Amit soha nem mondanak el...






































Ködös hajnalokba burkolózó szöszmötölős reggelek. Katonák készülnek, és a vajjal siklik a kés a kenyéren. Andris magokat csipeget a tányér széléről. Én pedig kávét főzök, szinte minden sejtem várja, hogy tényleg felébredhessen. Sétálunk és ebédelünk és pihenünk és tesszük minden nap ugyan ezt. Néha örömmel néha fásulva. Minden reggel nappal ugyan azt és úgy gondoljuk mintha már nem is lenne kiút ebből a mindennapos ismétlődésből, egyhangúságból. Pedig meg vannak a szépségei és bár sokszor engem is elragad a hév, hogy elpanaszkodjam magamnak, hogy nálam unalmasabb életű ember nem él a földön… valahogy mégis mindig megtalálom a módját annak, hogy felrázzam magam a szürkeségből. Nem lehet minden nap jó, de minden napban lehet valami jó. Tudom, néha nehéz meglátni, főleg amikor fáradtak és elcsigázottak vagyunk. Az ember nem azért van, hogy a monotonitást élvezze,- de trenírozhatja magát, hogy jobban viselje. Minden nap egy kis lépés a célunk felé, bármilyen kicsi is legyen, ha jó irányba indulunk az életünk legeredményesebb lépése lehet. Itt van az én titkom, amit soha senki nem mondott el nekem, de én elmondom magamnak minden egyes szürke reggelen. Légy türelmes! Légy gyengéd! Légy nagylelkű! Szeress!

Egész héten csak a hó járt az eszemben. Nem a karácsonyi hó. Csak úgy, a hó. Ami óriási hegyek csúcsain nyújtózik vagy az Északi sarkon. Ami óriási pelyhekben esik és kavarog feletted. Az utcai lámpák fénye alatt hömpölygő puhaság. Akár órákig is nézném. Imádom nézni a millió hópehely kerengőjét.  Fehér. Minden olyan egyszerű és letisztult lesz. Nincsenek harsogó színek a tájon. A szem pihen és vele a lélek. Hol vagy? Mikor jössz már?

A városban már kigyúltak a fények és az ezer apró lámpás hirdeti, a régi polgári házak téglamelegét. Gesztenye pattog és kürtős kalács sül. Ezer és ezer árus pakolja a portékáit a standokra. A kirakatokban pedig fehérszakállú télapók integetnek. A körúton párok sétálgatnak a fák utolsó leveleinek szerpentinjében. Új szelek fújnak… az advent szelei. Bár még nincs itt, de már mindenkiben ott van a várakozás magja, ami arra a melegségre vár, ami ilyenkor mindig elönti az ember szívét. Legyen az emlék, illat vagy csak egy kósza pillant, amikor nem figyelünk magunkra és hagyjuk, hogy sodródjunk a hangulattal és máris szól esténként a lágy zene és krém leves forr a fazékban. Még mielőtt a másodikat kavarom, a szomszédban máris apró fények gyulladnak. Még a cinkék is ünnepelnek a minap hallottam, hogy az etető mellett csipogták, hogy az idei szezon színe a piros lesz. Nem tudom hol laknak, de idén szívesen vinnék, nekik egy pár kötött piros zoknit, ne fázzon a lábuk a nagy télben… Jön a szezon, és én már hagyom magam sodródni… fogjon kézen és vigyen a tündér fények felé…és a havas éjszakák felé.



10 megjegyzés:

  1. " Légy türelmes! Légy gyengéd! Légy nagylelkű! Szeress!" egy tökéletes mantra ;)!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh Szami, nagyon köszönöm. Olvastam az új bejegyzésedet. Nincsenek szavaim erre.Nagyon köszönöm Neked! Örülök, hogy adhattam valamit bármilyen kicsi is legyen, de segít abban hogy tovább tudj menni tovább tudd csináltni azt amit kell.

      Törlés
  2. A mantránk közös. Még akkor is, ha néha borzasztó nehéz, és legszívesebben belesüppednék a monotonitás miatti depresszióba. Akkor is van szép és jó minden napban.
    A maiban pl. a blogbejegyzésed. A képeid. Hogy valami megmagyarázhatatlan jó érzés áradt szét bennem, mikor a fahéjas kávét kortyolva észrevettem a Cath K-post-iteket a képen, és a gépem mellett az asztalon. Ettől közelebb lettél hozzám.
    Nálunk is lassan advent van. Apró égők a nappaliban, fahéj illat, gyertyafény. Sőt, tegnap karácsonyi mesekönyvből meséltünk Borival összebújva a kanapén.
    Köszönöm ezt a bejegyzést. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bettus, Nemsokára itt a várakozás vége és akkor végre nem egy hanem kettő várvavárt csoda érkezik hozzátok. Múlkor én is írtam, hogy mennyit számít a kézzel írott kis papír... nálami is kint van, valami láthatatlan hidat képezve... Bár nálunk még a karácsonyi dolgok csak említésben vannak jelen. Tudatosan, mert jól akakrunk ünnepelni akkor amikor kell amikor ideje van. :) Nemsokára ünnepetek jön nektek is nagyon szorítok, hogy minden jól alakuljon.

      Törlés
  3. Szívmelengető minden szavad, kimondtad azt amik az én fejemben is megfordultak... Nézni a hó szépségét, érezni az illatokat elképzelni mindezt egyszerre pedig még nincs is Karácsony! De ha lejátszod a filmet gondolatban -megelevenedik! ❤️😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így látod ott belül, ez volt a lényeg és én pedig örülök, hogy itt vagy.

      Törlés
  4. Jó nálad!
    A diós fotó és a pohárból visszatükröződő kép egyszerűen mesés!
    Köszönöm, hogy láthattam, hogy olvashattalak újra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. KÖszönöm, próbálok mindig valami újat nyújtani. Nem csak az írásokban hanem a képekben is. Én köszönüm, hogy olvasol!

      Törlés
  5. Hóra gondolsz,s gyakorlatilag kora ősz van. Igaz az esték hoznak őszi hangulatot. Megvallom, kicsit hiányzik is az igazi november. Hóesés, tudod, mit szeretek benne, amikor hallom, ahogy szakad a hó. S erről mindig, mint most is eszembe jut ez a könyv, csak linkelni tudom: http://www.libri.hu/konyv/robert_fulghum.mar-az-ovodaban-megtanultam-mindent-amit-tudni-erdemes.html. Többször olvastam, megragadott a bölcsessége, s a kedvenc történetem, amikor a hóesés hangját felvette kazettára, s ezt ajándékozta valakinek.

    VálaszTörlés
  6. Még soha nem hallgattam meg hogy hogyan esik ahó. Tudom, hogy hogyan ropog a lábam alatt, de nem emlékszem hogyan esik... az idén meghallgatom. A könyvet pedig be fogom szerezni és elolvasom. Micsoda ajándék!!! A hóesés hangját adni valakinek! Hihetetlenül jó.

    VálaszTörlés