"Naffiúk"

Huss és már indultunk is. Hihetetlen volt ez a hosszú hétvége. Annyi, de annyi mindent láttunk, annyi helyen voltunk. A fiúk nagyon élvezték. Mindig élvezik az utazást. Útközben 100-szor hangzik el, hogy: -Namama!- már tudják, hogy hova megyünk. A Balaton pedig örül nekik, és úgy, mint a mama mindig várja őket.  A Balatonkék víz és a rajta ringó hajók, hattyúk, és mi a kikötő padján, nincs is ennél jobb egy ilyen fáradt nyári napon. Nézzük a vizet és hallgatjuk, ahogy a horgászok diskurálnak az előző esti fogásról. Szeretem a hullámok hangját. Egy tengerparti nyaraláson a vízparton vettünk ki egy kis házat. Amikor odaértünk azt hittem, hogy aludni sem tudok majd a "zajban"; aztán este amikor minden csendes lett, hagytam magam sodródni, és annyira kellemes és megnyugtató volt. Azóta bármikor vizet hallok, sodródok, azonnal.

Mit csináltatok idén az ünnepen? Mi a parkban voltunk,  a kastélyban, este tüzijátékot néztünk a mólón; és persze sütögettünk. Lassan ez már családi hagyomány lesz ilyenkor. A fiúk is bekapcsolódnak ebbe, és ez jó dolog. Annyi mindent értenek már "Naffiúk", nagyon "Naffiúk". Nézzük a tüzijátékot a sötétben és nem félnek, hanem élvezik. Én meg sírok.... azt hiszem ezek voltak a nyár legszebb napjai.

A kedvencem most is, mint mindig a szőlőhegy. Ah, a szüret nagy gyengém. Annyira jó a hangulata. Együtt dolgozunk. Bográcsos pörkölt fortyog. Házi kenyér van az asztalon, és sajt, friss szőlő. Bármikor itt vagyunk, amikor nincs szüret azt kérdezem magamtól...Tudok őszig várni? - Kell őszig várnom, de mindenporcikámmal azt kívánom, hogy szüret legyen akkor és ott.

A legmeghatóbb viszont az volt, hogy újra láttam azt a helyet, ahol gyerekkorom összes nyarát töltöttem. Azok a lakókocsis-kempinges nyaralások. Nem is tudom megmondani melyik volt a legutolsó év, hogy itt nyaraltam. Annyi, de annyi minden megváltozott, és sok minden maradt a régiben. Anyukám a lakókocsi előtt paprikás lisztbe forgatott keszeget sütött. A testvérem élvezte a kellemes időt a kék kempingszékben - aminek kedvenc elfoglaltsága, hogy a legváratlanabb pillanatban összecsuklik. Apukám pedig a vízparton horgászik... mindig. Reggel, délben és este. Most éppen 3. napja volt kint ugyan azon a helyen. Bennem pedig sorra törtek fel a régi emlékek. A kertmoziról, a fagyiba tüzött csillagszóróról, amivel formákat rajzoltunk a levegőbe, az apró csokireszelékről, amit G a vajaskenyerére szokott szórni és mi csak hangyának neveztük, vagy minden alkalomról amikor apa fürdött a Balatonban - 14 év alatt egyetlen ilyen emlékem van.

Szép napok voltak. A nyár lassan búcsúzik, esténként végre hideg van és egyre jobban vágyakozom, hogy teát igyak. Érik a mogyoró az utca végén, és a dió is reped a Füzike utcában. A cinkéim is egyre sűrűbben jönnek az ablakhoz.Várom az esősnapokat, és a zizegő leveleket, meg a pirosvadszőlőt a Sződi utca sarkán. Voltak felhők... lejtettem esőtáncot is, de semmi....talán a jövőhéten.