Már Hivatalos: Szeretlek Október!

































































Oh, október, jössz és mindent viszel. A meleget, leveleket és az utolsó gyümölcsöket. Patinás kávéházak teraszán nézed, ahogy a fák utolsó táncukat járják az északi széllel. Ott ülsz abban a régi tweed öltönyben, néha az órádra pillantva. A forró kávé mellé aprósüteményt majszolva. A levelek hullanak, mintha valami különös szimfónia dallamának lágy zenéjére táncolnának és te, mint nagy karmester vezényled minden mozdulatukat. Különös szimfónia ez és délben betoppan még néha a Nyár. Már ő is nagykabátban jár és meg mernék esküdni, hogy szerdán volt rajta kalap is. Pont olyan, mint a Franci nénié volt. Kalaptűvel és azokkal az apró madarakkal. Hímzett ruháján már feslettek a fodrok. Kacéran beszélget és int ő is a táncoló levelek felé, de mindhiába, keze egyre erőtlenebb. Már becsomagolt, hogy elutazzon, azt hiszem, jövő héten már megy is, hogy átadja a helyét a hűvös szeleken érkező Őszutónak. Én pedig, mint minden évben bolondulok érted azzal az első gyerekes szerelemmel. Ide is kiírom, csak hogy hivatalos legyen: Szeretlek október!

Mi a meleg szobából nézzük, hogyan telik az udvar a sárga levelekkel. Énekelnek, apró ősi dalokat zizegnek az erre tévedt cicák lábai alatt. A szél pedig az ágak közt cikázik. Egy kanál leves… három falevél..egykanál leves. Öt falevél, és így meg ez minden kanál után hullik a levél eső. Még mindig betegen szürcsöljük a pipi levest, a mamalevest, házi tésztával. Bármikor ilyet eszem, mindig a mama kezére gondolok és arra, ahogy gyúrta a tésztát. Simogatva nyújtotta a márvány nyújtófán. A kedvencem mindig a tésztavágó, ami angyalhajat gyártott a rengeteg hosszú lapból. Piros volt a tekerője. A tésztát pedig szőtteseken szárítottuk a napon. Valahogy a mama leves mindig is a legjobb gyógyír volt a megfázásra. Benne van a törődés és az a kis csipet szeretet, amit mindig kihagynak a receptkönyvekben. Pedig milyen jó is lenne azt olvasni, hogy 1 csipet szeretet.

Levesezés után mesézünk. Teljesen odavagyok a 70-es évekért. Minták bútorok, anyagok és a mesekönyvek sem kivételek. Valahogy az illusztrációknak annyi személyiségük van és a szövegek pont annyira fantáziadúsak, hogy beindítsák a belső tv-t. Mindenhol apró játékok a szőnyegen, a padlón a konyhában és a mosogatógépben és mindenhol, mindenhol. Egy nap biztosan arra ébredek majd, hogy a műanyagkecskék kilegelték a zöld szálakat a szőnyegből…

Apa pedig visz minket sétálni, betegen is kimerészkedünk a hidegbe és próbáljuk kihasználni az utolsó meleg napokat. Voltatok már Szentendrén a karácsony múzeumban? Én most először. A kiállítás évtizedekre bontva mutatja be a díszeket és képeslapokat. Gyöngy díszek és csillámpor, táncoló balerinák és diótörők és a gyertya carusel. Valahogy hirtelen magával ragad egy gondolat és újra 6 éves vagyok és Erzsike néni piros étkező padján ülve csodálom a gyertya melegétől körbe. A szívemben lakó gyerek boldog. Körbe ringó figurákat. Melegség tölt el, de várnak a fiúk kint, a legkisebbek már alszanak is elnyomta őket a vastag őszi levegő.

Lampionok és papírdáliák, kekszfüzérek. Ünnepeljük egymást Á gyertyákat fúj helyettem is. Bár azt mondhatom, hogy évek óta ez volt a legrettenetesebb születésnapom. Nem adom fel, hogy mindenben lássam a jót. Mindenben. Á megkérdezte, mit is szeretnék. Nem tudom megfogalmazni most sem tudom, mert bármilyen materiális dolog annyira, elenyésző annyira értéktelen. Valahogy úgy érzem, hogy az ilyen dolgokat nem lehet tárgyakban mérni, nem szabad tárgyakban mérni. Lehet mosolyt kérni, szülni napra? Vagy ölelést? Arra én tuti emlékeznék évek múlva is mindig és soha nem menne tönkre vagy kopna meg. Pont egy perccel a halálom előtt is eszembe junta és még akkor is pont olyan lenne, mint azon a napon, amikor először megkaptam. Ez pont olyan mit tavalyi karácsonyi listám….

Készülnek a horgolt mama kockák és az első konyhai fogóm. Saját minta alapján, amit a kanapén ülve találok ki, mindig, amikor egy sor végére érek, hirtelen spontán ötlet alapján… ez pont jól jellemzi a marketing stratégiámat. Spontán és hirtelen ötlet alapján vezérelt…. Minden tervezést mellőzve készül ez is, mint minden felénk. A mintáját ígérem, hogy kiírom valamikor. Annyit viszont elmondok, hogy az ilyen apró kis horgolmányok nagyon addiktívak a szomszédok körében. Főleg amikor megtudják, hogy szuperül lehet vele ablakot pucolni…. Azután már csak ilyeneket fogsz készíteni addig, amíg halmokban nem áll a nappaliban… a rózsás verzió ( és itt) sorsa is ez volt. Ennek szeretné valaki a mintáját? Készültek még kis erdei manók is dióhéjból az eredeti ötlet innen és innen. Az idén a világ legszuperebb dióját sikerült beszereznem azt hiszem, elárasztom az egész családot csipkében ringó Jézuskákkal karácsonykor. Tudjátok, már mit csináltok a csereberére? El ne áruljátok! Akkor nem lesz meglepetés. Én már tudom, mit csinálok….

Addig is xoxo

Ps: Mindenképpen próbáljátok ki Kinga répás receptjét… mennyei.

Pss: Igen az ott megint én vagyok és nem tudom mi ütött belém, hogy csak így kiraktam a második képet is magamról…ígérem ezzel lassan kimerítem majd az éves átlagot és érdekesebb dolgokat nézegethettek majd.











19 megjegyzés:

  1. Te már alszol én meg már/még nem tudok visszaaludni. Van egy-két csodás fotód. Megnéztem a sült répát, kipróbálom, leletem ott másra is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy kicsit megkésve, de töretlen örömmel fogadtam a kommentet.Kinga és a répái és a mindenféle apróságai egy külön világ. Minden nap fel lehet nála fedezni valami újat...

      Törlés
  2. Szokás szerint rohanásban,felhörpintsem a maradék kv-mat? Kezemben a droidom,ami épp működik ( jól imádkoztam),na nézzük kivel mi történt az elmúlt 4 órában,amíg aludtam.Tubaroza...,ok,egy percem van.Elgyengülök az írásodtól,ez így nem ér!Leülök,olvasom,párásodik a szemem,aztán már engedem,hogy könnyeim versenyt fussanak.Vége,...újra tervezés,tejszínhabot verek és leülök elszürcsölöm a már habos tejeskávémat.Köszönöm! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh L, Bár már kivesésztük, de még most újra olvasva is annyira meghatóak a szavaid. Köszönöm, hogy megálltál értem!

      Törlés
  3. Én meg azt szeretem, hogy rátaláltam a blogodra. :) Szép napsütéses napokat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy itt vagy , én is véletlenül találtam rá a tiédre :).

      Törlés
  4. Sokminden kavarog így elolvasva a bejegyzést… Valahol messze mégiscsak rokonlelkek vagyunk :) Nagyon köszönöm ezt a pár perc ajándékot!
    Puszillak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh V, hiányoztok, mi meg csak sodródunk mindig. Hányszor mentettek meg a csomagjaid!!!! Örülök , hogy itt vagy én is és a fiúk is puszilunk és ölelünk Titeket!!!!

      Törlés
  5. Lassul a reakcióidőm, már rég nem én vagyok az első... De itt vagyok, még mindig feltöltve a tegnapi beszélgetéstől, és valahogy olyan, mintha azt folytattad volna itt, képekben, írásban.
    Csapongtunk Borival délelőtt, nem tudtuk eldönteni, melyik a kedvenc fotónk (Bori a balerinákra szavazott végül), én pedig egyszerűen csak hagyom, hogy sodorjanak az emlékek, az adventi vásár Szentendrén, mikor még Borival voltam nagy pocakkal, Nyúl Péter, akit imádunk, és rögtön elő is vettük a pecséteket, a csodás Cath Kidston papírok (honnan???), a répa és cékla... Nagy bögre chai latte mellett olvastam reggel, éppúgy, ahogy egy ilyen bejegyzést olvasni kell... ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bettus nem az számít ki az első, hanem hogy ki van itt. Ki az aki veszi a fáradtságot és olvassa amit írok és még arra is veszi , hogy kommenteljen. Volt olyan , hogy minden héten csak te voltál, és nagyon jól esett. Hálás vagyok minden szóéert és kérdésért.Borinak üzenem, hoyg azok a balarinák egyszerűen lenyűgözők voltak és , hogy nekem is az a kedvencem! Az ott nem Nyúl Péter. Én is azt hittem , hogy az amikor először megláttam , hanem a Foxwoodi mesék bűvös szánja. Nagyon aranyos történetek.http://moly.hu/sorozatok/foxwoodi-mesek Nem is tudtam hogy léteznek addig amíg rájuk nem akadtunk egy könyvesbolt kiárúsításán. A Cath papírokat most Lucia barátnőm, hozta a cékla és répa pedig Kinga fenomenális recepje amit szerintem te is láttál a facebookon. A chait én mostanában kihagytam, de holnap meglepem magamat vele!!! Köszönöm, hoyg itt vagy. Szurkolok!!!

      Törlés
  6. Én is egy percre jöttem, annyi jutott volna a reggeli rohanás előtt. 12 perce vagyok itt, pedig minden pillanat ki van már számítva így kora reggel. Késik a tízórai, a fürdőszobai készülődés, minden, de ilyen képek után talán a nap további része lesz szebb. Ezért megérte ♥.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy megérte, mert a többit át tudom érezni, mi is ebben vagyunk minden nap. Remélem, hogy pénteken újra itt látlak!

      Törlés
  7. Találtam...azóta jövök, olvasok, töltődöm... maradok!!!

    VálaszTörlés
  8. Szami, dejó hogy itt vagy!! Mindig szeretettel várlak és fogydlak itt;). Legközelebb elhozod a cicádat is???? Annyira édes és akkor a fodros lila ruhát még nem is említettem :). Remélem még sokáig találkozunk itt így virtuálisan. :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem öröm, hogy jöhetek Hozzátok töltekezni, lenyugodni, varázsolódni! Az én - erősen elhanyagolt- kis blogom ajtajában is toporog már egy őszi bejegyzés...és persze a cirmókánk, Karma is szerepel benne ;).

      Törlés
    2. Nagyon szépek a fotóid az ersen elhanyagolt blogon!! Várom az őszi bejegyzést!!!

      Törlés
  9. Megviselt lelkemnek gyógyír volt olvasni Téged!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neked és várlak máskor is!!!!

      Törlés