Viszlát Nyár!

















































Csendes napok. A meleg végre alábbhagyott, én ilyenkor élek. Perzselt fák és bokrok levelei már barnák és sárgák. Naplementekor a láthatár finom selyemmadzagon eregeti a rózsaszín eget. A hold pedig szamócaszínű. Ezer pókháló lepi a teraszt, amit pontosan 5 órára igazgyöngyöz a hajnal. Reggel 5- kor már teljes a sötétség. A virágaim végüket járják, már csak a dáliák és az óriási lopótök integet a varjúhájak között és távoli emlék, amikor még 30 fokban főttem a saját levemben.  Viszlát, Nyár - minden évben egy nagy kihívás vagy nekem!

Előkerülnek az őszi receptek. Sütőtök-, és paradicsom krémleves. Még bele kell jönnöm, de minden este valami meleget kívánok. Ha pedig nincs kedvem főzögetni, egy gyömbéres kakaó is elég vacsorára. A héten az első kenyeret is elkészítem. Tudtok valamilyen jó receptet?

A napok most rengeteg munkával telnek és ez így lesz karácsonyig. A fiúk az ablakból figyelik, hogyan készül a kinti korlát. Pontosan őszre elkészült a kamránk, végre minden a helyén. Sorakoznak a befőttek, savanyúságok, lekvárok. Friss füge, körte, és a nélkülözhetetlen dédi „szilvapuszi” lekvárja és Rózsi néni elmarhatatlan füge lekvárja, amit az idén stílusosan rózsás szalvétába csomagolt.

Miért nem mondta valaki, hogy az oviztatás ekkora stressz. Annyi mindent kell beszerezni, vinni.  Zsákok, dobozok, cipők, fehéringek…..Szerencsére később kezdünk, mert nem is tudom, hogyan készülnék el…. Időben. A fiúk érezhetően nagyobbak minden egyes nappal. Annyi mindent megértenek, árnyaltan kommunikálnak és babakocsi nélkül sétálnak. Nekem ez most annyira új. Jönnek, gyűrik a lépéseket és én büszke vagyok, de közben rettegek is.  Minden sétánkon eljön az a pillanat. Amikor már annyira várják, hogy odaérjünk, a pékségbe, a boltba, a játszótérre, hogy az izgatottságtól teljesen elvesztik a fejüket. Ekkor már nem azért kell izgulnom, hogy az egyik előre megy a másiknak, pedig akinek félórája könyörgök, hogy jöjjön, már lemarad, hanem azért, hogy beérjem őket, mert mind a ketten futnak észt veszejtve. Ha szerencsém van egy irányban. Teljes káosz vesz rajtam erőt, éppen csak a határán vagyok, hogy ne szálljanak szikrák a fülemből. Már mondogatom is magamnak, hogy nem lesz baj.  Közben rettegek, a fiúk a járdán futnak, megállnak az útnál, szétnéznek, de akkor is… bármi lehet. Nem akarom őket megijeszteni, ha szólok is minél kedvesebben; és akarom, hogy önállóan menjenek, látom, hogy élvezik, hogy szabadok. Egyetlen megnyugtató dolog az ha a szemben sétáló emberek egyetértő pillantásokkal konstatálják, hogy igen az anyák élete ilyen. Ennek ellenére, minden ilyen pillant egy kisebb trauma….amiből csak idővel gyógyulok….


8 megjegyzés:

  1. Jaj, jövök ám mindig és olvaslak is, csak a hozzászólásokra nem marad idő.
    Már oviba mennek a fiúk? Jesszus, egyet pislantottunk, aztán ilyen nagyok lettek? Bizony, az ovis készülődés is sok utánajárással, szervezkedéssel jár. Én is Danit hétfőn költöztettem be az oviba, szinte szó szerint költözés, annyi cuccal mentünk. És lassan Julcsi is megy.
    Kenyér receptem nincs, ami bevált volna, mert még soha nem sütöttem kenyeret, viszont ötletem van. Már nagyon a végét járja, de még kapható a Nők lapja különszáma, talán desszertek a címe és az egész szám tele van kelt receptekkel, köztük rengeteg kenyér is. Már sok mindent kipróbáltam belőle, azok nagyon jók voltak, megbízhatóak. Lassan bátorságot gyűjtök a kenyérsütéshez is. És amúgy is jó kis magazin, igényes képekkel, jó leírásokkal, szóval megér egy misét. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan jó ezt hallani. Nagyon köszönöm, hogy időt áldoztál a kommentre. Igen, a költöztetés szó a legjobb, de ez nekem eddig nem jutott eszembe....Már kerestem az újságot amit ajánlottál, de eddig nem találtam, de majd ma. Nem adom fel főleg, hogy miséről van szó :). A jó mulkorában láttam egy ilyan kenyeret amit nem kellett dagasztani... azt hiszem az ilyen lusta kenyér nekem való.. már csak a receptjét kéne megtalálni...

      Törlés
  2. Bizony sok dolgot össze kell készíteni, de jövőre már könnyebb lesz, mert már minden meglesz, nem kell annyit vásárolni, varrni...
    Nekem van két kedvenc kenyerem, mindkettőt rendszeresen készítem, mikor melyikre vágyom, az egyik rendes, finom fehér kenyér:
    http://mikiskonyhank.blogspot.hu/search/label/keny%C3%A9r,
    a másik olyan amerikai szendvicskenyérféle, sokáig puha marad5, jól szeletelhető, a mókik nagyon szeretik:
    http://scratchthiswithsandy.com/2014/01/19/amish-white-bread/.
    Mindig sikerülnek, és mindig finomak.
    Ami még rendszeres nálunk és a mókik kérik is, az Limara hamburgerzsemléje és Levendulalány zsemléje:
    http://kiflieslevendula.blogspot.hu/2011/06/itthonikenyer-manias-vagyok-mert.html
    Szép őszt kívánok a kenyérsütés mellé.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juhmeli, mit varrsz az ovira? Én mindig nagyon félek, hogy nem lesz elég masszív amit csinálok főleg nem ilyen környezetben. Az Amish fehér kenyér nagyon tetszik, bár nem tudom, mikor ettem utóljára fehér kenyeret, de ezt most biztosan megcsinálom. Levendulás lány kenyere is nagyon jó. Köszönöm az ajánlást! Várom az őszi bejegyzéseidet, mindig onnan tudom mit kell csinálni a kertben :).

      Törlés
    2. Zsákokat varrtam és a jeleket hímeztem bele. Aztán marokállatok is becsúsztak még a felszerelésbe.:)

      Az amish kenyeret én fél friss élesztővel készítem és cukorból csak egy nagy csipetnyit teszek bele, mert az a kétharmad bögrét még olvasni is rettenetes, de tényleg jól szeletelhető és sokáig friss marad.

      A kert készül a vetésre. Lassabban, mint szeretném. Már nagyon viszket a tenyerem. Ha van kedvetek, a fiúkkal virágládában termesszetek tépősalátát, spenótot, rukolát. Bébinek elcsócsáljátok, vagy szendvicsbe teszitek. Tél végén, mikor már nem bírok magammal, akkor ablakpárkányon, margarinos dobozkában szoktam salátát vetni és onnan tépek...

      Törlés
    3. Merész, bár én nem hiszem, hogy neki tudnék állni egyáltalán....H a van egy kis lélegzetvételnyi időm pakolok. Igen, a cukrot én is néztem szörnyedve, de akkor megoldódott a dilemmán. A salátavetés óriási ötlet! A rukkolával megpróbálkozom az ablakban, meglátjuk mi lesz belőle. :).

      Törlés
  3. Hihetetlen, hogy megnőttek a fiúk! Nemrég még pici babák voltak, hálózsákos, rugdalózós képekről ismertük őket, most meg nagyfiúk, látszik a képeken, ahogy megfigyelnek, analizálnak. :-) Ó, az ovi...! Annak idején én is azt hittem, sosem lesz meg minden. Most pedig azon csodálkoztam, miért is aggódtam az ovis holmik miatt: az első iskolás napon a kombi csomagtartója tele volt Bori cuccaival. :-)
    Kenyérreceptem ezer van, de mindig más a kedvenc. Most éppen a zsömle, ebből is egy általan összerakott "hibrid", ami mindig dagasztás közben alakul. De majd leírom.
    És megint imádtam a fotóid. ♥ És ugyanilyen papucsom van...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. B, én is ettől félek, mármint hogy tele lesz a kombi....nekünk még ezer dolog hiányzik, most éppen a név cimkéken pörgök. Én mindig Boridon lepődök meg :), már olyan nagy lány! A receptet várom. Végre tarthatnánk egy papucstalálkozót is!!!

      Törlés