Egyetlen Pillanatra Emlékszem Majd



























Bárhova is nézek, karácsonyra áll az idő….Apró tündérfények, vásárok, forralt bor és gyertyák, fahéj és kókuszos puszedli. A forgatag és a vásári hangulat, az illatok és mosolygó arcok, eszkimónak öltözött emberek. Mégis amikor lemegy a nap és minden apró fény világítani kezd a sötétéjszakában, akkor lesz igazi karácsonyi hangulatom. Mintha minden egyes kis lámpa egy kis láng lenne, ami mellet melengetni lehet, az elmúlt karácsonyok kedves emlékeit- abból pedig van elég. Van színes, és aranyszínű, és jégkék, piros és hópehelyalakú és még ki tudja mennyi-mennyi féle. A fiúk az autóból mindig nézik őket, és egy-egy csendes sikollyal jelzik, ha éppen olyat látnak, ami tetszik nekik.

Egész héten, horgoltam és csomagoltam. Horgolt kesztyűk és hópelyhek, fényképek, apró medvék, díszek és rengeteg apróság került a csomagokba. Valahogy nem fogynak évről évre a csomagok és címzettek, csak nő a számuk.  Csendes dallamok szólnak Frank, Bing és Perry mind-mind úriemberek és olyan szavakat használnak, amiket már rég elfelejtettek az emberek…. Kár nagyon kár. S már éneklem is: Lüge dirigiert die Welt, Ehrlichkeit bringt selten Geld, Jeder möcht' Sieger sein, wer verliert bleibt ganz allein; Doch manch Will' ist möglich durch die Fantasie Du stirbst um zu leben und nimmst um zu geben;) Einmal im Jahr wird alles wahr Zu Weihnacht vergiss nicht, Vergiss es gewiss nicht. A dallamok lassan betöltik a szobákat még a deszkák réseibe is bebújnak, hogy megcsiklandozzák a régi szögek talpát.

Ez az advent olyan lassú és csendes. Készülünk, az ünnepre mi is, a hosszú várakozás után úgy döntöttem, hogy fejest kell ugranom a karácsonyba és hagyni, hogy vigyen magával. A fiúkkal koszorúkat kötünk és gyűlnek az apró fények a ház körül. Fenyőágakat csokrozok, a fiúk pedig az udvaron szaladoznak, milyen jó is lenne, ha már a hóban lépkedhetnének. Láttátok? Azt mondják fehér lesz a karácsony, Annyira szeretném, de nem merek bizakodni.

A hideg után pedig élvezzük, hogy bent lehetünk. Az ablakból nézzük a madárkákat és a szomszédok cicáit. Tudom, nem tűnik izgalmasnak, de valahogy ezek az apró dolgok adják a mindennapok biztonságát. Nekünk biztosan. Mert tudjuk, hogy ott van és várjuk. Helyet készítünk a szívünkben nekik nap mint nap, hogy újra megélhessük.


 Reggel hosszan ejtőzünk a párnák között és élvezzük, hogy itt lehetünk, hogy itthon lehetünk. Az ablak előtt nyújtózik a köd. Mi pedig összebújunk. A fiúk simogatják a hajamat. Nevetünk.  Rettegek attól, amikor eljön az idő, amikor ez nem lesz, így amikor majd rohanunk és semmi más nem lesz fontosabb, csak hogy valahol ott legyünk és ne együtt legyünk. Minden nap rohan és próbálom minden percét kihasználni annak, hogy itt lehetek. Még egy karácsony ennyim van….. Becsukom a szemem és közel húzom magamhoz a fiúkat. Szalma illatú a hajuk. Most, erre az egyetlen pillanatra eltűnik a rettegés és a nagy barna takaró alatt őriz minket az ágy. Az ágyat a kis kék ház, és a házat pedig a sűrű köd öleli…. így őrizzük, ringatjuk egymást. Erre  a pillanatra emlékszem majd, minden hideg reggelen, amikor majd rohanunk és kiabálunk és máshol kell legyünk.Tudom ez majd átsegít a nap minden percén, addig amíg otthon leszünk. Együtt leszünk.- Legyen, kivételes hétvégétek kívánom, hogy titeket is szeretettel öleljen valaki minden nap.

5 megjegyzés:

  1. Ugyanerre gondoltam éjszaka, mikor egyik oldalról Bori bújt hozzám békésen szuszogva, míg Vilmos belealudt a szopizásba a hasamon fekve. Olyan törékeny pillanatok ezek...
    És mi is csomagolunk, készítjük a képeslapokat, apró ajándékokat. Bori hópelyheket vág, egyik szebb, mint a másik, és ragasztjuk őket az ablakba, ajtóra, mindenhová.
    És süti-illat van. Mindig, mert minden nap készül valami, kerül dobozokba, kel útra, szerez örömet.
    Most megint úgy vágyom egy kis közös kötögetésre, habos kávéra...
    Szeretettel ölelünk Benneteket!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahogy éltet ez az ünnep előtti viharos készülődés! Bár a kedvencem a két ünnep közötti időszak amikor mindeki meglátogat minket. :). Együtt kötögetni, de jó is lenne, majd eljön az is hidd el eljön az is.

      Törlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Ó, ne rettegj. Ha jól elvetitek az alapokat, nem kell. A 7,5 évesem még mindig izgatott, készül, tervez, lopakodik az adventi naptárhoz, gyúrja a mézest. Milliószor elmondja mennyire várja. Azt is, hogy készített nekem valamit, de nem mondja el mit, de kész van, és ott van a fiókban, és apával is megbeszélték már mit fogok még kapni.... hiszem azt, hogy 27,5 évesen is ilyen lesz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira édes amit írtál!!!Remélem én is megélhetem majd ezt!!

      Törlés