazásim legszebb helyén van az Erzgebirge-nek nevezett apró kis övben Drezda alatt. Egy apró kis manufaktúra segítségével, nekiláttunk egy közös tervnek, ami nekem egy 20 éves álom megvalósulása. Egy öt szintes adventi pramisnak. Őzeket, etetőt, angyalzenekat, nyulakat, vadászt és sok mást faragtak nekem és folyamatosan lektorálták a terveimet. Továbbra is együtt dolgozunk majd és remélem, hogy nemsokára képekkel is tudok majd szolgálni az eredményekről, de tudom, hogy jó pár hónap amíg még elérjük a tervezett eredményt, de nem baj, haladunk és egy meseszép pramis lesz az eredménye a munkánknak.

Készültem Lucához, Bécse is, de nem baj majd eljutunk az újévben, nagyon remélem, hogy sikerül majd beszerezni a rég áhított karácsonfa díszt is. Valahogy minden évben kiegészül a gyűjtemény. Valahogy olyan ez mint, amikor egy múzeum kurátora, egy-egy festményt vásárol a múzeumnak. Nálunk inkább szentimentális alapon gyarapodik a gyűjtemény. Bár szeretjük az igazi üveggömböket, de minden évben jön egy új bolondos dísz is, mint a stopliscipős kacsa, vagy tabasco-s üveg. Persze vannak kézzel díszített díszeink is, amiket együtt készítettünk.

Végre elkészült a kerítésünk is. Pontosan az első hó előtti napon. Végre nyugodtan telelhetnek a kerti etetőkön a madarak és megszűnt az eddigi rettenetees átjáróház a szomszéd cicák, kutyák részéről. Az egészet Á az apukája és Gábor a sógorom csinálták. Nagyon büszke vagyok rájuk, el sem tudom mondani, hogy mennyit ad az életünkhöz, hogy végre van kertre kiterjedő privát szféránk, ami háborítatlan.

Az idén a legvadabb karácsonyi ajándékom 35 kiló színtiszta trópusi gyümölcs volt, Ecuadorból. Egy hétig ettük és még az ovinak is jutott belőle egy adag bemutatónak. Ennyi érett finom avocadot még nem ettem, mint akkor, minden egyes darab tökéletesen érett volt. A kedvencem a maracuja, de minden más is nagyon finom volt.

Az advent egy részét az anyukáméknál töltöttük, de sajnos ezek a külön kis utak, mindig olyan gyorsan eltelnek. Most főleg azzal, hogy a mamával és a dédéivel legyünk. Sajnos a dédi már nincs otthon és csak ritkán tudjuk látogatni.  Sajnos, az idő múlását nem tudjuk megállítani. 

Az egyik munkatársam minden évben, hoz igazi drezdai stollent az évvégi ünnepségünkre. Ez az óriási pólyás Jézust ábrázoló süti az idén nagyon nagy szerepet játszott málunk, méghozzá annyira, hogy összesen, ha jól emlékszem 9 db készült az ünnepek alatt. Receptet még nem mondok hozzá, mert még mindig kísérletezek, de amikor úgy érzem, megvan a tökéletes verzió leírom. Egyenlőre 3 receptet egyesítve kaptam meg az eredeti stollenhez legközelebbi állagot és végleges eredményt.

A mézes kalácsunk az idén nem lett szuper fényes még nem találtam igazán jó receptet, pedig kerestem és találtam is egyet, amiben jónak tűntek az arányok, és pihentettem is, de valahogy nem a várt eredményt kaptam. Az idén a nyújtást szaggatást és sütést András csinálta teljesen egyedül. Én külön örültem a kis nyaralásnak. Azokat a szép mézeseket az anyukám csinálta, ő a vastag és puha mézesre esküszik, az idén a díszítést az apukám találta, azt hiszem a Lidlben. Én ennél vékonyabb hagyományosabb fűszeresebb receptet keresek igazából.

A szentesténk csendben telt, mint mindig örültünk egymásnak és sokat társasoztunk. Az idén összesen  három fát állítottunk, de megfogadtam, hogy jövőre beruházok egy szebb tartós fára.  Valahol találkoztam azzal, hogy  férj és felelség szokás szerint a legrondább fát választják ki az idei  alul zöld volt a teteje pedig barna és száraz. Na, pont azután jön a miénk, mert bár még nem barna, de valami extrémen száraz, a fiúk az első naptól a Thomas-os vonatok vagonjaival hordják alóla a temérdek tűlevelet. Igen ez az a rész ahol már én is nevetek.

Az idei év két legnagyobb karácsonyi ajándéka egy forgó hintalovas zene doboz és a könyv Erdős Pál életéről volt. Mi nem szoktunk vad ajándékozásokat csinálni, inkább az a fontos, hogy együtt legyünk. A két ünnep között mindig utazunk és ami biztos, hogy túrázunk is  egy nagy adagot, de erről, majd inkább legközelebb.

Mindenkinek Boldog új évet kívánok és kívánom, hogy teljesüljön minden álmotok az új évben. Tartsatok ki a csendességben és legyetek jelen az életetekben. Legyetek egészségesek és legyetek egymásnak mindig és mindenhol.