Ez itt Krakkó!

Hát itt vagyunk. Ez itt Krakkó! 1 250 000 ember, a Visztula, 40 kisebb nagyobb park (mint a Planty, ami a legnagyobb és a legárnyasabb) emlékművek, templomok, múzeumok és több ezer apáca otthona. Krakkóban az a jó, hogy sok meglepetést és bensőséges belvárosi zegzugokat tartogat mindeninek. Az egyik legszebb lengyel város Krakkó, ahol a múlt elevenen él és a jelen szorosan őrzi ez elmúlt, vészterhes évek nyomait. Egy kis időutazás, ami mindig aktuális kérdéseket feszeget.

Ez itt a Posztócsarnok. A főtér óriási, mindig rengeteg ember sétál rajta. Helyiek, apró kosarakkal és kocsikkal igyekeznek a piac felé a kezükben pirinyó virágcsokrok vagy óriás napraforgók, amiket a téren lévő virágárusoktól vesznek. Majd megpakolva igyekeznek, hazafelé a macskaköves sikátorokon. A turisták gyalogosan vagy, díszes hitóra szállva látogatják az óváros templomait és múzeumait. Apácák, novíciák, és atyák koptatják apró léptekkel a tér köveit. Bárhová is néz az ember egy-egy libbenő fityulát biztosan lát. Van: sima fehér, fehér íves, kék, szürke, fekete-fehér, fekete. Szinte érezni az elmorzsolt reggeli imák illatát, ahogy elsuhannak.

Minden út innen indul, és ide érkezik vissza: innen mehetünk felfedező útra a zsidónegyedbe, - a Schindler listája című film helyszíneire- vagy épp a Schindler gyárba, a várba, a parkba és a Visztula partjára is.

Ez itt a Városháza tornya. A belváros és az óvárosi rész igen csak kicsi, viszont lenyűgöző. Különösen a főtér, és a körülötte lévő pókháló szerű apró utcácskák, ahol elsőre azt se tudjuk, merre induljunk, annyi a látnivaló. Ez itt a Posztócsarnok, rengeteg árussal. Faragott angyalok repkednek, hegedülő zsidó figurák húzzák a szívük húrjain pendülő dallamokat, díszes dobozok várják az apró tárgyak kedvelőit. Van itt üveg, és bőr, megannyi ékszer, minden, amit csak kívánhatunk. Itt a Mária-templom és Szent Adalbert-templom a tér szélén. A teret, mint egy hímzett terítőt csipkeszerűen szegélyezik az épületek. Minden épület, korhű halványszínű ruhájában pompázik. Nem magasak, de annál otthonosabb hangulatot kölcsönöznek és középkori atmoszférát varázsolnak a város ezen részére. A házak tér felőli oldalán patikarendben állnak az éttermek kávézók, boltok. Az ott a Wawel csokoládébolt ablakában akvarellel borított csokoládék, bonbonok, ostyák, és az elmaradhatatlan krémes lengyel karamella. Vaníliás, csokoládés és klasszikus ízű, kötelező mindegyiket megkóstolni!

Ez itt a királyi vár Wawel-domb tetején monumentális vörös téglafallal körülvéve. Csak a bejárat után lehet látni mennyire hatalmas, óriási udvarán megannyi épület, tér és egy kisebb park; itt található a palota és a székesegyház is, aminek felmehetünk a toronyba is meglesni az óriási harangokat. A vár melletti polgári lakások ablakait súlyos bársony függönyök fedik. Az apró kovácsoltvas párkánnyal szegélyezett erkélyek pedig virágosak és apró fákkal borítottak.

A vár udvarából láthatjuk Krakkó "pompa és smink nélküli" felét, ahol az igazi mindennapok zajlanak. A Visztula másik partjára a „pórias” praktikusság jellemző. Néha, ha csak egy kis időre is jó belelátni az itteni hétköznapokba. Szürke épületek sora keveredik a legmodernebb üveg irodaházakkal. A folyópart mellett zöld park. Naplemente előtt egyszeriben megsokasodnak a Visztula partján a baráti társaságok, családok élettel telik meg a sétány. Biciklik, rollerek és szaladgáló játszó gyerekek. Van, aki könyvvel jön, hogy a vacsora előtti órákat ebben a hangulatos miliőben töltse.

 Érdemes kitérőt tenni a zsidónegyedbe a Kazimierz-be. Amikor átlépjük a negyed határát, pontosan olyan, mintha a 30-as 40-es évekbe érkeznénk. A házak az utcák az óta semmit sem változtak. Sok helyen az eredeti díszítések és festés vagy felirat díszíti a házak homlokzatát. Csak a kapualjakból nyíló modern éttermek és kézműves boltok emlékeztetnek egy-egy pillanatra a jelenre. A negyed közepén a zsinagógához közel találtató a bolhapiac, ahol igazi békebeli kincsekre lelhetünk. Érdemes megnézni a sütemény kanalakat. Itt mindent megkaphatunk a trombitától kezdve az ezüst tálalókig. Ez az a hely ahol mindig történik valami, a falakon apró festmények, furfangos alkotások minden sarkon. Művészien bohém atmoszférában, ismerhetjük meg a negyedet, ahol ma is keverednek a katolikus és zsidó jegyek. Zsinagógák, templomok és temetők tarkítják. Ez az a hely, ahol az ember szívét fekete füst lengi be némelyik sarkon, a házak falán lévő lyukakat vagy a gettóhőseinek üres székeit látva. Nyomasztó, szótlan, hideg megrendüléssel próbáljuk befogadni mindazt, ami itt történt. Elképzelni is nehéz, hát még, elfogadni. S ebben a pillanatban játszó gyerekek hangját hallom, akik színes ruhákban, az apró kávézókból szól a zene, és a sarkon egy fiatal pár kézfogása ontja a szeretetet. Újra élettel telik meg minden tér és utca a negyedben. Sokan jönnek, méltóság teljesen emlékeznek. Virágokat, köveket, fényképeket, imákat hoznak. Itt pedig reménnyel töltekeznek. Sokszor láttam, hogy az ide zarándoklók egymással beszélgetnek és megosztják a történeteket, ezzel éltetve az értelmetlen elmúlásba taszított családjaik emlékét. Kézfogások, ölelések válnak itt krakkói emlékké. Mindennél nagyobb szükség van erre, hiszen az a kevés túlélő generációja lassacskán eltűnik, s akkor már csak mi maradunk, akik vihetik a hírt. Mi is, így térünk haza, ezzel az emlékezéssel és fáradhatatlan szívvel osztjuk meg mindenkivel azt, amit itt láttunk.

Édes Nyári napok

Hello, hogy vagytok? Mi már jól. Az elmúlt időszakban minden napom azzal telt, hogy az árral szemben úszok és csak egy dologra próbálok koncentrálni… arra, hogy meg nem fulladjak. Komolyan. Vezetni tanulok, a fiúkkal készülünk az első közösségi napokra, nyaralunk és a maradék időben átalakítunk és festünk és bútorozunk…. Most már végre van egy leheletnyi kis időm,  és ha minden igaz a héten a dolgok nagy része végre a helyére kerül vagy véget ér, úgyhogy végre vissza tudok térni ide is néha-néha.

A fiúk, annyit változtak ezen a nyáron. Valami ugrásszerű óriási fejlődésen mentek keresztül…..Annyit beszélnek…és pont abban a fázisban vagyunk, amikor már nem akarnak babakocsizni, de még kell a babakocsi, mert hazafelé nem tudok kettőt cipelni…..  Igazi karakterek és én hagyom őket, hogy azok legyenek amik. Ők választank, a pékségben, a cipőboltban, a ruhaboltban…. Mindenhol. Nagyon élvezik, és én is….önállóak már annyi mindenben. Amit legjobban szeretnek az: az utazás. (Ebben olyanok, mint én.) Persze víz is legyen, abban lehet fürdeni, lábat áztatni és kavicsot dobálni. Az oda úton mindig énekelünk…Ábel a leghangosabban én csak halkan ( de most itt kérek elnézést mindenkitől, aki valaha is halott engem énekelni… vagy valaha fog).

Talán még van pár nap a nyárból, de bevallom, nem fogom siratni az izzasztó napokat. Sokan azt mondják, itt a Duna mellett élők közül, hogy a nyár a legrövidebb, de legjobb része az évnek itt. Ezt én nem így gondolom. Szerintem, itt a legszebb az ősz.  A színes fákkal, a fáradt meleggel és a déli harangszóval keveredő levegőt tömjénező égetés szaggal, péntekenként. Á a nyarat szereti, még akkor is ha meleg, izzasztó és szúnyogos. Nekünk pedig szuper beszélgetéseink vannak a nyárról és annak minden kínjáról:

Felhős idő van kb 20 fok. Hazafelé tartunk az autóban.

Én: Nem hiszem el 15 SPF-fel leégtem ( PLE-m van).

Á:  V, tudhatnád, hogy  tizenötös krémet  csak a Sédek használnak, amikor a hat hónap sötétség van…..

Én:……………… nevetek annyira, de annyira, hogy átragad Ábelre és Andrisra és zeng az autó.

 Na , hát ilyen szuper  nyári beszélgetéseink vannak.

Mindjárt itt a szeptember, almákkal és a faragott ceruzák illatával. Alig várom, az almás pitegyártást és a crumble-t. Ah… semmi sem lehet jobb, mint egy nagy szerelt almás egy gombóc vanília fagyival és egy bögre kávéval.

131 nap karácsonyig.. igen kimondtam, azt a szót. AZT: Karácsony.  Még nem kezdtem intenzíven karácsonyozni, de a fűszernövények, már száradnak a finom sókhoz és gyűlnek a tervek és a nevek. Csak reménykedem, hogy idén minden készen lesz akkor, amikor kell.

Köszönöm , hogy itt vagytok, hogy írtok és olykor kérdeztek. Azt is, hogy megírjátok merre jártatok. Hálás vagyok értetek. Minden jót a hétre. Mindenkit ölelünk!