Rólam

Fogalmam sincs, hogyan készült el ez a kis bemutatkozás, mert úgy elröppent a nap. Közben elkészült két bross, két párna és egy kabátka karácsonyfadísz. Fiacskáim ettek, sétáltak, játszottak - és már este is lett. De egyet mondhatok: szívből jött minden betű, mint minden más is, amin dolgozom. Vidéken élek, jelenleg “házi tündér“ beosztásban. Dekoráló mániás kreatív szellem és egyben házi séf vagyok. Egy különleges ember a férjem, aki mindenben segít és támogat. Nemrég költöztünk haza Írországból, hogy itthon valósíthassuk meg az álmainkat. Magamat legegyszerűbben úgy tudom leírni, hogy egy egyszerű ember vagyok nagy szívvel. Nagyon szeretek alkotni. Már kisgyerekorom óta egyfolytábancsinálok valamit, legyen az varrás, hímzés, vagy bármi más. Én mindent szeretek kipróbálni.Évek óta varrok intenzíven. Ötleteimet főleg az amerikai primitive, az angol country, és skandinávstílusokból merítem, de ezeken kívül még nagyon sok minden inspirál: könyvesboltok, bolhapiac,süteménysütés, de akár a kihegyezett ceruzák illata vagy a hosszú séták a természetben.

Írország Sok más oka volt ennek, ezek közt szerepelt a kalandvágy, az igény, hogy valami
mást, valami újat tapasztaljunk. A cél az volt, hogy maradjunk Európán belül, beszéljenek
angolul, de ne feltétlenül Anglia legyen az úti cél. Gyűjtögettünk és 2007 nyarának végén két
bőrönddel belecsöppentünk az ír "nyárba". A budapesti 30 fok után nemcsak a dublini +15 ért
hidegzuhanyként... Meghatározó élmény volt-bár mind a ketten kiválóan tudtunk angolul- hogy
eleinte nagyon nehezen értettük meg a helyi akcentust vagy tudtuk kimondani az ír neveket.
Munkánk viszonylag hamar lett. Úgyhogy nekünk nagyon jól sikerült ez a kis kiruccanás. Persze
ott sincs kolbászból a kerítés, keményen dolgoztunk minden pillanatban és voltak dolgok, amiket
ezerszer elátkoztam, de ennek ellenére örökké megmarad a szívemben nem csak az ország,
de az ott élő emberek kedvessége, szeretete is. Sokszor próbálom mindezt átadni, amikor
valamilyen Írországgal kapcsolatos dolgot készítek.


Tárgyak Mivel többször redukáltam már az életemet két bőröndre, ezért nem vagyok egy

tárgyakhoz ragaszkodó típus. Sőt, igazából szeretem a tárgytalanság független lényegét. Ennek
ellenére természetesen van egy-két kedvencem, amitől soha nem válnék meg. Nem vagyok
egy erőlködős típus, inkább hagyom, hogy a tárgyak vagy az emberek rám találjanak. Hiszek
abban, hogy mindig az kerül az utamba, amire vagy akire éppen szükségem van és tanulok élni a
lehetőségekkel az adott körülmények között.


Varrás A nagymamám sokszor mondja, hogy nincsen lehetetlen, csak tehetetlen. Ő imád varrni,

kötni, horgolni, hímezgetni. Sokáig, mint egyetlen unokája rengeteg időt töltöttem vele. Bármit
kértem vagy kitaláltam, ő megvarrta, megkötötte vagy meghorgolta. Persze közben engem is
tanítgatott. Bármit megcsinált és azt láttam tőle és a szüleimtől is, hogy ”minden megoldható”.
Hiszek abban, hogy ha te tudod, akarod, hogy valami meglegyen, hiába mondja minden
racionális tény vagy erő, hogy nem sikerülhet, akkor is megy. Így voltam a varrással is. Kaptam
egy gépet karácsonyra és szép lassan elkezdtem nyüstölni. Persze az első időkben kisebb-
nagyobb sikerrel- nálam is sok projekt landolt a kukában-, de soha nem adtam fel és lehet, hogy
sokadjára, de sikerült megcsinálni a varrományokat, úgy ahogy szerettem volna. Eredetileg csak
barátoknak, családtagoknak készítettem takarókat, babákat, táskákat. Mindig nagyon örültek
akárminek, nekem pedig jó kezdet volt mindehhez. Valaki mindig meglátta és kért valaki másnak
is. Szép lassan fejlődtem és vállaltam egyre nagyobb projekteket. Legyen az óriás folttakaró vagy
egyszerű dekorációs tárgy, szívesen készítettem el őket. Már sok éve varrok, de valahogy még
mindig bennem van a félsz, hogy nem lesz elég jó, hogy semmi nem lesz elég tökéletes, amit
készítek. Szerintem ezt soha nem fogom levetkőzni.

Most Jelenleg több dolog is készülőben van. Általában is jellemző, hogy párhuzamosan több
alkotáson dolgozom és mindig ahhoz nyúlok, amihez éppen a leginkább kedvem és ihletem
van. Ha van ihletem, akkor könnyebben is ragadok tűt és az energiám is megsokszorozódik.
Legtöbbször csak éjszaka dolgozok, mivel a nappalok a fiúké- ők most az életem főszereplői-, de
ha ők alszanak, belevetem magamat a munkába.
Egyébként sok biztatást és inspirációt kapok a kis táboromtól. Örülök, hogy vannak nekem
és nélkülük ugyan csinálgathatnám a szépségeket, csak éppen senki nem tudna róluk. Sok
emberrel ismerkedtem itt. Ők olyanok nekem, mint egy nagy támogató család, akik sokat adnak a
mindennapjaimhoz, amióta elindítottam az oldalam.

Karácsony Nekem mindenekfelett az adásról szól. Mindenkinek hálás vagyok, aki alkalmat ad
rá, hogy a megrendelésein keresztül én is rész vegyek az ünnepében. Valahogy mégis az a fő,
hogy adjak. Csak úgy. A mai napig is sok dolgot készítek ismerősöknek minden különösebb ok
vagy apropó nélkül, csupán azért, mert adni jó. Nekem jó. Hiszek abban, hogy ha én valamit
adok, teljes szívből, bármi is legyen az: idő, energia, figyelem, akkor azt valamilyen formában
én is visszakapom. Tudom, nagyon erős a szezon és sokan rá is görcsölnek a nagy eladásokra.
Én nem szoktam sok rendelést vállalni, szeretem, ha van ideje megszületni a dolgoknak, hogy
minél több törődést tudjanak magukba szívni. Néha kicsit nyomaszt, ha esetleg ez nem így
sikerül, csak azért, mert maximalista vagyok magammal szemben. Ma már szinte lehetetlen
újat alkotni, az Interneten bárki megtalálhat bármit, és otthon is alkothat. A minőségi különbség
az, amiben nagyot, különlegeset lehet nyújtani. Az idén én is több „Csináld magad!” csomagot
kínálok a boltomban és nagyon jó látni, hogy mik születnek a saját ötletemből kiindulva valaki
más kezében. Külön albumot is tartok fenn ezeknek, csak hogy más is láthassa és kedvet kapjon
az alkotáshoz.

Mindennapok Nincs két egyforma napom. Főleg az ikreim határozzák meg, hogy aznap éppen
mi fog történni. Sokan lehet, hogy megőrülnének, hiszen nincs biztos pont , a nap során
az események megtörténnek, de hogy milyen sorrendben, az minden nap egy rejtély - én
kifejezetten élvezem ezt. Sokat sétálunk a természetben, ez a kedvenc része a napunknak, mert
tudom, hogy én is kikapcsolhatok és élvezhetem az apró dolgokat magam körül. Ilyenkor tartok
kis beszerző körutakat is a helyi kreatív boltokban. Néha, még ha úgy is érzem, hogy minden
energiámat kérik - egy perc nyugtuk nincs- azért én is visszakapok sok mindent: szólnak hozzám,
átölelnek, simogatják a hajam. Ilyenkor érzem, hogy megtelik a testem-lelkem energiával az
alkotáshoz. Most, írás közben is alig várom, hogy induljunk kifelé...

Példakép Ha konkrét személyt kellene említenem, akkor bajban lennék, mert nem tudok csak
egyvalakit kiemelni. Nekem a példaképeim mindig is azok voltak, akik sokat dolgoznak, tudnak
másképpen élni és mosolyogni...szó szerint süt belőlük a nap.
Sokat tanulok és olvasok más alkotóktól - nagyon felnézek rájuk és arra, amit elértek- és a
kis közösségben, ami az oldalam köré kerekedett is mindig van segítő kéz, ha elakadok. Én
megmaradtam gyereknek, legalább is lélekben biztosan. Ezt jó dolognak tartom, hiszen emiatt
tudok más szemmel nézni a világra és ezzel a „naiv”, de odaadó szemlélettel tudok adni és
alkotni. Valahogy tudom, hogy minden meglesz, aminek meg kell lennie és ez a napom minden
percében benne van. Élek, teszek, alkotok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése