Hát itt vagyunk. Ez itt Krakkó! 1 250 000 ember, a Visztula, 40 kisebb
nagyobb park (mint a Planty, ami a legnagyobb és a legárnyasabb) emlékművek,
templomok, múzeumok és több ezer apáca otthona. Krakkóban az a jó, hogy sok meglepetést
és bensőséges belvárosi zegzugokat tartogat mindeninek. Az egyik legszebb
lengyel város Krakkó, ahol a múlt elevenen él és a jelen szorosan őrzi ez
elmúlt, vészterhes évek nyomait. Egy kis időutazás, ami mindig aktuális
kérdéseket feszeget.
Ez itt a Posztócsarnok. A főtér óriási, mindig rengeteg ember sétál rajta.
Helyiek, apró kosarakkal és kocsikkal igyekeznek a piac felé a kezükben pirinyó
virágcsokrok vagy óriás napraforgók, amiket a téren lévő virágárusoktól
vesznek. Majd megpakolva igyekeznek, hazafelé a macskaköves sikátorokon. A
turisták gyalogosan vagy, díszes hitóra szállva látogatják az óváros templomait
és múzeumait. Apácák, novíciák, és atyák koptatják apró léptekkel a tér köveit.
Bárhová is néz az ember egy-egy libbenő fityulát biztosan lát. Van: sima fehér,
fehér íves, kék, szürke, fekete-fehér, fekete. Szinte érezni az elmorzsolt
reggeli imák illatát, ahogy elsuhannak.
Minden út innen indul, és ide érkezik vissza: innen mehetünk felfedező útra
a zsidónegyedbe, - a Schindler listája című film helyszíneire- vagy épp a
Schindler gyárba, a várba, a parkba és a Visztula partjára is.
Ez itt a Városháza tornya. A belváros és az óvárosi rész igen csak kicsi,
viszont lenyűgöző. Különösen a főtér, és a körülötte lévő pókháló szerű apró
utcácskák, ahol elsőre azt se tudjuk, merre induljunk, annyi a látnivaló. Ez
itt a Posztócsarnok, rengeteg árussal. Faragott angyalok repkednek, hegedülő
zsidó figurák húzzák a szívük húrjain pendülő dallamokat, díszes dobozok várják
az apró tárgyak kedvelőit. Van itt üveg, és bőr, megannyi ékszer, minden, amit
csak kívánhatunk. Itt a Mária-templom és Szent Adalbert-templom a tér szélén. A
teret, mint egy hímzett terítőt csipkeszerűen szegélyezik az épületek. Minden
épület, korhű halványszínű ruhájában pompázik. Nem magasak, de annál
otthonosabb hangulatot kölcsönöznek és középkori atmoszférát varázsolnak a város
ezen részére. A házak tér felőli oldalán patikarendben állnak az éttermek
kávézók, boltok. Az ott a Wawel csokoládébolt ablakában akvarellel borított
csokoládék, bonbonok, ostyák, és az elmaradhatatlan krémes lengyel karamella. Vaníliás,
csokoládés és klasszikus ízű, kötelező mindegyiket megkóstolni!
Ez itt a királyi vár Wawel-domb tetején monumentális vörös téglafallal
körülvéve. Csak a bejárat után lehet látni mennyire hatalmas, óriási udvarán
megannyi épület, tér és egy kisebb park; itt található a palota és a
székesegyház is, aminek felmehetünk a toronyba is meglesni az óriási
harangokat. A vár melletti polgári lakások ablakait súlyos bársony függönyök
fedik. Az apró kovácsoltvas párkánnyal szegélyezett erkélyek pedig virágosak és
apró fákkal borítottak.
A vár udvarából láthatjuk Krakkó "pompa és smink nélküli" felét,
ahol az igazi mindennapok zajlanak. A Visztula másik partjára a „pórias”
praktikusság jellemző. Néha, ha csak egy kis időre is jó belelátni az itteni
hétköznapokba. Szürke épületek sora keveredik a legmodernebb üveg
irodaházakkal. A folyópart mellett zöld park. Naplemente előtt egyszeriben
megsokasodnak a Visztula partján a baráti társaságok, családok élettel telik
meg a sétány. Biciklik, rollerek és szaladgáló játszó gyerekek. Van, aki
könyvvel jön, hogy a vacsora előtti órákat ebben a hangulatos miliőben töltse.
Érdemes kitérőt tenni a
zsidónegyedbe a Kazimierz-be. Amikor átlépjük a negyed határát, pontosan olyan,
mintha a 30-as 40-es évekbe érkeznénk. A házak az utcák az óta semmit sem
változtak. Sok helyen az eredeti díszítések és festés vagy felirat díszíti a házak
homlokzatát. Csak a kapualjakból nyíló modern éttermek és kézműves boltok
emlékeztetnek egy-egy pillanatra a jelenre. A negyed közepén a zsinagógához
közel találtató a bolhapiac, ahol igazi békebeli kincsekre lelhetünk. Érdemes
megnézni a sütemény kanalakat. Itt mindent megkaphatunk a trombitától kezdve az
ezüst tálalókig. Ez az a hely ahol mindig történik valami, a falakon apró
festmények, furfangos alkotások minden sarkon. Művészien bohém atmoszférában,
ismerhetjük meg a negyedet, ahol ma is keverednek a katolikus és zsidó jegyek.
Zsinagógák, templomok és temetők tarkítják. Ez az a hely, ahol az ember szívét
fekete füst lengi be némelyik sarkon, a házak falán lévő lyukakat vagy a gettóhőseinek üres székeit látva. Nyomasztó, szótlan, hideg megrendüléssel próbáljuk
befogadni mindazt, ami itt történt. Elképzelni is nehéz, hát még, elfogadni. S
ebben a pillanatban játszó gyerekek hangját hallom, akik színes ruhákban, az
apró kávézókból szól a zene, és a sarkon egy fiatal pár kézfogása ontja a
szeretetet. Újra élettel telik meg minden tér és utca a negyedben. Sokan jönnek,
méltóság teljesen emlékeznek. Virágokat, köveket, fényképeket, imákat hoznak. Itt
pedig reménnyel töltekeznek. Sokszor láttam, hogy az ide zarándoklók egymással
beszélgetnek és megosztják a történeteket, ezzel éltetve az értelmetlen
elmúlásba taszított családjaik emlékét. Kézfogások, ölelések válnak itt krakkói
emlékké. Mindennél nagyobb szükség van erre, hiszen az a kevés túlélő
generációja lassacskán eltűnik, s akkor már csak mi maradunk, akik vihetik a
hírt. Mi is, így térünk haza, ezzel az emlékezéssel és fáradhatatlan szívvel
osztjuk meg mindenkivel azt, amit itt láttunk.
Régóta tervezem ide az utat, de mindig van bennem egy fajta félelem. Félek attól, hogy még mindig olyan erősen érezhető ott a fájdalom, hogy azt én is átveszem és teljesenlenyom. Szép képeket és gondolatokat hoztál.
VálaszTörlés