Tündinek Szeretettel

Kérlek, engedjétek meg nekem, hogy a következő posztot Tündinek ajánljam. Bár ritkán találkozunk, de nagyon jól esik, hogy mindig elmondja, hogy várja, olvassa az írásokat. Persze mindenkinek írom, aki itt van és olvassa a blogot hétről hétre, de most ez egy kicsit jobban, neki szól.

Szeretném nektek megköszönni az email-eket, nagyon jól esik, hogy megtiszteltek az élményeitekkel privátban is. Ez egy igazi megtiszteltetés, áldás. Bár a válaszokra van, amikor várni kell, de úgy érzem, vannak olyan dolgok, válaszok, amiknek érni kell. Szóval nagyon hálás vagyok mindenért, amit kapok.

Gyorsan fel is ütöm a kis jegyzetfüzetemet, még mielőtt itt nagy cikázásba kezdenék. Velünk mindig történik valami, az íráshoz viszont mindig a legváratlanabb helyzetben jönnek a gondolatok és azt már megtanultam, hogy mindent akkor és ott kell lejegyezni… 

Elindult a nyári szezon, a vakáció. Minden napunk várakozással teli. A fiúkkal már tavasz óta elkezdtük a kertészkedést. Ágyásokat készítettünk, kisebb nagyobb sikerrel, régi fa lécekkel kerítettük körbe őket. Még tavasszal kaptunk egy nagy adag josta és ribizli bokrot, ezek kerültek be az ágyásokba először. Az egyik szomszédunktól rengeteg virágmagot és trombita folyondár gyökereket kaptunk. Lengyelországból dísz ribizlit és áfonyát. Barátoktól tököt és cukkinit és kánnát. Majd Zsóka nénitől pedig egy óriási adag dáliát és sok-sok évelő virágot. A családunk is rengeteg növénnyel látott el minket. Azt hiszem most már kitettük a megtelt táblát. Nagy körültekintéssel és gonddal ápolgatjuk, öntözzük és locsoljuk őket. Bár úgy döntöttünk, hogy az idei évtől nem termelünk semmilyen ehető dolgok, csak virágokat, mégis annyi örömmel tölti el az embert egyetlen új hajtás, rózsabimbó, vagy virág. A futórózsák nyílását egy hetes izgatott várakozás vette körül. Árpi megunva az izgalmamat egy pénteki napon azt mondta:

-Vasárnap háromnegyed 5-kor fog kinyílni!- amit én teljesen készpénznek vettem… Vissza is kérdezem azonnal.

-Mikor?

-Háromnegyed 5-kor.

Nem fogjátok elhinni, de így lett. Örültünk is neki, annak ellenére is, hogy a szirmai kicsit sérültek voltak, mert ugye a pici zöld kukacnak, ami benne lakik is kell enni valamit. Hálásak vagyunk mindenért. A kertünk nem csak nekünk öröm, de nagyon sok embert ismertünk meg általa. Hiszen amikor ismét találkozunk, akkor nem csak a gyönyörű növényekről számolunk be egymásnak, hanem arról is mit történik velünk, a növényeken keresztül épül a mikro társadalmunk itt ahol élünk.

A másik dolog, amit mindig várunk az, az utazás. ( Pont úgy, olyan izgalommal és készülődéssel mint a kesztyű lakói a mesekönyvben). Nagyszülők és nyaralás, annyi felfedezni való vár mindenkire. Balaton, Káli medence, Mátra, Börzsöny, Duna part között cikázunk ilyenkor. Hét közben pedig minden reggel döntjük, el mi legyen a program. A kellemesebb napokat a belvárosban töltjük. A Károlyi kert a fiúk kedvence. Itt van játszótér és homokozó és még egy játszótér és sok-sok más, de a fiúk legjobban az ösvényeken szeretnek sétálni. Itt nem lehet a fűre lépni. Értik, hogy nem lehet, tudom ez egy apróság, de szerintem megengedhető, hogy büszkeséggel töltsön el az, hogy tiszteltben tartják ezt a szabályt. Ha elfáradunk, akkor a Zoska-ban frissülünk. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki erre téved. Otthonos, friss atmoszférája van és a személyzet példátlanul türelmes, kedves.

A héten beiratkoztunk a gyerekkönyvtárba is. Még soha nem voltam itt, de amikor beléptünk… tudatosult bennem, hogy ha esetleg nem is fog tetszeni a fiúknak már az épület megérte. LÉLEGZET ELÁLLÍTÓ. Pont így, ahogy írtam. Nem volt csalódás. A könyvtárosok angyalok. El sem tudom mondani, mennyire kedvesen, körültekintéssel vezettek minket körül. Rengeteg könyv, cd, olvasó zug, fotel, játszószoba várja a gyerekeket, biztosan sokszor fordulunk majd meg itt. Főleg azért is, mert a fiúk nagyon ígénylik az új könyveket és az ezen keresztüli élményeket. Egyre több és hosszabb mondatot formálnak már. Bár néha fordítani kell olyan embereknek, mert a kiejtés nem tiszta. Olyan is van, hogy 2 napig törjük a fejünket, mit is jelent a: tyaf, tyaf, tyaf…., amikor megszólal Szalóki Ági a: Mit beszél a tengelicét énekelve a cd lejátszóból és minden hirtelen megvilágosodik…..Szóval, úgy érzem nagyon nagy segítség lesz nekünk ez az élmény. (Erről még nincsenek képek, mert a fiúk annyira izgatottak voltak és nem volt rá idő, de legközelebb hozok párat.)

A szamócát a mamám szedte betegen (mert ha mi látogatóba megyünk akkor adni kell bármi áron is) és bár nagyon későn érkeztünk haza, de éjszaka nekikezdtem a süti készítésnek, mert féltem, hogy megromlanak a szemek. A recept az alaphoz innen. A megfagyott süti tetejére ment a szamóca és zselatin. Ha nem akartok ennyit várni és pepecselni, akkor érdemes a lecsöpögtetett gyümölcsöket a sütibe ejteni és  úgy pihentetni.

A hétvégén, Szent János bogárrajzást megyünk megnézni és a fiúk együtt is terveznek egy kis programot. Így az én dolgaimra is akad majd egy kicsivel több idő. Nagyon izgatott vagyok, még akkor is, ha a legtöbb időt ebből tanulással fogom tölteni, de jó lesz akkor is hagyni, hogy ők bandázzanak. Mindenkit ölelünk és szívből kívánunk nektek élményekkel teli hetet!

PS:Ahogy a FB-on már említettem egy hosszabb nyaralásra Lengyelországban voltunk, nemsokára erről is írok, most még csak a fényképeket válogatom, próbálok sietni amennyire, lehet, rengeteg élményt szeretnék megosztani veletek….