Cat's Pants

Nem nem fogok elkezdeni angolul írni. Nem most, csak valahogy, nem tudtam jobb kifejezést találni arra, hogy mennyire használhatatlan voltam a meleg miatt. Valahogy minden porcikámmat bekebelezi, én pedig úgy érzem magamat, mint egy nagy nyúlós rágógumi. Semmihez sincs kedvem, ilyenkor azt sem tudom ki vagyok. 

Az asztalom romokban. Félig átválogatott fonalak filcek mindenhol. Ábel el-elelcsen belőle egy-egy darabot és eltűnteti. Ilyenkor az a valami idő utazást tesz, és kis idővel felbukkan újra. Induláskor a cipőmben. A tepsiben, amit a konyhaszekrényből veszek ki, vagy a fagyasztóban akad a kezembe, amikor a chillisbabhoz való kukoricáért turkálok. Zajlik az élet és a fiúk nem hagyják, hogy bármiből is kimaradjak.

Idén elestem a meleg elleni véres harcban a kertben is. Összesen két palánta élte túl a szárazságot és két maréknyi paradicsom lett rajtuk. Az, viszont finom. Mint a mama kertjében a girbe-gurba paradicsomok, amiket úgy ettünk, mint az almát zsíroskenyérrel és szürke sóval.

A szomszédaink megházasodtak. Ugye, hogy valami kimondhatatlan melegség tölti el az ember szívét, ha valaki megházasodik? Nosztalgia és az, hogy ez valami újnak, jónak a kezdete. Ilyen pillanatokban az ember a saját életét sorokba szedi. Oh, igen Á és én is augusztusban házasottunk össze. Bár már nem ma volt, de azért még mindig mindenre ugyanúgy emlékszem. Bár azóta annyi minden történt, megjártuk a világot. Elköltöztünk visszaköltözünk és újra elköltöztünk és lettek a fiúk... kellett ,hogy visszaemlékezzek, hogy lássam újra magamban.

A legjobb része a napnak az este, amit rendszerint a dunaparton töltünk a fiúkkal. Minden nap felfedezünk valami újat. Sokan fürdenek és sétálnak. Csónakok, hajók mennek és vizisí- ami most a fiúk kedvence. Ah, és persze a sárkányhajó és a rengeteg kutyus. Bármikor elmegyünk egy mellet Ábel odakiáltja neki: Cic! Cic! Szerintem senki nem érti, én pedig fulladozok a nevetéstől...

Azt hiszem holnap lesz az utolsó ilyen napunk mielőtt újra a Mátrába indulunk. Napközben a hűvösben ejtőzünk este pedig lófrálunk a városban. Benézünk a pékségbe és belga csokikanalakat veszünk a kedvenc közértemben.... minden ilyen este egy áldás... kívánom nektek is, hogy igazán szép nyári napokat töltsetek el, amég lehet.

Hey, Yo

Próbálom behozni az elmaradásaimat...Ez az egész nyár úgy elhúzott mellettünk. Annyi minden történ és semmi nem történt. Azt hiszem a legjobb, ha bevallom: mi ezen a nyárom mindig-mindig úton voltunk. Rengeteg helyen jártunk, de persze a mamáknál mindig a legjobb. Legyen az a Mátra vagy a Balaton a fiúk odavannak érte. Lehet sütögetni és a papa zsörtölődését hallgatni, ami igazából nem is zsörtölődés, mert ő egyszerűen csak ilyen és mi így szeretjük. A dédi huncutan nevet, mert "Ő nem annyira komoly, mint a tüdőgyulladás". A kertben játszó cicák és a galamb, ami a tóhoz jön inni már részévé váltak anyáék kertjének. Árnyas álom világ ami mindig befogad és átölel.

Apósom csinálja a legjobb rántott paprikás keszeget, ami az Oszibácsiénál is jobb ( tudom, mert kipróbáltam azt is Szigligeten. -Bocsánat Oszibácsi!) Bármikor a keszthelyi mólón sétálunk mindig azon kapom magamat, hogy arról ábrándozok milyen lehetett itt a századfordulón. Akkor, amikor még hosszú ruhákban fürödtek és csipkés esernyőkkel jártak horgolt kesztyűben.

Valahogy idén bármennyire is akartam, nem kapott el a levendula őrület- talán ezért is döntöttem, úgy tudatalatt, hogy nem pakolom be a fényképezőgépemet, amikor a Tihanyba mentünk. Valahogy olyan fáradtnak és elcsépeltnek éreztem az egészet. Az idén bárhová is megyünk a Balatonon, nekem túl sokan vannak. Mintha nem kapnék levegőt. Nem éreztétek ezt?

Várom az őszt. Amikor beköszönt az élet egyszerű, könnyű  lesz.... Majd a hegyre megyünk a szőlőbe és a rezi út sarkán a kápolnánál zizegnek a levelek, ahogy befordulunk, hátranézek a kocsiablakon és halványan int majd a gesztenyefa. Szüretelünk, nevetünk és mustot iszunk. Egymást ugratjuk a sorok között. Rózsinéni vicceket mond és persze mindenkit érett fügével kínál. Lila érett fügénél nincs jobb, napfény íze van;  kellemes lágy napfény....