Oh, el sem hiszem, hogy vége ennek a hétnek. Végre az én nyaram van, hideg és esős. Ne kövezzetek meg, de ez igazán az én időm... Nagyon mozgalmas hét van mögöttem. A fiúkkal befejeztük a bútorszerelést az ideglenes irodámhoz. Nemsokára saját helyem lesz a házban, de erről majd valamikor később. Szeretek itthon dolgozni, de ez nem mindenkinek való.- Itt főleg virtuálisan találkozol emberekkel és extrémen motiváltnak kell lenned, és fókuszálni a teendőkre, mert egy olyan környezetben vagy, ahol inkább relaxálsz, nem pedig keményen hajtasz. A másik, hogy mivel vidón meg kell jelenned minden meetingen, kicsit mindenki belát az otthonodba ez néha vicces főleg amikor egy 30 Thomas karakterekből álló szerelvény masírozik mögötted, miközben egy költségvetés táblát elemzel 3 másik emberrel... haha.
Befejeztük a kamra egy részét is, végre minden fűszer egyforma tartóba került és el kezdtem rendezni a tortaconfetti gyűjteményemet. Mondtam már, hogy gyűjtöm a tortadíszítő cukrokat? Bárhová megyek ezt mindig hozok magammal. A pasztel unikornisoktól kezdve a csillagokon át a virágokig. Nagyon szeretem őket használni, nem csak szüteményeken, hanem ételeken is, amiket fel akakrok dobni. Amint készen leszek ígyérem csinálok egy kamra túrát. Egyenlőre még a pakolás szortírozás és színválasztás, az aminek meg kell történnie. Még mindig van pár rész, amit csak próba jelleggel csináltunk meg, és teszteljük, hogy mi is lesz a legjobb nekünk.
A fiúk élvezik a szünidőt. Barkácsolnak, pizzát csinálnak. A fenti kép még a múltévben készült, de azóta is ez a kedvenc pizzájuk és Ábel szokta rászórni a feltétet. A múltévben a teraszon csináltunk indiánsátrat lécekből, az idén a kertben terveztük, ami befuccsolt, mint az előző bejegyzésben írtam. Idén a fiúk bent táboroznak, a "tívó" előtt csináltak egy kis "kemping ágyat" és oda fekszenek ,ha filmezni szottyan kedvük. Nagyon szuper én is kipróbáltam, innen nézem éjszaka a Stranger Things-et. Wow, kicsit "sötét" volt az új évad, de annál izgalmasabb. Á-val egy hét alatt kivégeztük élveztem, de még mindig az első évad a kedvencem. A héten végre minden sorozattal utól értem magam. A szolgálólány meséjével (Oh, June, mikor húzol már be egy nagyot az elnyomásnak???? bár egyenlőre annak fogok örülni, ha nem hal meg és a gyerek Kanadában marad Emily-vel), és a Little Big Lies- zal... mostanában ennek a soundtrakjére gyártom a prezentációimat. Ezt egyébként eredetileg a benne lévő házak miatt kezdtem el nézni, aztán nem csak az enteriör hanem a történet is tényleg annyira jó volt, hogy nem lehetett abbahagyni.
Az anyukám, apukám és a testvérem volt nálunk látogatóban a héten. Eszemebe jutott, amikor a múltévben mi voltunk náluk. A Mátrába mentünk túrázni és Bandit Á a vállán vinte le a kilátóból, mi pedig annyit nevettünk a hangokon amiket kiadott. Akkor volt az is, amikor legutóljára közösen nyársaltunk. Az anyukám csinálja a legjobb égő szalonnát nyárson... mindenkinek tehetségesnek kell lennie valamiben.
Pontosan azon a héten volt az is, amikor Bandi supersticky post-it-tel ragasztotta be magát majd a legnagyobb komolysággal újságolta el, hogy ő mostantól rózsabogár.(abba inkább nem megyek bele, hány helyről és meddig tartott összeszedni a post-it-okat, maradjunk annyiban, hogy nem volt egyszerű sem rövid).
Most, hogy végre ilyen friss volt az idő, semmire sem tudok gondolni csak a Tátrára. Mennyire szeretnék ott lenni, az ösvényein, arra mennyire kegyes volt hozzánk, a szivárványokkal és a menedékházak melegével. Azzal, amikor a születésnapom reggelén az első havat kaptam tőle ajándékba. Nemsokára, új élményekkel leszünk gazdagabbak mi ketten, addig pedig marad a vágyódás és a visszaemlékezés. Mindenkinek szép hetet kívánok!
