"Naffiúk"

Huss és már indultunk is. Hihetetlen volt ez a hosszú hétvége. Annyi, de annyi mindent láttunk, annyi helyen voltunk. A fiúk nagyon élvezték. Mindig élvezik az utazást. Útközben 100-szor hangzik el, hogy: -Namama!- már tudják, hogy hova megyünk. A Balaton pedig örül nekik, és úgy, mint a mama mindig várja őket.  A Balatonkék víz és a rajta ringó hajók, hattyúk, és mi a kikötő padján, nincs is ennél jobb egy ilyen fáradt nyári napon. Nézzük a vizet és hallgatjuk, ahogy a horgászok diskurálnak az előző esti fogásról. Szeretem a hullámok hangját. Egy tengerparti nyaraláson a vízparton vettünk ki egy kis házat. Amikor odaértünk azt hittem, hogy aludni sem tudok majd a "zajban"; aztán este amikor minden csendes lett, hagytam magam sodródni, és annyira kellemes és megnyugtató volt. Azóta bármikor vizet hallok, sodródok, azonnal.

Mit csináltatok idén az ünnepen? Mi a parkban voltunk,  a kastélyban, este tüzijátékot néztünk a mólón; és persze sütögettünk. Lassan ez már családi hagyomány lesz ilyenkor. A fiúk is bekapcsolódnak ebbe, és ez jó dolog. Annyi mindent értenek már "Naffiúk", nagyon "Naffiúk". Nézzük a tüzijátékot a sötétben és nem félnek, hanem élvezik. Én meg sírok.... azt hiszem ezek voltak a nyár legszebb napjai.

A kedvencem most is, mint mindig a szőlőhegy. Ah, a szüret nagy gyengém. Annyira jó a hangulata. Együtt dolgozunk. Bográcsos pörkölt fortyog. Házi kenyér van az asztalon, és sajt, friss szőlő. Bármikor itt vagyunk, amikor nincs szüret azt kérdezem magamtól...Tudok őszig várni? - Kell őszig várnom, de mindenporcikámmal azt kívánom, hogy szüret legyen akkor és ott.

A legmeghatóbb viszont az volt, hogy újra láttam azt a helyet, ahol gyerekkorom összes nyarát töltöttem. Azok a lakókocsis-kempinges nyaralások. Nem is tudom megmondani melyik volt a legutolsó év, hogy itt nyaraltam. Annyi, de annyi minden megváltozott, és sok minden maradt a régiben. Anyukám a lakókocsi előtt paprikás lisztbe forgatott keszeget sütött. A testvérem élvezte a kellemes időt a kék kempingszékben - aminek kedvenc elfoglaltsága, hogy a legváratlanabb pillanatban összecsuklik. Apukám pedig a vízparton horgászik... mindig. Reggel, délben és este. Most éppen 3. napja volt kint ugyan azon a helyen. Bennem pedig sorra törtek fel a régi emlékek. A kertmoziról, a fagyiba tüzött csillagszóróról, amivel formákat rajzoltunk a levegőbe, az apró csokireszelékről, amit G a vajaskenyerére szokott szórni és mi csak hangyának neveztük, vagy minden alkalomról amikor apa fürdött a Balatonban - 14 év alatt egyetlen ilyen emlékem van.

Szép napok voltak. A nyár lassan búcsúzik, esténként végre hideg van és egyre jobban vágyakozom, hogy teát igyak. Érik a mogyoró az utca végén, és a dió is reped a Füzike utcában. A cinkéim is egyre sűrűbben jönnek az ablakhoz.Várom az esősnapokat, és a zizegő leveleket, meg a pirosvadszőlőt a Sződi utca sarkán. Voltak felhők... lejtettem esőtáncot is, de semmi....talán a jövőhéten.

Ehetetlen Bábakalács

Csodálatos hét volt a legjobb idővel, amit csak kívánhattunk! Kitartottam, és végre itthon ki tudtam szortírozni mindazt, amit az elmúlt időkben kumuláltunk. Ruhák, újságok és sok-sok más. Gondolom ezzel más is így van, én is megígérem, hogy javítok a helyzeten, de valahogy mindig ezzel végződik. Ti hogyan rendezitek a dolgokat? Elkészült két csomag is, amiket már nagyon régen szeretnék feladni; és a Csináld magad csomagokkal is haladtam, végre. Talán, ha így tudok haladni és a gépem is meggyógyul, akkor az ősszel már lesz keresztszemeznivaló és varrnivaló is mindenkinek, aki szereti a Csináld magad csomagjaimat.

A csodás hét volt tényleg, de igazán fárasztó, takarítás, sok pakolás, mosás és teregetés. Bár az utóbbiban a fiúk is segítenek. Az egyik a ruhát adogatja a másik pedig a csipeszeket. Nagyon jól esik. A ruha szedés is jól megy... legtöbbször... kivéve, amikor Lovas Ábel a száraz ruhákat kezdi Andris fürdővizébe pakolni, akkor amikor pont nem vagyok ott. Persze csak azokat a ruhákat szelektálja, amiket másnap fel akarsz venni....

Végre esett. Esett? Ömlött, és dörgött, és villámlott; mi meg élveztük minden pillanatát és az eső illatot meg a cseppeket és a hömpölygő vizet.

 Milyen-milyen régen voltunk a Mátrában. Főleg ezen a részén. Telis-tele hívogató erdővel, levelekkel és tobozokkal.  A zöld minden árnyalata. Az út mentén "fa barlangok". Amikor oldalra nézek futnak a fák, és néha felbukkan a látóhatár mentén egy- egy táncoló lidérc. Fehér ruhába mohakoszorúval a fején. Gyerekkoromban láttam először, és azóta is int minden alkalommal itt járunk. Az Őszt is láttam Bagolyirtáson a Jókai Mór úton sétált. A kabátja kigombolva és a zsebei már tömve voltak sárga levelekkel. Sokáig nézte a lemenő napot majd kacsintott és tovább indult a Galagonya utca felé. Éppen a nyarat volt meglátogatni Keresztesen...  Mennyi bolondságot találtunk ki hajdanán csak, hogy elfoglaljuk magunkat a  hosszú úton. Annyi felfedeznivaló várt minket. Levelek, termések, és ösvények amik mentén köveket gyűjtöttünk és gombát.

Akkor a testvéremmel jártam itt, most meg a fiúknak mutatom meg mindezt. Nagyon élvezik. Ábel általában cikázva szalad az ösvényen bármikor az erdőben vagyunk. Teljesen felszabadul. Andris pedig, mindig szóval tart.

-Mi ez?

-Berkenye.

-Mi ez?

-Ház.

Nem unja meg soha. Neki minden tudni kell. Ő egy igazi tudományügyi miniszter. Mindent tudni akar, mindig. Mi pedig fáradhatatlanul soroljuk neki a tárgyakat, állatokat, évszakokat és minden mást, amire csak rákérdez.

Erdőbe be és tisztásra ki. Anya persze mindennek tudja a nevét-szakmai ártalom. Így tudtam meg, hogy az a fura virág a Bábakalács. Még soha nem halottam róla, de most ez a kedvenc szavam. Aztán, ahogy ott sétáltam és kattintgattam- mindenki jóval feljebb haladt az úton - egyszer csak teljes csend lett. Semmi, de semmi zaj, még a madarak se szóltak. Csak csend volt. Ó Istenem ez volt a hét legnagyobb élménye! Nem is tudom megmondani mikor halottam utoljára ilyen csendet.

A Facebookon a múltkor ígértem receptet is, de sajnos lemaradt. Szóval itt van a nyár kedvence!

Körtepálinkás Levendulás Zserbó

A tésztához:
200 g búzaliszt /Doves Farm/
100 g vaj /Kerry Gold/
20 g porcukor
1 db tojássárgája
40 ml 3,5%-os tej
só /Le Guérandais Fleur de sel/
8 g élesztő (friss)
1 g sütőpor

A töltelékhez:
140 g kristálycukor
240 g dió (darált)
fahéj (őrölt)
1 db citrom reszelt héja
vaníliás cukor - bourbon
600 g sárgabarack lekvár /nagymamától/

Körtepálinkás zseléhez:

300g körte
2ek akácméz /Csókás Méhészet/
3 púpozott kanál nádcukor / Billington sötét Muscovado/
3 lap zselatin
1 vanília rúd
1 kis pohár körtepálinka /hazai/
1 kiskanál levendula virág apróra darálva /Green Cuisine levendula/

A tetejére
100 g csokoládé - ét / Rózsavölgyi/

A sütőt előmelegítjük 180 C-ra, és egy 20*26 cm-es sütőformát készítsünk elő.
Először a tésztát készítjük el. Az összes összetevőt kimérjük, és jó alaposan összegyúrjuk.
Ha elkészült, lisztes asztalon hengert formázunk a tésztából, és zacskóba rakjuk, majd 30 percre hűtőbe tesszük. Pihenés után 5 egyenlő részre osztjuk. Az első adagot négyzetesre nyújtjuk. Akkora legyen a tészta, hogy ki tudjuk vele teljesen bélelni a sütőformát. A tészta szélét belülről tapasszuk a forma oldalára. A tészta olyan vékony lesz, hogy átlátszik. Sütés közben a lapok majd kicsit meg fognak vastagodni.
Ha ez megvan, beletesszük az első adag 150 g baracklevárt. Egy edényben keverjük össze a darált diót, a kristálycukrot, fahéjat és vaníliás cukrot, valamint a citromhéjat.
Ezután a diós keverékből pontosan 90 g-ot eloszlatunk egyenletesen a formában, a barackíz tetején.
Kivesszük a hűtőből a második tésztát, és ebből is négyzet alakot nyújtunk, azonban ezt pontosan akkorára nyújtsuk, mint a forma belső mérete. Helyezzük bele a formába, a dió tetejére.
A következő rétegek: egy réteg barackíz - 150 g -, majd erre egy réteg - 90 g - diós keverék, majd erre a harmadik réteg tészta, majd barackíz - 150 g -, majd erre egy réteg - 90 g - diós keverék, majd erre a negyedik réteg tészta. Végül még egy réteg barackíz - 150 g -, majd erre egy réteg - 90 g - diós keverék, és erre az ötödik, utolsó réteg tészta.
Ha ezzel megvagyunk, vágjuk le a felső tésztaperemet a forma oldalán, hogy egyenletes legyen, és szurkáljuk meg óvatosan a betöltött zserbót.
Ezután tegyük az előmelegített sütőbe, és kb 50 perc alatt süssük készre légkeverés nélkül. Hagyjuk egy éjszakán át hűlni, majd fordítsuk meg, hogy az eddigi alja most felül legyen.
Most jöhet a pálinkás körtezselé: a körtét pürésítjük. A zselatint áztassuk be hidegvízbe. A körtepürét keverjük össze a mézzel, vaníliával és cukorral. Csak melegítsük ne forraljuk, amíg a cukor feloldódik. A tűzről levéve rakjuk bele a zselatint és hűtés után a zserbó tetejére öntjük.

A keserű csokoládét vízgőz fölött olvasszuk meg, és vékonyan vonjuk be vele a zserbó tetejét. Ha a csokoládé is megkötött a tetején, szeleteljük.

/ egy kis megjegyzés- A recept hozzávalóihoz odaírtam a kedvenceimet, de ha esetleg nem tudjátok ezeket beszerezni, akkor is nagyon finom lesz a végeredmény. Mindenkinek, aki mogyoróallergiával küzd (mint én) annak ajánlom, hogy otthon elkészített diópótlót használjon... napraforgómag és búzacsíra a legjobb keverék/

A héten van a házassági évfordulónk. Az első kis családi ünneplést a Malom Udvarban kezdtük, még nem tudom, hogy hol fejezzük majd be, de a következő héten megírom. Addig is mindenkinek nagyon jó hétvégét kívánok.