Ki beteg?








































A fiúk egész héten betegek voltak anya pedig fáradt. FÁRADT. Ennek ellenére a héten volt ebből is egy kicsi, meg abból is egy kicsi. Egy kicsi kötögetés, egy kicsi varrás, egy kicsi hímezgetés, egy kicsi főzés, pont, ahogy szeretem. Most, hogy az idő is komorabb lett főleg csak bent vagyunk. Pedig az elmúlt hetek időjárása annyira tökéletes volt, hogy a kis városkánk minden lakója bódult örömmel az arcán jár-kelt az utcákon. Pont, mint azokban az őszi filmekben. Ősz illatú, szép, meleg, napos, barna levélzizegős, színes, gyönyörű hónap volt. Minden fa díszben volt az egész városban. Nem olyan, mint általában. Mint, amikor a levelek „októbergyönyörűvé” válnak egy hajnalon. Egy napig élvezem őket minden pillanatban, amikor az ablaknál állok a konyhában. Aztán a következő nap pedig jön egy óriási vihar és lecsupaszít mindent. Aztán, valamelyik vasárnap délután az esőben összegereblyézi Á és ezzel vége is az ősznek és itt a tél. Bennem pedig olyan melankolikus elvágyódás van. Csak mennék, mennék az ősz erdőkben, gombát szednék és mohát fürkésznék és csak az ösvényeken futnék, mint az őzek. Azt hiszem túl sok New England-ról szóló cikket olvastam a héten.

Ohhhh olyan hamar sötétedik. Változnak a fények is, délutánonként a fiúk szobája meleg színekkel telik meg. Csillámló rózsaszínek, úgy töltik be a szobát mintha egy óriási vattacukor gépben pörögnénk mi is a ködfonalszerű nyalánksággal aztán 6-kor egyszer csak sötét lesz. Reggel is sötét van. És ezek a sötét órák mint valami rossz házi szellem kísértenek engem nap mint nap. Még a porcikáimban is érzem. Küzdök ellene és minden apró lámpa szép lassan feloltódik a háznak. Meleg apró fények. A tűzhely fénye, a kis lámpa a konyha pulton, a gyertyák és az állólámpa. Csak akkor lesz minden sötét amikor a fiúk alszanak. Csend van és én a kanapén vagyok. A fejem leghátsó részében egy Perry Como szám megy és eszembe jut a téli rutin. A reggeli zabkásák és az esti levesek és a délutáni Chai latte. És akkor pont abban a pillanatban éreztem, ahogy a nyelvemen elolvad egy kanál a mama bableveséből. Abból a krémes fajtából, ami olyan rózsaszín és a masinán főzik. A Salgó tűzhely. Emlékszik még valaki rá? Mert én emlékszem, és azokra a téli estékre is amit a melegénél töltöttem a mamánál. Aki platnyi kenyeret csinált és bodagot és sütőtököt. Mindig annyira tetszett, ahogy levette a karikákat és fát rakott a tátongó lyukba a lángok pedig a peremet nyaldosták és amikor a fa beesett apró szikrák pattantak fel. Varázslat, gondoltam akkor és boldog voltam és boldog vagyok ma is minden alkalommal rágondolok, még itt a sötétben itt a kanapén is. Azt hiszem a stafírungban kaptam én is egyet ,de soha nem használtam, de azt hiszem , hogy ha lehetőségünk lesz rá csinálunk neki helyet. Addig is próbálom beizzítani az öntöttvas lábasunkat. Ha esetleg valaki, aki ezt olvassa, használ ilyen sütőt vagy lábast. Lásson el receptekkel és tanácsokkal!!! A múltkor végig néztem a recepteket a Paprika app-ban és minden, ami benne volt az chili, vagy gumbo, nem csoda, hogy nem tudom mit is főzzek mostanában. 

Végre volt egy kis időm varrni is, bár minden alkalommal, amikor a géppel dolgoztam Ábel rám szólt, hogy nem hallja a Halász Juditot. Na persze nem így, hanem a saját Ábel nyelvén van rengeteg vííí és áááá és persze igazi szavakat is mond. Ebben a pillanatban „Ábelnyelven” a kedvenc szavam a kárka, ami apró bogarat jelent. Aranyos ropi lábú gombolyag. Pont úgy néz ki a loknijaival, mint egy kerub, de jaj, teljesen felforgatja az életünket minden pillanatban. Mondtam már, hogy cicamániás? Igen az ott egy macskanyelves doboz teteje és ölelgetni szokta és ezerszer elmondja neki, hogy:-Cic! Azok a macskák meg úgy tűrik a szélső még dorombol is áldott jó lelkek.

Elkészült az első kötényem. Egy pár héttel ezelőtt vettem egy pár konyharuhát, és amikor hajtogattam őket akkor magamhoz mértem egyet és rájöttem, hogy szuper kis kötény lehetne belőlük; egyet már át is alakítottam. Á készített rólam pár képet, ahogy rajtam van és itt van a legjobb kép. Írok egy külön posztot is majd, hogy bemutassam hogyan is készült el, de ez még várat magára. 

Annyi tervem van még és annyi kis projekt van a listámon, de holnaptól a hétvégére készülök. Lesz egy kis shindig nálunk és meglátogatnak minket a szüleim is. Ilyenkor mindig a testvéremmel főzök. Ő szuper precíz szóval addig is felköthetem. 

A héten annyi karácsonyi dolgot, posztot és üzenetet láttam, hogy elgondolkodtam, azon, hogy blokkolni fogom saját magamat a "szociális médiából". Nekem ez most sok volt. Én még nem állok erre készen a szívem nem áll készem. Még piros és sárga levelek hullanak benne a puha ködökben vizes zöld fűre. Árva felhők szemeiből eső könnyek potyognak és cinegék vágyakoznak a szeretet magjai után. A lelkem pedig a halottaimat szeretné méltósággal temetni azért, hogy majd a szeretet ünnepén felélessze őket. Addig is meghagyom a havat és a karácsonyt a képeslapnak, amit ma találtak a fiúk a kisszekrény mögött.


Ps.: A tökös képről majdnem megfeledkeztem. Egész héten ilyen tököt szerettem volna venni,de nem sikerült, és csak így random rátaláltam erre a képre. Vicces nem? Aki kitalálja hol készült megajándékozom egy vásárlási utalvánnyal, komolyan.

Pss: A játék nyertese pedig Farkas Flóra Mónika  az az ananász meghozta a szerencsét....

9 megjegyzés:

  1. Csini kötény, klassz fotók! :)

    Egyébként ne engedd, hogy a nagy karácsonyi zsongás elvegye a kedved az ősztől! Évekkel ezelőtt engem is meghökkentett ez a korai karácsony dolog, de felesleges ezen hergelni magunkat. Vedd körül magad őszi dolgokkal, élvezd ki annak minden pillanatát! A karácsony előbb-utóbb úgy is eljön... korai készülődéssel, vagy anélkül, de itt lesz. Had élje meg az ünnepet, készülődést mindenki úgy ahogyan az neki a szíve vágya.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem sem kell ezt a karácsonyi dolgot túlspirázni! Az, aki "ebből él" - én is - nem tehet úgy, hogy minden készülő mütyürkéjét dugdossa decemberig.
      Ősz van, tök jó! Annyiban azonban van köze a télhez, hogy most kezdünk bekuckózni, mécsesezni. Mellesleg, ha a blogod fejlécfotójára nézek, akarod vagy nem elönt a karácsonyi hangulat! Szóval ez van! :D

      Törlés
    2. Jaj lányok, azt hiszem egy kicsit félre értettétek a dolgot. Az egész hétben ez volt a legkisebb súllyal bíró dolog a számomra. Azért nem sírom könnyesre a párnámat, amikor az ismerőseim a 72x osztják meg ugyan az a képet, amin egy szarvas a télapóval rokizik a fenyőfa alatt és még giccses is. Nem is járok kommentezni és ünnepet rontani azokhoz, akik 3 hónapig élvezik a karácsonyt.Ez mindenkinek a saját szíve joga és én tudok örülni az ő boldogságuknak. Viszont idén valahogy nem tud magával ragadni a hangulat eddig. Mondjuk nekem minden évben el kell hogy jöjjön a november ehhez. Én is élek a karácsonyból és már kb. egy hónapja díszeket gyártok, de hangulatban még nem vagyok. Lehet, hogy Grinch vagyok, de ez ebben az évben így van, ez az igazság, de azért nem gyaláztam meg senkit. A blogom fejléce pedig nagyon várja a cserét valami kommonabb fejlécre, csak eddig idő nem volt rá.

      Törlés
    3. Én a fejléc maradására szavazok!!!!
      Übereli az összes hazai blog-fejléc hangulatát!
      Januárig ne nyúlj már hozzá!!!!! :D

      Törlés
    4. Bár tegnap már majdnem befejeztem de a már karácsonyozókért szolidarításból marad!!!! ;0)

      Törlés
    5. Nehogy levedd a fejlécet!!! Van, hogy csak úgy nézegetem, ha depi vagyok... :-)

      Törlés
    6. OkOKOK fejléc marad a helyén! Azért nem örökre,mert nagyon kellene egy kis változás fejléc ügyben...

      Törlés
  2. Komolyan mondom, rossz érzés, hogy nem én voltam az első komment...
    Milyen jó, hogy eszembe juttattad a chai latte-t! Imádjuk, de idén még nem készítettem. Most jött el az ideje. :-)
    A karácsonnyal pedig én is úgy vagyok, ahogy Te. Illetve még úgyabbul, mert hiába kellene már ezt-azt készítenem, nagyon nyögvenyelősen megy minden, ami karácsony.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh Bettus, most realizálódott bennem, hogy meg kell hirdetnem a karácsonyi csereberét lol.Szóval majd szép lassan minket is bekebelez a hangulat. Csak ne legyen túl giccses!! Az pont olyan mint amikor a tésztát túlfőzöd! Yukk nincs undorítóbb a túlfőzött tésztánál!!!

      Törlés