Rendhagyó Utinapló: Ez itt Krakkó!

















































Hát itt vagyunk. Ez itt Krakkó! 1 250 000 ember, a Visztula, 40 kisebb nagyobb park (mint a Planty, ami a legnagyobb és a legárnyasabb) emlékművek, templomok, múzeumok és több ezer apáca otthona. Krakkóban az a jó, hogy sok meglepetést és bensőséges belvárosi zegzugokat tartogat mindeninek. Az egyik legszebb lengyel város Krakkó, ahol a múlt elevenen él és a jelen szorosan őrzi ez elmúlt, vészterhes évek nyomait. Egy kis időutazás, ami mindig aktuális kérdéseket feszeget.

Ez itt a Posztócsarnok. A főtér óriási, mindig rengeteg ember sétál rajta. Helyiek, apró kosarakkal és kocsikkal igyekeznek a piac felé a kezükben pirinyó virágcsokrok vagy óriás napraforgók, amiket a téren lévő virágárusoktól vesznek. Majd megpakolva igyekeznek, hazafelé a macskaköves sikátorokon. A turisták gyalogosan vagy, díszes hitóra szállva látogatják az óváros templomait és múzeumait. Apácák, novíciák, és atyák koptatják apró léptekkel a tér köveit. Bárhová is néz az ember egy-egy libbenő fityulát biztosan lát. Van: sima fehér, fehér íves, kék, szürke, fekete-fehér, fekete. Szinte érezni az elmorzsolt reggeli imák illatát, ahogy elsuhannak.
Minden út innen indul, és ide érkezik vissza: innen mehetünk felfedező útra a zsidónegyedbe, - a Schindler listája című film helyszíneire- vagy épp a Schindler gyárba, a várba, a parkba és a Visztula partjára is.

Ez itt a Városháza tornya. A belváros és az óvárosi rész igen csak kicsi, viszont lenyűgöző. Különösen a főtér, és a körülötte lévő pókháló szerű apró utcácskák, ahol elsőre azt se tudjuk, merre induljunk, annyi a látnivaló. Ez itt a Posztócsarnok, rengeteg árussal. Faragott angyalok repkednek, hegedülő zsidó figurák húzzák a szívük húrjain pendülő dallamokat, díszes dobozok várják az apró tárgyak kedvelőit. Van itt üveg, és bőr, megannyi ékszer, minden, amit csak kívánhatunk. Itt a Mária-templom és Szent Adalbert-templom a tér szélén. A teret, mint egy hímzett terítőt csipkeszerűen szegélyezik az épületek. Minden épület, korhű halványszínű ruhájában pompázik. Nem magasak, de annál otthonosabb hangulatot kölcsönöznek és középkori atmoszférát varázsolnak a város ezen részére. A házak tér felőli oldalán patikarendben állnak az éttermek kávézók, boltok. Az ott a Wawel csokoládébolt ablakában akvarellel borított csokoládék, bonbonok, ostyák, és az elmaradhatatlan krémes lengyel karamella. Vaníliás, csokoládés és klasszikus ízű, kötelező mindegyiket megkóstolni!

Ez itt a királyi vár Wawel-domb tetején monumentális vörös téglafallal körülvéve. Csak a bejárat után lehet látni mennyire hatalmas, óriási udvarán megannyi épület, tér és egy kisebb park; itt található a palota és a székesegyház is, aminek felmehetünk a toronyba is meglesni az óriási harangokat. A vár melletti polgári lakások ablakait súlyos bársony függönyök fedik. Az apró kovácsoltvas párkánnyal szegélyezett erkélyek pedig virágosak és apró fákkal borítottak.

A vár udvarából láthatjuk Krakkó "pompa és smink nélküli" felét, ahol az igazi mindennapok zajlanak. A Visztula másik partjára a „pórias” praktikusság jellemző. Néha, ha csak egy kis időre is jó belelátni az itteni hétköznapokba. Szürke épületek sora keveredik a legmodernebb üveg irodaházakkal. A folyópart mellett zöld park. Naplemente előtt egyszeriben megsokasodnak a Visztula partján a baráti társaságok, családok élettel telik meg a sétány. Biciklik, rollerek és szaladgáló játszó gyerekek. Van, aki könyvvel jön, hogy a vacsora előtti órákat ebben a hangulatos miliőben töltse.

 Érdemes kitérőt tenni a zsidónegyedbe a Kazimierz-be. Amikor átlépjük a negyed határát, pontosan olyan, mintha a 30-as 40-es évekbe érkeznénk. A házak az utcák az óta semmit sem változtak. Sok helyen az eredeti díszítések és festés vagy felirat díszíti a házak homlokzatát. Csak a kapualjakból nyíló modern éttermek és kézműves boltok emlékeztetnek egy-egy pillanatra a jelenre. A negyed közepén a zsinagógához közel találtató a bolhapiac, ahol igazi békebeli kincsekre lelhetünk. Érdemes megnézni a sütemény kanalakat. Itt mindent megkaphatunk a trombitától kezdve az ezüst tálalókig. Ez az a hely ahol mindig történik valami, a falakon apró festmények, furfangos alkotások minden sarkon. Művészien bohém atmoszférában, ismerhetjük meg a negyedet, ahol ma is keverednek a katolikus és zsidó jegyek. Zsinagógák, templomok és temetők tarkítják. Ez az a hely, ahol az ember szívét fekete füst lengi be némelyik sarkon, a házak falán lévő lyukakat vagy a gettóhőseinek üres székeit látva. Nyomasztó, szótlan, hideg megrendüléssel próbáljuk befogadni mindazt, ami itt történt. Elképzelni is nehéz, hát még, elfogadni. S ebben a pillanatban játszó gyerekek hangját hallom, akik színes ruhákban, az apró kávézókból szól a zene, és a sarkon egy fiatal pár kézfogása ontja a szeretetet. Újra élettel telik meg minden tér és utca a negyedben. Sokan jönnek, méltóság teljesen emlékeznek. Virágokat, köveket, fényképeket, imákat hoznak. Itt pedig reménnyel töltekeznek. Sokszor láttam, hogy az ide zarándoklók egymással beszélgetnek és megosztják a történeteket, ezzel éltetve az értelmetlen elmúlásba taszított családjaik emlékét. Kézfogások, ölelések válnak itt krakkói emlékké. Mindennél nagyobb szükség van erre, hiszen az a kevés túlélő generációja lassacskán eltűnik, s akkor már csak mi maradunk, akik vihetik a hírt. Mi is, így térünk haza, ezzel az emlékezéssel és fáradhatatlan szívvel osztjuk meg mindenkivel azt, amit itt láttunk.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése