Nem nem fogok elkezdeni angolul írni. Nem most, csak valahogy, nem tudtam jobb kifejezést találni arra, hogy mennyire használhatatlan voltam a meleg miatt. Valahogy minden porcikámmat bekebelezi, én pedig úgy érzem magamat, mint egy nagy nyúlós rágógumi. Semmihez sincs kedvem, ilyenkor azt sem tudom ki vagyok.
Az asztalom romokban. Félig átválogatott fonalak filcek mindenhol. Ábel el-elelcsen belőle egy-egy darabot és eltűnteti. Ilyenkor az a valami idő utazást tesz, és kis idővel felbukkan újra. Induláskor a cipőmben. A tepsiben, amit a konyhaszekrényből veszek ki, vagy a fagyasztóban akad a kezembe, amikor a chillisbabhoz való kukoricáért turkálok. Zajlik az élet és a fiúk nem hagyják, hogy bármiből is kimaradjak.
Idén elestem a meleg elleni véres harcban a kertben is. Összesen két palánta élte túl a szárazságot és két maréknyi paradicsom lett rajtuk. Az, viszont finom. Mint a mama kertjében a girbe-gurba paradicsomok, amiket úgy ettünk, mint az almát zsíroskenyérrel és szürke sóval.
A szomszédaink megházasodtak. Ugye, hogy valami kimondhatatlan melegség tölti el az ember szívét, ha valaki megházasodik? Nosztalgia és az, hogy ez valami újnak, jónak a kezdete. Ilyen pillanatokban az ember a saját életét sorokba szedi. Oh, igen Á és én is augusztusban házasottunk össze. Bár már nem ma volt, de azért még mindig mindenre ugyanúgy emlékszem. Bár azóta annyi minden történt, megjártuk a világot. Elköltöztünk visszaköltözünk és újra elköltöztünk és lettek a fiúk... kellett ,hogy visszaemlékezzek, hogy lássam újra magamban.
A legjobb része a napnak az este, amit rendszerint a dunaparton töltünk a fiúkkal. Minden nap felfedezünk valami újat. Sokan fürdenek és sétálnak. Csónakok, hajók mennek és vizisí- ami most a fiúk kedvence. Ah, és persze a sárkányhajó és a rengeteg kutyus. Bármikor elmegyünk egy mellet Ábel odakiáltja neki: Cic! Cic! Szerintem senki nem érti, én pedig fulladozok a nevetéstől...
Azt hiszem holnap lesz az utolsó ilyen napunk mielőtt újra a Mátrába indulunk. Napközben a hűvösben ejtőzünk este pedig lófrálunk a városban. Benézünk a pékségbe és belga csokikanalakat veszünk a kedvenc közértemben.... minden ilyen este egy áldás... kívánom nektek is, hogy igazán szép nyári napokat töltsetek el, amég lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése