Szürke, nehéz
hetünk volt. Az a hét az évben, amikor minden összejön, és valahogy sehová nem
haladsz azzal, amivel kellene. Az a hét, amikor egy barátra sem lelsz és nem
érted, hogy emberek miért tesznek dolgokat. Az a hét, amikor magammal is
viaskodok, hogy jó úton járok-e, hogy megéri-e ennyi energiát fektetni
mindebbe, vagy hagyjam az egészet…..
A reggelek
ködösek és a napok tavaszmelegén ragyog az ősz csendes szépsége. Lassan minden
fa lombját veszti és csak az örökzöldek virítanak. Ünnepre készen bogyókkal,
viaszos levelekkel. Hirdetik az örök életet minden halált hozó messzi szélnek. Élnek!
A fiúk hóra
várnak. Minden hóember, pöttyös hulló hó és pihe az álmaikban. Most csak is
téli könyveket nézegetnek. Várjuk a telet és azt mondták itt is lesz a
hétvégén. Ő a nagy rendező, aki óriás paplanjával mindent és mindenkit betakar,
mint egy jó anya. Én pedig kötök szakadatlanul. Zongora kesztyűket merinóból, puha
fehér merinóból. Az advent csendes hangja már hívogat a kiüresedésre. Puritán
lélekkel fogadjuk majd a színeket, fényeket, illatokat és emlékeket. Mert csak
így lehet.
Békés hétvégét
kívánok Mindenkinek. Apró gyertyafényeket, melegséget, baráti szeretetet, de
békét, békét mindenekfelett, drága barátok. Békét mindenekfelett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése