Ködös Mesevilág

Helló, a beteg blogger birodalmából. Igen az elmúlt, napban úgy éreztem, hogy egy felhő van felettem és csak rám esik az a fránya eső néha pedig villámok is csapkodnak én pedig pont mint egy elázott tollú veréb, földhözragadva gondolok arra milyen jó lenne jóllenni. Zsebkendők repkedtek a pöttyös kis dobozból és megszámlálhatatlan liter tea fogyott. Persze mindig a legrosszabbkor dönt le valami. Nem is én lennék. Egyszer maradt 3 hét szabadságom az évvégére és az első napjától az utolsóig beteg voltam....

 Köszönöm a sok kommentet és kérdést és levelet nagyon jól esik, hogy ennyien érdeklődtök, törődtok velünk. Árpi is olvassa a blogot és a kommenteket is és sokszor beszélünk mostanában róluk, rólatok. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien leszünk itt. Sőt azt sem, hogy valaha bárki is kommentelni fog ide, vagy egyáltalán olvasni fog. Köszönöm, hogy itt vagytok.

Pedig a hét annyira jól indult. Tudom, sokan nem örülnek az esőnek, de mi szeretjük ezt a „folyékony napfényt”. Ahogy az írek hívják. Apró szemű hideg eső. Ami éppen még nem esik annyira, hogy ne indulj el sétálni, de elég ahhoz, hogy jól megázz.. Bár az ilyen hideg és sötét reggeleken nehéz felkelni, de pont az ilyen napokon hívogat legjobban a vidék. Hogy szeretem a ködös vidéki tájat. Arra várok, hogy végre kint legyek és lássam a ködtakaró alól nyújtózkodó mezőket és az ásítozó fákat. Valahogy a ködben olyan halványnak színtelennek tűnik minden,de amikor előbújik a nap végre megjelenik a csodás színes patchwork takaró, amit a tájra terített az északi szél.

Minden apró mezsgye szélén virágoznak a gombák. Kicsi nagy és szivacsos és barna és zöld. Bárhova lépünk ott vannak. Mint apró tündér esernyők. Csak az apró fekete cica zavarja meg az erdei népek életét néha-, néha amikor erre téved. Sétálunk és a fák karjai ölelik egymást felettünk. Apró fenyőcinegék repkednek. Pont olyanok, mint valami apró kicsi egérkék a fiúk mesekönyvéből. Ábel is mellettem sétál. A patakhoz fut és gesztenyét dob bele. Majd a pocsolyában ugrál. Engedem, legyen gyerek. Legyen szabad. Ősszel szeretek a legjobban sétálni. Az erdőben és városban és a faluban. A levegő friss és tiszta. Szeretem a hideget. A meleg kesztyűt és az earmuff-omat. Az orrom pedig jéghideg. Ábelé is és felkapom, ölelgetem és a sála apró redőihez bújok és melegítem a piros orrom. A mosolygós szeme pedig felmelegíti minden porcikámat. Arra gondolok, hogy minden anya átéli ezeket, az apró momentumokat, bár lehet, hogy sohasem beszélünk róla, hiszen hogyan is tehetnénk. Már ezt nem érezheti helyettünk. És sétálunk erre, arra és mindenfelé. Ti merre szoktatok sétálni ilyenkor ősszel?

Bent pedig ünnepelünk a ködös reggeleken a legkedvesebb család és barátok jönnek, hozzák. Az egész héten tököt vadásztam, de nem találtam olyat ami tetszett volna és erre anya beállít három tökkel. Megkaptam, amire vágytam és boldog voltam. Fura, hogy a dolgok hogyan találnak ránk. Erőfeszítés nélkül csak ott teremnek, amikor kell. A testvérem pedig precízen nekiállt főzni velem. Egész reggel együtt szorgoskodtunk. Nagyon jól esett vele főzni. Mindig jól esik. Bár ő általában a desszertfelelős, de most levest és svéd húsgolyót csináltunk. A receptet itt találjátok majd. A 3 tök pedig az asztalon beszélgetett. Néha- néha fel is nevettek. Jó volt őket hallgatni. Megtelik a ház hanggal, színekkel és élettel itthon vagyok. Vagyok.

Az egyik este a kanapén ültem és hirtelen az a bizonyos őszi melankólia fogott el. Az őszi diófalevelek zörgésére a kerti placcon, a gereblye kopott nyele, a citromos tea illata, a templom tornya, ahogy integet a kanyargós lejtőn felfelé ködös reggeleken. Illatok, színek és képek. Sok-sok régi emlék. Majd lassan visszatérek a jelenbe. Szeretem ezeket a kis utazásokat, valahogy mindig új dolgokat fedezek fel.

Ebédre meleg levest eszünk és pirított szendvicseket vacsorára. A gyertyák pedig rettenthetetlenül hirdetik a hangulatos esték eljöttét mindenhol a lakásban. A fiúk a kis kuckóban könyveznek, és a nyulakat ringatják álomba. Én pedig esténként a kanapén horgolok. Hihetetlenül megtetszett Federica takarója. Ez alapján készítek most egy nagyi kockás takarót. Az északi fények színeiből, még a fiúk apró jegesmedvéének is megtetszett az ötlet. Én pedig hurkolok és hurkolok, mert tudom bármibe is kezdek, nekem kivételes lesz.