Ezüst Napok



































Oh, a pillanat, amikor újra gyereknek érzed magad. Végre leesett az a mennyiségű hó, amit annyira vártunk. Valószínűleg jövőre már nem fogom ennyire várni és örülni neki,- mert akkor már dolgos felnőttként felnőtt dolgokkal leszek elfoglalva- pontosan ezért is voltunk annyira boldogok idén a fiúkkal, hogy azonnal kint is voltunk a hóesésben már reggeli után. Bár én sohasem tudok, vagy fogok tudni túllépni azon a tényen, hogy a hópelyhek megismételhetetlen egyéniségek mind. Ezüst varázslat. A békebeli szánkónkkal indulunk el. Be az erdőbe és utána vonatokat nézni, azután pedig haza a melegbe. Mert a havat nem csak kint de, az apró kályhát mellől is érdemes élvezni. Még mindig hamar sötétedik, így nagyon lassan haladok a könyvemmel. Délutánonként a fiúk is alszanak egy nagyot. Lefekvés előtt a fiúk egy ágyba bújnak, a melegvizes-palackot középre rakják és betakaróznak; vonatoznak egy sort. Felsorolják a vonatok neveit és színeit.  Nem szólok rájuk és a nappaliból hallgatom őket. Húsz perc után már mindenki a maga ágyában alszik, bemegyek, megigazítom a takarókat. Majd én is kényelmesen elhelyezkedek a kanapén miután meggyújtottam a gyertyákat. Az ablakon keresztül látom, hogy az ezüsthavon topognak az apró madarak. Cinkék tengelicek, rigók, szarkák és szajkók, és az apró vörösbegyek. Nem állandósítottam nekik egy madáretetőt, szeretem, ha közel jönnek hozzánk, ezért a terasz legszélső deszkájára készítjük a csemegéket a fiúkkal. Müzlit, mazsolát, fekete diót és magvakat.(A fiúk mindig szórnak rá egy kis havat is, mert szerintük az finom…. én pedig nem győzöm mondani, hogy ne tegyék!!! Persze hiába… majd az anyai megadásba süllyedek és mentem, ami menthető.

Van, hogy reggel korán kelünk és az ablakmelletti kanapéról nézzük a holdat és a kerti bokrokat amin, megannyi dérkristály fénylik.  A hold még int a mellette álló csillagnak és felveszi fehér hálóköpenyét. Itt lent ezüst minden. Az erdő, a kert, és a hold a fehér és az ezüst ezer színében pompázik, így a télderekán. A hóra, hó esik és minden egységes fehér. Egy apró rövid gyerekmennyország a kert és minden hópehely egy apró angyal benne. Reméljük, még sokáig megmaradsz, és sok-sok emlékünk lesz még a fehér finom lepelről, és ha végretér a varázslat, a szívünk jégkamrájában őrizzük ezt a januári ezüst hetet.

4 megjegyzés:

  1. Meseszép képek!
    Ugy sajnalom, h abbahagyod a blogirast, olyan jo volt Teged olvasni, a kepeidet nezegetni, a mesebeli világotokba neha-neha belesni es föleg a 15 honapos ikerfiaim miatt is ereztelek olyan közel magamhoz :)
    Instagramon hogy lehet Téged követni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gyöngy, Szeretnék gatulálni a fiaidhoz. Rremélem, hogy könnyebben veszed az ikres lét nehézségeit és örömeit, mint én. A blog nem fog megszűnni csak kevesebb bejegyzés lesz rajta. A facebookoldal sem szűnik meg, csak az oda érkező posztok, kivéve az autómata posztokat amik a blogról mennek. Az instagrammon tubaroza néven találsz meg.Ide tervezem a jövőben, a több jelentkezést mivel ez gyorsabb és telefonról is megoldható. A blog marad mégegyszer hangsúlyozom, de sokkal kevesebb bejegyzéssel.

      Törlés
    2. Kedves Virág, nagyon örülök, hogy nem fogod bezárni a blogot és abbahagyni az írást, mégha ritkábban is, bem baj.
      Könnyebben? :) Igyekszem, de a soraid, képeid alapján szerintem Neked nagyon jól megy a dupla anyaság :) Nem igy érzed?

      Törlés
  2. Nagyon szeretem poszt. ♥ Hogy vártuk ezt a telet, a havat, Vilmosnak az elsőt! És félt tőle, mikor nagyon esett, de gyorsan barátok lettek. És bent mi is vonatozunk sokat, meg összebújva mesélünk Beatrix Pottert, vagy bármiféle mesét, amiben bárányok vannak.
    Jó Veletek lenni télen is... ♥

    VálaszTörlés