Kossuthkifli című könyve is. A nyelvezete sajátos, ízes és pikáns néhol. Ha esetleg van aki nem látta a sorozatot és kedvet kapna olvasgatni- ez egy hűs kertbe árnyékos délutánokra való könyv- annak nem árulom el a történet végét, legyn elég annyi, hogy nem győztem a betűket gusztírozni az utolsó oldalakon hiszen akkor a fordulattal zárula a vérbő szkandál.
Itt volt az ibolya szezon. Melengető illatokkal és rengeteg virággal. Eljött a kandírozott ibolyák, ibolya szörpök és ibolya cukor ideje. Engem rabul ejtett az ibolya íze.. még gyerekként. Emlékeztek arra aszív alakú lila cukorkára ami ibolya ízű volt? (Mindig a papa testvére hozott belőle, amikor meglátogatott minket,- ő egy édesség gyárban dolgozott.) Ha rá gondolk összefut a nyál a számban. nagyon szeretem még az ibolya teát is. Egyszerű kis teasüteménnyel.
És az a rengeteg virág.. végre virágban voltak a fák az egész városban. És mi gyógyítja jobban a betegtorkokat, mint a cseresznye virág illattal teli friss levegő? Semmi, ha tehettük és jól voltunk minden időnket a friss tavaszi levegőn töltöttük.....halgattuk a szél zenéjét a méhek susogását a természet ébredését azt hiszem ettől gyógyultunk a legjobban.
De jó, hogy újra itt vagy! Csak véletlenül ültem gép elé, napok óta be sem kapcsoltam, és megszokásból kattintottam ide, hátha... És igen!!!
VálaszTörlésÖrülök, hogy jól vagytok, és nagyon várom az újabb bejegyzéseket!