Apró Lista a Boldogságról




































Péntek éjszaka van, minden csendes és végre itt ülök és pötyögöm a fejemben lévő gondolatokat. Válogatom a fecniket és apró kis szavakat, amiket a naplóm vagy naptáram szélére kapartam, abban a pillanatban, amikor a reggeli készítés közben eszembe jutott. Vicces, de még egy félig használt szalvéta is van itt…. Minden péntek este egy új kaland lassan kerül elő minden és eszembe jutnak, a gondolatok a sok apró részletből pedig összeáll egy nagy kép…..

Mire gondolok mostanában? Ételre, a lobogó tűzre, a friss levegővel téli sétákra, meg nem valósult álmokra, a hideg napokra, alvásra, a szeretetre, az idő múlására, arra milyen lassan telik, amikor valamit annyira várunk….a csendre, a szélre, ami padlások réseibe fütyüli a tél dalát; az éjszakára, a sötétre. Ebben a megvilágításban mindez nem is egy listába szedett dolog halmaz, hanem életünk egy-egy pillanata és most itt ebben a pillanatban a sötétben, valahogy teljesen más kvalitásban sorakoznak előttem, mint máskor. Sötétben minden más. Csendben, minden más. Szemlélem az életet és annak múlását, minden változását és bár megfoghatatlan, de ebben a pillanatban felfogom, és értem, hogy minden végtelen, felfoghatatlan, attribútumával birtoklom, ez az, ami az enyém itt és most. Kell, nagyon kell, hogy másik szemszögből frissen lássunk dolgokat, akár sötétben is. A tél sötétje erre a legjobb…..ne hidd, hogy az éj sötétje kissebbé teszi az életedet….a sötét több, a sötét jó.

A sötétben fények gyúlnak és egyre jobban karácsonyra áll az idő. A szomszédunkban a ház már teljes karácsonyi pompában. A sötét beköszöntével pedig a fiúk az ablakból nézik a színes fényeket. A sötétben kedves szavak születnek, a kedves szavak semmibe sem kerülnek és olyan kevésbé sem tökéletes emberek ajándékai akik, túl tudnak lépni a hibáidon. Olyané, aki látja benned a varázslatot és képes erre emlékeztetni téged akkor is, amikor te már nem hiszel magadban. Furák az emberek sokszor nem tudják, mit miért cselekednek. Azt viszont állíthatom, hogy szépek, mindenekfelett szépek, amikor a legjobban megfeledkeznek magukról: amikor kidugják a nyelvüket, hogy hópelyheket kapjanak el, álmodoznak, hirtelen felnevetnek, vagy alszanak. Amikor munka közben dúdolnak és hozzá egy bolondos táncot lejtenek, mert azt hiszik, senki sem látja…akkor pont abban a természetességgel átitatott pillanatban sugárzik az arcukról a legigazibb önmaguk fénye. Akkor látod igazi önmagunkat.

Ilyen gondolatok foglalkoztattak a héten és persze az, hogy nyitott legyek. A szeretetre, méltón várjam, de ne üresen várjam. A szeretet pedig jött. Csomagokban, a sütemények tetején lévő habban, a kanapén ülve- ahogy a régi nagy havakra emlékezünk meg arra, hogy kutyaszánon mentünk a mamához. Az apukámban akinek a héten volt a szülinapja. A tv előtt ülve, amikor Edge of Alaska-t nézünk. Márta adventi soraiban. A fiúkban, akik ámulva nézik az ablakból a finom vánkostollszerű, aláhulló havat. Az apró hurkokban és minden öltésben. Amikor ez mind-mind eszembe jut, azaz én apró boldogságom. Most már a tietek is. Itt ebben a csendben és sötétben eltelt pillanatban hirtelen óriási lett….


PS: Á-val kitaláltunk egy kis olvasós meglepetést nektek, de többet nem árulhatok el!!

6 megjegyzés:

  1. Annyira jó volt ezt a bejegyzést (is) olvasni, mert megfogalmaztad (megint) a választ a fénysebességgel robogó hétköznapokon felszaporodó "kínjaimra", amik mostanában maguk alá gyűrtek megint...: "Kell, nagyon kell, hogy másik szemszögből frissen lássunk dolgokat, akár sötétben is. A tél sötétje erre a legjobb…..ne hidd, hogy az éj sötétje kisebbé teszi az életedet….a sötét több, a sötét jó." Köszönöm! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szami, A hétköznapi kínok.... igen, nekem is vannak ilyenek és még mennyi, de valahogy mindig érzem, hogy bármennyire is rossz vagy nyomasztó valami akkor is túl kell lendülnöm rajta. Tudom nem a leg vidámabb, de valahogy az éjszakának két oldala van az egyik sötét és félelmetes, de a másik misztikus és elgondolkodtató. Ez a kettősség adja az igazi fűszerét a téli éjszakák otthonosságának. Nehagyd magad!!!!

      Törlés
  2. Jaj, Viri, ez most annyira, de annyira jól esett! ♥ Valahogy mindennel el vagyok maradva, semmi se megy úgy, ahogy terveztem, mégis annyi boldogság van ezekben a napokban, hogy nem bánom...
    És szeretem, nagyon szeretem, hogy korán sötétedik, hogy be lehet gubózni, hogy másként lássam azt, ami nappali fényben nyomasztó, sürgető. Szeretek a kislámpa fényénél kézimunkázni, míg a Család alszik, hallom a szuszogásuk. Olyan békés, nyugodt, mégis inspiráló ilyenkor a sötét.
    A fiúk tüneményesek, alig várom, hogy gidákat, bárányokat kergessenek nálunk Borival...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bettus az ünnep eljön akárhogy is és nincs olyan, hogy a szívedben ne legyen elég fény vagy várakozás neki! A baba nagyon édes, minden képen olyan, hogy legszívesebben csak gyömöszölném!!!Valahogy ettől a sok sötét napról mindig skandináv karácsonyi történetek jutnak eszembe aházak alatt lakó manókkal, Szent Lucával, az Északi fénnyel és hasonlókkal. Ne kérdezd, nem tudom megmondani miért... most tomte-k ugrálnak gondolatról gondolatra a fejemben.... Mi is várjuk a találkozást nemsokára össze is hozzuk!!

      Törlés
  3. Én csak köszönetet mondanék az egész bejegyzésért.Jó volt olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommentet és azt is, hogy itt vagy!!!!

      Törlés