Október, van!

































































































































Végre október van eljött az év legszebb hónapja. A levelek színt váltanak, a legszebb ruháikba öltöznek a fák és a szél dallamára keringőznek a tájon át. Eljött a szüret is. A család együtt szedi a súlyos mézédes fürtöket. Az üstben pincepörkölt forr, és az asztal terítve várja a hajnal óta szorgalmaskodó munkásokat. Az egyszerű kis sörpadokra megterítettünk és erdei virágokat tettünk a vázába. Felkerült az aprózászlókkal díszített füzér is. Éppen a szél kacérkodik a piros pöttyös zászlócskával. Vajon mit mondd neki? Szerintem a pöttyeit dicséri. Az asztal végében egy nyárfa áll és hosszú ágai simogatják a földet. Milyen méltóságteljesen zizegnek levelei. A hangulat és az illatok mindig magával ragadnak. A friss préselt szőlő szaga és a darazsak zümmögése. A friss házkenyér illata, amit előző nap sütöttünk és az apró pogácsa amin a tojás aranysárgára sült. Andris gesztenyét szed és az apró kis szőröcskéket simogatja a tetején, majd cirógatja a kezét vele. Az arany fürtjei ragyognak a fáradt napsugarak fényében. Ezek a hangulatok mind-mind visznek magukkal az ünnep felé. Ez a hálaadás ünnepe. Hála a termésért, a munkáért. Mert jó, hogy van és kell, hogy legyen. Nincs jobb mit közel lenni a földhöz az ember erre született és a szabadlevegő szeretetére. Telnek a hordók és csipegetünk miközben, ernyednek a fájó tagok a székeken. Itt ebben a rögtönzött házi étteremben a lugas alatt a nyírfa tövében együtt vagyunk. A szőlőhegy pedig hordoz minket. Bár a szeretetét nem adja könnyen, emelkedői és hosszú sorai sokszor tették próbára a dolgos kezeket, de itt vagyunk, ünnepelünk, együtt vagyunk minden évben.

Megtelnek Badacsony utcái is, de a naplemente fényeiért csak mi zarándokoltunk ide. A várt csodánk meg is történik és megpillantjuk a Balatont, ahogy fekszik, vízpaplanját magára húzva. A nap pedig éppen a hátát simogatja. Fáradt már, hiszen a nyáron annyit adott. Bőkezű volt minden látogatójával. Bordóba hajló fák sora, szeder és zizegő fű adja a lankás oldalon elterülő óriás csipketerítő mintáját. A természet a legkreatívabb kézműves, mindenekfelett.

A temetőkben pedig ködös szelek fújnak. Magukhoz ölelő ködös szelek. A megemlékezés szelei. A fenyők és tölgyek árnyékában emlékezünk. A fények, el is felejtettem milyenek az őszi fények. Vattacukorszínű délutánok. Szinte látom, ahogy az apró felhőkből körkörös mozdulattal óriás eperszínű vattacukrot gyárt az ég.

A cukrászdában Ábel egyedül eszik villával mákos sütit. Én pedig büszke vagyok, nagyon büszke. Hey! A gyerekem már akkora, hogy önállóan eszik. Félelmetes, ilyenkor minden apró emlék hirtelen megjelenik, és rá kell jönnöm, hogy ő már nem az a kicsi baba, akit két tenyeremben tartottam és a legkisebb babaruhában is olyan volt, mint Babszem Jankó. Egy ilyet megőriztem. A múltkorában előkerült és még mindig olyan baba illata van.

Itthon pedig az esték csendesek. Legtöbbször leves fortyog és gyertyák égnek. Filmezünk és már majdnem elkötöttem a második gombolyag fonalakat is a sok Doc Martin alatt. Szerintem szükségem lesz még egyre, hogy befejezzem a rögtönzött kis lélekmelegítőmet. A takaróhoz megtaláltam a mintákat, de még nem volt időm kirajzolni őket. Rengeteget kerestem, amire tényleg olyan könyvet találtam amilyet elképzeltem. Hihetetlenek ezek a régi japán zakka könyvek. Annyira életszerűek és játékosak. Apró emberek és használati tárgyak egyvelege. Annyira friss és mégis megszokott minden egyes kis képben megvan a véletlen felfedezésekre való képesség. Néha ilyen dolgok kellenek, ahhoz hogy ráébredjünk arra mit is, hordozunk magunkban. Hogy lássuk önmagunkat és tudjunk magunkra magunkon mosolyogni. Tudom, gyerekesnek tűnik, de ezek a pillanatok is mi vagyunk. Gyerek, felnőtt, lázadó és nyugodt. Sok színű és ez, így van jól a legjobban….

10 megjegyzés:

  1. ♥ Ez most egy "nagyonszeretem"-poszt. Igazából majdnem bűn írni hozzá bármit is, annyira egyben van, annyira érzem, megélem minden szavát. És megint a képek! ♥
    Köszönöm, hogy olvashattam... ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hogy is lehetne bűn? Inkább én tartozom hálával, hogy itt vagy. Tényleg nagyon jól esik. KÖSZÖNÖM!

      Törlés
  2. Kedvencem, ahol egy férfi(,) babakocsit tol lefelé, s ismét a szív! A templom fotó Nemesgulács, Szigliget környékén készült? Mintha nyáron jártunk volna ilyen helyen, s az a lefelé út a kövekből készült házak, útszél mellett! Olyan ismerős érzésem volt, ahogy néztem. S akkor már rákérdezek, valamikor korábbi bejegyzésben van egy zsidó temető, domboldalban, azt hol fotóztad? Északon láttam ilyeneket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vicces az a férfi a férjem és mindig kéri, hogy ne fotózzam :). Megmondom neki, hogy kedvenc lett, hátha ez változtat a fotózáshoz való hozzáállásán. A templom fotó Reziben készült. A köves házak pedig Badacsonyban vannak. A cuki pedig Keszthelyen. Nógrádmegyében elég sok zsidó temető van, sajnos nagyon elhanyagoltak. Az a kép viszont egy gyönyörűen karbantartott temetőről készült, ami Salgótarjánban van, méghozzá a zsinagóga kertjében. A nagymamaámat voltunk látogatni és akkor fedeztem fel. Szép hétvégét neked és ha esetleg van még kérdésed várom :).

      Törlés
    2. Sejtettem, hogy északon van, a domboldalról. Ott jártunk a tavasszal, de én a balassagyarmatit fotóztam körbe. Salgótarjánba nem jutottunk el, kimaradt, annyi más volt. S ott sok minden lett volna. Úgy látszik ezek a falvak hasonlók ott Badacsony körül. Keszthely, látod a sütikre nem akadtam rá, más foglalt le, mert amúgy nagy sütis vagyok. Olvastam az új bejegyzésed, szeretem az őszinteséged. Kapolcson, a várban aug. 20-a körül, van aki nem is engedi a portékáit fotózni, ne másolják. Üdvözlöm a férjedet, nekem pedig kedves a fotó, úgy ahogy van.

      Törlés
    3. A badacsonyi falvak klónozva vannak!!!! Legközelebbi keszthelyi úton érdemes betérni a cukiba már csak a hangulatért is és van ibolya fagyi! Én már csak ilyen vagyok nem hoznak lázba a táncoló szarvasok októberben és én nem tudok másról írni csak amit érzek. A másolásról pedig inkább ne beszéljünk mert még rosszul leszek. Á-nak átadtam az üdvözletet és ő is küldi az övét. :) V

      Törlés
  3. Ez jutott eszembe, ahogy nézegettem a képeket. :)
    (nagyon tetszik a blogod, köszönöm, hogy itt lehetek.)

    Radnóti Miklós: OKTÓBER

    Hűvös arany szél lobog,
    leülnek a vándorok.
    Kamra mélyén egér rág,
    aranylik fenn a faág.
    Minden aranysárga itt,
    csapzott sárga zászlait
    eldobni még nem meri,
    hát lengeti a tengeri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy itt vagy! Nagyon szeretem az irodalmat, verseket. Radnóti versét viszont nem ismertem. Szerintem vakon fel sem ismertem volna mert inkább hasonlít Tóth Árpádra a szó képhasználat. Mindeneseter nagyon találó. Köszönöm!

      Törlés
  4. Csodálatos érzés volt olvasni soraidat, és visszavonulni a képekhez! Nincs kedvenc, az összes nagyon jó!
    Az őszi koszorú sajátod? Tetszik !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves E,Csak most vettem észere a kommentedet, mert emailt valamiért nem kaptam róla. Ezért a késői válasz. Nagyon örülök, hogy itt vagy és nekem ugyan olyan jó volt olvasni a soraidat.Sajnos nem az egyém, de minden évben elzarándololok a kedvenc virágboltomhoz és ott ilyen szépeket lehet látni! Ugye, hogy lélegzetelállító? Sajnos eddig még egyszer sem volt nyitva azt hiszem ez is lélegzetelállító!!! Várlak minden pénteken. :) V

      Törlés