5 Gondolat Adventben

“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.”

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

A héten találkoztam újra ezzel az idézettel. Ízlelgettem és forgattam a fejemben. Akkor ébredtem rá, hogy mennyire-mennyire igaz. Most is aktualitása van. Advent van, és nagy ünnepre készülünk. Visszaköszönnek az évek alatt begyakorolt szertartásaink. Kötés, teázás. Horgolás. Az ajándékkészítés a szomszédoknak és barátoknak. Fagyöngyszedés és erdőben sétálás, mind-mind a mi szertartásunk, amik nélkül nem jöhet el az ünnep.

Nem tudom felétek milyen idő volt a héten, felénk rettentően hideg. Minden évben ilyenkor azonnal azon kapom magma, hogy a konyhaablaknál kémelem a felhőket és vágyódom a hó után. Az óriási pelyhekben hulló hideg tollpihék után. Az udvaron állva nézem a pelyheket, amiket a vakító fehér ég hátterében szinte szürkébe hajlanak, Akkor is szeretem őket nézni és látni, ahogy kavarognak az északi széllel waltzot járva. Én, mint valami reményt vesztett pedig csak bámulok ki az ablakon és mondom, magamnak: Talán majd idén, talán majd idén…. Szombat van és szakad a hó.

Itt az advent a hóesésben ért ide. Gyorsan letöröltem a kezem a kötényem sarkába és fogadtam, Fáradtan. Annyira fáradtan, hogy már nem is reménykedtem, hogy eljön. Úgy döntött marad és végig csinálja velünk a fontos szertartásokat. Az esték hamar jönnek. A reggelek pedig habos sütemény színekkel megmelegítik a tájat. Vannak rózsaszínek, füstüs lilák és melengető narancsok és van egy szín, amit még nem tudtam eldönteni pontosan milyen, A csillogó fagy színe, a hulló hó színe, pont olyan, mint a balerinák tutuján táncoló fény.

Egy hete készítek ajándékokat. Képeslapokat és kesztyűket, hópelyheket és sok- sok mást. Minden nap hirtelen eszembe jut valami új és muszáj a listához adnom. A birsalmasajtom is már elkészült. Alig tudtam kivárni, hogy száradjon. A receptjét-lent megtaláljátok. A képeslapok is szépen állnak, már csak a nyomtatás hiányzik, már alig várom, hogy írhassam őket. Apró betűkkel és sok melengető üzenettel.

A fiúk csendesek játszanak és várakoznak, már ők is felfogják az ünnep közeledtét. Be is vonom majd őket, amibe csak tudom. Minden alkalommal, amikor csak tehetik serényen tüsténkednek körülöttem. Apró manókezek szorgoskodnak, fedezik fel a világot. Mindegy, hogy mi történik, vagy mennyire fáradtan, de feltétlen boldogságban megyünk a megadott célunk felé feltétlen boldogsággal magunkban….senki sem túl idős ahhoz, hogy hihessen a mesékben.

A tökéletes birsalmasajt

Hozzávalók:
/ 6 adag/

80 dkg birs (alma)
400 g cukor
1 db citrom
Fűszerek: Rózsabors, fahéj, citromhéj, ánizs, mézeskalács fűszerkeverék

Elkészítés

A birsalmákat alaposan megmossuk. Negyedekbe vágjuk hámozzuk, magházukat egy nagyon éles késsel eltávolítjuk. Egy lábasba tesszük a birsalma cikkeket, felengedjük vízzel, a fűszereket egy tojásban bele lógatjuk és puhára főzzük az almát.

Leszűrjük, és mindegyik darabról lehúzzuk a héjat. A puha gyümölcsöt bot mixerrel vagy turmixban pürésítjük. A birsalmapürét vastag falú lábasban kevergetve felmelegítjük és hozzáadjuk a cukrot..

Egy megfelelő méretű tálat/ formát sütőpapírral bélelünk és beleöntjük a főtt masszát, amit szilárdul, kivesszük a formából és egy hétig szárítjuk. Igény szerint dóval vagy mogyoróval díszítjük.

10+10 Dolog, Amit Nem Tudtál Rólam…

Egy pár héttel ezelőtt Modeszta említette, hogy díjat kapott. Én meg simán rávágtam, hogy nem is tudom, hogy mit kezdenék vele, ha kapnék, mert ugye engem ez a veszély nem nagyon fenyeget… lehet, hogy pont ezért most én kaptam meg. Bár még mindig úgy érzem, hogy a legnagyobb díj, ha van, aki olvassa ezeket a sorokat, de úgy döntöttem, hogy kilépek a komfort zónámból és igen is felhasználom, méghozzá arra, hogy jobban megismerjetek, olyan oldalamról, amiről eddig még nem olvashattatok a blogon.

A Liebster díj lényege:

- blogger adja bloggernek

- nem kötelező, de miért ne adjuk tovább, pláne ha már vándordíj

- 10 olyan dolgot áruljon el magáról a díjazott, amit nem igazán szokott elmondani máskor

A díjazás szabályai:

Mindig írd le, kitől kaptad a díjat, linkeld be a blogját!

Válaszolja arra a 10 kérdésre, amit a díjat adó feltesz neked!

Nevezd meg azokat a bloggereket, akiknek te adsz Liebster díjat és kérdezz te is 10 dolgot tőlük.

 Íme 10 dolog rólam:

1.  A Tubaroza nevet egy szeszélyes főiskolai évfolyam társamtól kaptam… akkor nagyon nem tetszett, de valahogy az évek alatt hozzám nőtt.

2.  A polgári foglalkozásom személyi titkár és az autógyártásban dolgozom.

3.  A szüleim tanárok.

4.  Utálom a túlfőtt tésztát, nincs annál undorítóbb, mint a túlfőtt tészta.

5.  Nem szeretem a meleget.

6.  Rengeteg tollam és ceruzám van.

7.  A keresztnevem Virág

8.  A kedvenc városom New York, azt hiszem évekig tudnék tekergni az utcáin.

9.  Nagyon szeretem a 70-es évek színvilágát és mintáit.

10.  A filmeket mindig eredeti nyelven nézem.

A válaszaim Modeszta kérdéseire:

1. Tengeri herkentyűk vagy csípős ételek?

A kettő együtt. Nagyon szeretjük a mexikói konyhát. Hal taco a nagy kedvenc. Csípős csak mértékkel tabasco és a cayennepaprika a kedvencem.

2. Múzeum, vagy koncert?

Múzeum. A modern és posztmodern irányzatok a kedvenceim.

3. Jazz vagy komolyzene?

Jazz!! Ebben a pillanatban Stacy Kent a nagy kedvencem nincs nap hogy ne hallgatnék meg tőle egy albumot.

4. Fehér vagy színes?

Nagyon szeretem a színeket, a piros fehérrel kombinálva a kedvencem.

5. Mi az eredeti szakmád?

Tanár. Angol irodalom és teológia szakon végeztem.

6. Krimiket / thrillereket szereted jobban vagy a romantikus filmeket?

Krimiben mindenevő vagyok, legyen az Poirot, vagy kisvárosi gyilkosságok vagy CSI, jöhet!

7. Szoknya vagy nadrág?

Nadrág éppen most, de a gyerekek előtti életemet a szoknya határozta meg, most viszont farmer!

8. Hétvége pihenős vagy dolgos?

Dolgos is és pihenős is. Ilyenkor kirándulunk és úszunk, de ilyenkor csinálom azokat a házimunkákat, amiket nem tudok a hét közben a fiúk mellet, mint pl.: a vasalás.

9. Kutya vagy macska?

A macskákat nem szeretem, szerintem ők sem engem. Bár a szép nagy prémes cicákat nagyon bírom, fényképen, de élőben nem kérek, főleg mert allergiás vagyok rájuk. Kutyákat viszont bírom, de csak a kicsiket rövid szőrrel.

10. Büszkeség a blogoddal/oldaladdal kapcsolatban mi lenne?

 Szeretek fényképezni és próbálok hétről hétre valami újat hozni. A kedvencem mindenekfelett az, ha valaki hozzászól a blogban leírtakhoz. Semmi sem jobb, mint látni, olvasni, hogy másokban milyen érzéseket, emlékeket keltettek a sorok vagy képek.

A kérdéseket és a díjat én is tovább adnám. Nektek:

http://mamuszandra.blogspot.hu/

http://secretgardenvintagehome.blogspot.de/

http://csipkerozsa.blogspot.hu/

Amikor Nem Nézel Oda

Szürke, nehéz hetünk volt. Az a hét az évben, amikor minden összejön, és valahogy sehová nem haladsz azzal, amivel kellene. Az a hét, amikor egy barátra sem lelsz és nem érted, hogy emberek miért tesznek dolgokat. Az a hét, amikor magammal is viaskodok, hogy jó úton járok-e, hogy megéri-e ennyi energiát fektetni mindebbe, vagy hagyjam az egészet…..

A reggelek ködösek és a napok tavaszmelegén ragyog az ősz csendes szépsége. Lassan minden fa lombját veszti és csak az örökzöldek virítanak. Ünnepre készen bogyókkal, viaszos levelekkel. Hirdetik az örök életet minden halált hozó messzi szélnek. Élnek!

A fiúk hóra várnak. Minden hóember, pöttyös hulló hó és pihe az álmaikban. Most csak is téli könyveket nézegetnek. Várjuk a telet és azt mondták itt is lesz a hétvégén. Ő a nagy rendező, aki óriás paplanjával mindent és mindenkit betakar, mint egy jó anya. Én pedig kötök szakadatlanul. Zongora kesztyűket merinóból, puha fehér merinóból. Az advent csendes hangja már hívogat a kiüresedésre. Puritán lélekkel fogadjuk majd a színeket, fényeket, illatokat és emlékeket. Mert csak így lehet.

Békés hétvégét kívánok Mindenkinek. Apró gyertyafényeket, melegséget, baráti szeretetet, de békét, békét mindenekfelett, drága barátok. Békét mindenekfelett!

5 Adventi Magazin az Én Szememmel...

 Az elmúlt napokban nagyon sok kézműves oldalán látom a becsukott  adventi magazinok képeit, azzal a szöveggel társítva, hogy esti programként lapozgatják majd, de ennél több információt senki nem árul el. Lapozgatás után sem.Úgy gondoltam, ha már ez így van akkor veszem a fáradtságot és beleolvasok 5 magazinba és leírom, tényleg olyan jó esti programként szolgálhatnak- e a fáradt kézművesek számára. Itt a szubjektív listám és véleményem az idei kínálat töredékéről.

1. A legismertebb

Éva Advent: Az Éva magazin különszáma. Minden évben megveszem, be kell valljam, hogy az évek alatt volt, hogy nagyot csalódtam benne. Az idei viszont elég felemelő összeállítást, hozott. Az ajándék és a dekor ajánlót szerintem totálisan eltalálták. Az ötletek jók és nincs túl megvalósíthatatlan Pinterest ízük. (Bár az ajándék/dekor- nál, pont van olyan, amit nagyon szeretnék, de nincs, kiírva honnan van. Az, viszont külön tetszik, hogy a papírdekornál nem törekedtek arra, hogy bármi is tökéletes legyen. Tehát bárki tudja hozni ugyan ezt a minőséget,ha nekiül az ötleteknek egy ollóval és papírral.)A riportok, is betaláltak nálam. A kedvencem pedig a karácsonyi képeslapoktól szóló cikk… bár mintha pár éve már lett volna hasonló…Viszont nekem kicsit sok volt a húsról, kolbászról, disznóvágásról szóló cikk. ( Tudom, szezon van.) A másik nagy kérdés bennem a receptek hagyták. Most valahogy úgy érzem, hogy olyan lett ez a rész, mint egy tinédzser a ki nem tudja, mit akar. A menü és halételekből nekem kicsit hiányzik a dekadencia, mindegyiket egy vegyük úgy fél könnyed bisztro ebédnek tudnám elképzelni. A sütiknél valaki nagyon rátalált Nigella karácsonyi szakácskönyvére és persze a pillecukorra, ami nagy divat volt pár éve…. Kicsit fáradtak az ötletek, de a fotókban nem csalódunk. Egybevéve a magazin jó kis olvasmány, nem mondanám egy „karácsonyi bibliának”, de magyar viszonylatban az élvonalban van és megéri az árát.

2.A klasszikus

Veranda magazin: Nem különszám csak a magazin november decemberi száma. Aki szereti és meg szokta venni, tudja, mit várhat. Bár a cikkek nagy része nem a karácsonyra van kiélezve, de én szeretem a történeteket, amiket a házak tulajdonosai megosztanak saját” váraikról". Találok benne jó pár ajánlót karácsonyi ajándék terén és tippeket saját lakotok csinosítására is.

3.A wild card

Fanny Extra Advent: Soha nem veszek ilyen magazinokat, mert úgy gondolom, hogy a nagyrészük netről összeollózott valami, amihez odabiggyesztenek egy kis szöveget… ez legtöbbször köszönő viszonyban sincs a képen látottakkal. Az újságot a férjem vette egy benzinkúton, mert csak 245 Ft volt és hátha látok benne valami jót. Meglepetésemre láttam…a receptek között. Az apró sütik szerintem nagyon jók benne. Már csak azért a 6 oldal receptért megéri az árát.

4.A szépséges

House Beautiful extra karácsonyi melléklettel: Ez azaz újság amit, ha 45-ször lapozok végig akkor is találok benne újdonságot. Csodás otthonok elegáns giccs és „kínában fröccsöntött vintage” mentes terek. Megnyugtató színkavalkád minden oldalon. Nagyon tetszik, hogy az ajánlókban nem csak kommersz boltokban található ajándékokat ajánlanak, hanem az Etsy vagy a Not on the High Street etc. is sokszor feltűnik. Egyértelműen az idei év nagy trendjei a levágott natúr fadarabra pingálás, a piros és skótkockás, a fekete arany, és a csupasz (fehér és fabarna) északi stílus lesz. A recepteket idén Mary Berry hozta, akit nem kell bemutatnom azoknak akik, nézik a Great British Bake Off- ot azaz a Süti mestert évről évre. Teljesen klasszikus vonal, de minden receptben van egy kis csavar. M-nek nagyon nagy érzéke van az időzítéshez. Tökéletes lesz a vacsora és a sütik is az már biztos.

5.Az abszolult kedvenc

Country Homes & Interiors UK December: Minden évben megveszem és szeretem, de az idei valahogy a tökéletes számomra minden szempontból. Tele van Cath Kidston-nal és Libertyvel és rengeteg Etsy-s alkotóval. Aki olvassa a blogot tudja, hogy mind a három a szívem csücske. Az ajándék és dekor ötletek frissek színesek és egyediek. Bármelyik oldalra lapoz az ember, minden kép kell kategória. Az egész újságnak kellemes otthonos hangulata van, ami azonnal magával ragad, azonnal kikapcsol. A DIY rész is újszerű és eredeti, de könnyen elkészíthető ötleteket gyűjtött össze, amik hasznára válnak majd a szomszédoknak és a munkatársaknak is. Nagyon tetszett a kis írás az angol gyapjúról. A receptek nagyon letisztultak, tradicionális alapokkal. A kedvencem viszont mindig: "Az én vidéki üzletem" rovat. Vidéken élő kézműveseket mutat be. Rengeteg ötlettel, jó tanáccsal fűszerezve. A mostaniban egy oldalas tematikus leírással arról, hogyan lehetünk sikeresek vásárokon, így pl. egy karácsonyi vásáron. Ha tudjátok, szerezzétek, be mindenképpen megéri, nem csak a mellé járó naptár miatt.

Tudom a lista nem teljes, de próbáltam azokra fókuszálni amiket a legtöbben ajánlanak, mellette pedig, hozni a saját kedvenceimet, úgy hogy mindenféle "rétegből" ragadjak ki egy- példát. Nálatok melyik a kedvenc idén?

PS: Nemsokára jön a könyvajánló is ....

Nők lapja Advent: Egybevéve az egész lap nagyon kiegyensúlyozott. Nagyon tetszik mindegyik ajándék ajánlója. A dísz ajánlója pedig totál fenomenális. Nézzétek meg mert megéri. Az interview megragadóak, de a kedvencem az, amelyik Szekeres Nórával készült, főleg a fotók miatt. A receptekben is kellemesen csalódtam. Az adventi mesékről nem is beszélve. Norvégia és Salzburg pedig tökéletes választás volt a számhoz. Le a kalappal ez a magyar kedvencem az idén.

Stahl Magazin Tél: Nagyon szembetűnő, hogy a magazin megjelenése egy az egyben olyan, mint az amerikai Marta Stewart magazin…Egy oldalas reklámok és óriási betűméret….. talán ebben több a szöveg. Gondolom ez nem véletlen. A receptek jók, de azért nem jöttem azonnali lázba, azért biztosan lesz pár, amit kipróbálok. A cikkek viszont nekem elég felületesek, nagyon egyszerű szövegezéssel. Kicsit olyan érzésem van, hogy kaptam is valamit meg nem is. Lehet, hogy még adok a magazinnak egy esélyt, de szerintem, nem érte meg az árát.

Ezzel végleg kész az adventi újság listám. Jövőre viszont visszatérek az új listámmal. Addig is lapozgassatok, olvassatok kedvetekre az idei kínálatból.

Amit soha nem mondanak el...

Ködös hajnalokba burkolózó szöszmötölős reggelek. Katonák készülnek, és a vajjal siklik a kés a kenyéren. Andris magokat csipeget a tányér széléről. Én pedig kávét főzök, szinte minden sejtem várja, hogy tényleg felébredhessen. Sétálunk és ebédelünk és pihenünk és tesszük minden nap ugyan ezt. Néha örömmel néha fásulva. Minden reggel nappal ugyan azt és úgy gondoljuk mintha már nem is lenne kiút ebből a mindennapos ismétlődésből, egyhangúságból. Pedig meg vannak a szépségei és bár sokszor engem is elragad a hév, hogy elpanaszkodjam magamnak, hogy nálam unalmasabb életű ember nem él a földön… valahogy mégis mindig megtalálom a módját annak, hogy felrázzam magam a szürkeségből. Nem lehet minden nap jó, de minden napban lehet valami jó. Tudom, néha nehéz meglátni, főleg amikor fáradtak és elcsigázottak vagyunk. Az ember nem azért van, hogy a monotonitást élvezze,- de trenírozhatja magát, hogy jobban viselje. Minden nap egy kis lépés a célunk felé, bármilyen kicsi is legyen, ha jó irányba indulunk az életünk legeredményesebb lépése lehet. Itt van az én titkom, amit soha senki nem mondott el nekem, de én elmondom magamnak minden egyes szürke reggelen. Légy türelmes! Légy gyengéd! Légy nagylelkű! Szeress!

Egész héten csak a hó járt az eszemben. Nem a karácsonyi hó. Csak úgy, a hó. Ami óriási hegyek csúcsain nyújtózik vagy az Északi sarkon. Ami óriási pelyhekben esik és kavarog feletted. Az utcai lámpák fénye alatt hömpölygő puhaság. Akár órákig is nézném. Imádom nézni a millió hópehely kerengőjét.  Fehér. Minden olyan egyszerű és letisztult lesz. Nincsenek harsogó színek a tájon. A szem pihen és vele a lélek. Hol vagy? Mikor jössz már?

A városban már kigyúltak a fények és az ezer apró lámpás hirdeti, a régi polgári házak téglamelegét. Gesztenye pattog és kürtős kalács sül. Ezer és ezer árus pakolja a portékáit a standokra. A kirakatokban pedig fehérszakállú télapók integetnek. A körúton párok sétálgatnak a fák utolsó leveleinek szerpentinjében. Új szelek fújnak… az advent szelei. Bár még nincs itt, de már mindenkiben ott van a várakozás magja, ami arra a melegségre vár, ami ilyenkor mindig elönti az ember szívét. Legyen az emlék, illat vagy csak egy kósza pillant, amikor nem figyelünk magunkra és hagyjuk, hogy sodródjunk a hangulattal és máris szól esténként a lágy zene és krém leves forr a fazékban. Még mielőtt a másodikat kavarom, a szomszédban máris apró fények gyulladnak. Még a cinkék is ünnepelnek a minap hallottam, hogy az etető mellett csipogták, hogy az idei szezon színe a piros lesz. Nem tudom hol laknak, de idén szívesen vinnék, nekik egy pár kötött piros zoknit, ne fázzon a lábuk a nagy télben… Jön a szezon, és én már hagyom magam sodródni… fogjon kézen és vigyen a tündér fények felé…és a havas éjszakák felé.